Íme a legfurcsább, régen használt állatnevek

Nehéz lehet elhinni, hogy komoly, tudományos leíró munkákban egykor olyan fajneveket használtak, amilyen például a kőfali fölleng, vagy a ténta fosó sépia. Pedig így volt!

Fiókáját etető fölleng, azaz fecske. (Forrás: pixabay.com; Fotó: David Nightingale; Módosította: Seres-Nagy Richárd; Licenc: Pixabay License (Free for commercial use; No attribution required); Licenc link: https://pixabay.com/service/license/; Link: https://pixabay.com/photos/welcome-swallow-swallow-feeding-4864232/)

A furcsa állatnevek egy részét a nyelvújítók ötlötték ki, míg mások különleges tájszavak, tájkifejezések voltak. Ugyancsak akadtak olyan időszakok is, mikor egy-egy tudósnak hirtelen igen sok, korábban magyarul le nem írt állatot kellett elneveznie, így a különös nevek egy része "kényszerűségből" született. Érdekes lehet megfigyelni azonban, hogy bizonyos nevek milyen jól leírják az illető állat életmódját, küllemét, esetleg rendszertanát is.

A berzengő küzdér, mai nevén pajzsos cankó, minden bizonnyal a jellegzetes viselkedéséről kapta korai nevét. A hímek nászruhába "öltözve", nyakukon pompás toll-gallérral esnek egymásnak, azaz: berzenkednek és küzdenek a tojók kegyeiért.

Sajnos a pajzsos cankó hazai állományai viszonylag sérülékenyek, az állat így természetvédelmi oltalom alatt áll: eszmei értéke jelenleg 50 000 forint.

A foltos nyakorján, azaz zsiráf megnevezése szintúgy példásan leírja a zsiráfok különleges formáját és színét. Amint az elképzelhető, a zsiráf igen nagy hatással volt a korábban hasonló "bestiákat" nem látott emberekre. A Vadon c. lap egyik számának tanulsága szerint például egy, a Fővárosi Állatkertbe először ellátogató idős asszony nevetve fordult férjéhez, és megjegyezte, a zsiráfnak jó hasznát vehetnék a cseresznyeszedéshez. Nos, ez természetesen nem igaz, ettől függetlenül talán érzékelhető, hogy korábban milyen élménydús lehetett egy-egy állatkerti séta.

A rovátkolt barmok, vagyis rovarok megnevezése az állatok testfelépítésére utal, a barom pedig - nos, ezzel azt fejezték ki, hogy állatról van szó. A rovarok tekintetében talán a mai napig is a legtájékozatlanabbak az emberek, korábban pedig még kevesebbet sejtettek ezekről a kis állatokról a "nem-természettudós emberek".

Arany János "szemöldökfában percegő szúja" például egészen biztosan nem lehetett szú: az ugyanis csak az élő fát károsítja.

Az amerikai szaladár valóban Amerikából származik, s valóban futómadár: a strucchoz hasonló nandu tojását, húsát ma már az egész világon használják. Kisebb mérete és valamelyest barátságosabb természete miatt egyesek szívesebben tenyésztenek "szaladárt", az állat hús- és tojáshozama viszont jóval elmarad az afrikai madárétól.

A kőfali fölleng hazánkban is megtalálható, a partifecskék gyakran löszfalakba vájják a kis odút, amelyben fészkeik és utódaik kapnak helyet. Mivel az ilyen löszfalak, valamint a természetes, háborítatlan vízközeli élőhelyek fogyatkoznak, a madár helyzete nem a legrózsásabb Magyarországon.

Ennek megfelelően 50 000 forint eszmei értéket határoztak meg a védett faj egyedeinek.

Dalabáj zenért ritkán lehet látni, hallani viszont annál inkább. A fülemülék jellegzetesen szép, késő délután és este hallható hangja miatt az állatok az irodalomtörténet népszerű "szereplői" is lettek, így például Rómeó és Júlia történetében is említést nyer hangjuk. A kis madarak külleme különösebben nem látványos, s különben is félénk, "rejtőzködő" madarak.

A mosó talpályaz "unatkozó emberek körében" házi kedvencként is kedvelt, ám hazánkban és Európában nagy természeti kockázatot jelentő, igen alkalmazkodóképes mosómedve.

Hiába nevezzük azonban medvének, az állatnak vajmi kevés köze van a medvékhez - eredeti nevük talán kevésbé megtévesztő!

Nagy orrbötökkel viszonylag ritkán találkozhatunk, ő ugyanis a nagy patkósdenevér. A nem különösebben esztétikus állat a patkósdenevérek legnagyobb, hazánkban is előforduló faja.

Fiahordó górugrány, azaz kenguru neve ugyancsak jól illusztrálja az ausztrál erszényes életmódját: ugrál is, és a fiát is hordja.

A közönséges rémkétől, neve ellenére nem kell tartanunk - a hamvas maki egy veszélyeztetett főemlős, azon belül makiféle.

Számomra kevéssé érthető, hogy a rémke nevet mivel érdemelte ki, hiszen semmivel sem csúnyább vagy félelmetesebb, mint bármely más maki.

A nyöszörgő mimők, másként csuklyás kucsföd, vagy, ahogyan ma nevezzük, csuklyásmajom hazája Közép-Amerika területe, de Dél-Amerikában is megtalálható. Szerencsére viszonylag gyakori faj, Dél-Amerikában azonban csökkenést mutatott a majmok populációjának mérete - ezzel együtt azonban továbbra is a "nem fenyegetett" fajok között szerepel.

Utáncsból többfélét is megkülönböztethetünk. Egyikük a vörös utáncs, másképpen homlomagasemlőr, azaz a jellemzően vörös színű orángután. A "homlokmagas" kifejezést talán a hímek különös, a fejükön megtalálható bőrképződményéről kapták, ezt a véleményemet azonban semmiféle "tudományos kutatómunka" nem előzte meg, inkább csak így tartom "logikusnak".

Egy másik utáncs a fekete utáncs, illetőleg vadember majom, "magyarul" csimpánz. Míg az orángután vörös, ő - amint az köztudott - fekete színű. A vadember név minden bizonnyal "emberszerűsége" miatt ragadt rá.

A karházi nyikor (megjegyzem a "k" betű "sz"-re való kicserélése manapság kellemetlen helyzetbe hozhatna minden "félregépelőt"), azaz nagy nyárfacincér - mint a cincérek általában - "ciripelő" hangot ad ki. Akárcsak a cincérek lárvái általában, a nagy facincér csemetéi is korható faanyagot majszolva fejlődnek.

A csecsizsákos nem a Gyűrűk Ura egy hobbit-szereplőjének neve, tehát semmi köze sem Tarisznyádi-zsákosékhoz, sem Zsákos Frodóhoz. A csecsizsákos ugyanis az oposszum megnevezése, s valljuk be, elég találó megnevezésről van szó, mivel egy erszényes emlősről van szó.

A búbos banka örülhet az új, meglehetősen szép nevének - korábban sz*rmadár névvel illették őt. Bankának lenni, azt hiszem, mégiscsak felemelőbb, mint sz*rmadárként tengetni a vándor-életet. A színpompás, nagy testű és látványos madár valójában csak nyáron tartózkodik nálunk, azután afrikai otthonába vonul. Jellegzetes hangja épp olyan könnyen felismerhető, mint a madár maga.

A papírskorpió bármely háztartásban előfordulhat, félni viszont nem kell tőle. A molyok, melyek a könyveket szétrágták (azaz, a "könyv-molyok") kapták a félelmetes nevet. De jelenti-e ez vajon, hogy a könyvszerető emberek egyben papírskorpiók is lennének...?

A ténta fosó sépia is igen kellemetlen névvel rendelkezett, mielőtt tintahallá keresztelték volna őt. Meglehet, korábbi elnevezése igen pontosan leírta az állat védekezési módszerét, igen furcsa lenne ma - például egy biológia könyvben - a "tintafosó szépia" szót viszontlátni... Kicsi híján cenzúrázást igénylő állatnevekkel egyébként a népi állatelnevezések, tájszavak között is találkozhatunk: a bodobácsbogár, vagyis suszter bizonyos környékeken a "b*szóbogár" névnek örvendhet.

*A csillaggal jelölt helyekre "a" betű helyettesítendő.

2020. október