Nehéz lehet elhinni, hogy komoly, tudományos leíró munkákban egykor olyan fajneveket használtak, amilyen például a kőfali fölleng, vagy a ténta fosó sépia. Pedig így volt! A furcsa állatnevek egy részét a nyelvújítók ötlötték ki, míg mások különleges tájszavak, tájkifejezések voltak. Ugyancsak akadtak olyan időszakok is, mikor egy-egy tudósnak hirtelen igen sok, korábban magyarul le nem írt állatot kellett elneveznie, így a különös nevek egy része "kényszerűségből" született. Érdekes lehet megfigyelni azonban, hogy bizonyos nevek milyen jól leírják az illető állat életmódját, küllemét, esetleg rendszertanát is.