Hadeikum

A Hadeikum a földtörténet legelső eonja, melyet a Föld keletkezésétől számítunk, egészen az Archaikum kezdetéig, kb. 4, vagy 3,9 milliárd évvel ezelőttig, a korai szakirodalom éppen ezért gyakran emlegeti prearchaikum vagy archaikum előtti időként.

Jellegzetes hadeikumi látkép

A Hadeikum elnevezést Preston Cloud amerikai geológus vezette be 1972-ben, s ekkor még a kéreg nélküli időszakot jelölte vele. A Hadeikum (jelentése "Pokolbéli") szó a görög kultúrában megjelenő egyik istenségre, Hádészra, az alvilág istenére utal, jelezve a fiatal Földön ez idő tájt uralkodó pokoli, zord körülményeket.

Mivel a Hadeikumban még nem beszélhetünk kifejezetten rétegekről, ezért a Nemzetközi Rétegtani Bizottság (International Commission on Stratigraphy) által e kor el sem ismert, mivel kortörténeti meghatározása nélkülözi a rétegtani módszereket, így hivatalos felosztása sincs. Egy viszonylag új keletű (egyelőre nem hivatalos) felosztás a Hadeikumot (4567,17 - 3900 millió év) három részre bontja, s mindhárom részt még további kettőre az alábbi módon: Paleohadeikum (4567,17 - 4300 millió év), mely a Hephaesteiből (4567,17 - 4400 millió év) és a Jacobiból (4400 - 4300 millió év) áll, Mezohadeikum (4300 - 4100 millió év), ami a Kanadai (4300 - 4200 millió év) és a Procrustei (4200 - 4100 millió év) korszakokból áll, illetőleg Neohadeikum (4100 - 4000 millió év), melynek két korszaka az Acasti (4100 - 4000 millió év) és a Promethei (4000 - 3900 millió év).

Néhányan a Hold esetében alkalmazott felosztást használják ezen eonra, mely így négy részre bontja a Hadeikumot: kriptikus éra, medencerendszeri éra, nektarikus éra és alsó imbrikus éra.

A Hadeikum kezdetén a Föld hőmérséklete igen magas volt, a kiterjedt vulkáni tevékenység (vulkanizmus) következtében pedig felszínét magma-óceánok borították. Ahogy aztán a hőmérséklet csökkeni kezdett, fokozatosan ultrabázikus kéreg, majd bazaltos kéreg kezdett kialakulni, s megjelentek az archai kratonok, melyek voltaképpen a mai kontinensek első kezdeményeinek tekinthetőek.

Az archai kratonok elterjedése

Szintén a Hadeikum alatt alakult ki a legidősebb ásvány, a Cirkon, mely így körül-belül 4,4-4,2 milliárd éves, valamint eme éra vége felé, nagyjából 4003 millió évvel ezelőtt, már megjelent a Föld legidősebb kőzete is, a Gneisz.

Cirkon és Gneisz

Az őslégkör összetételét (H₂, Ne, H₂O, CH₄, CO₂, CO, NH₃, H₂S) eleinte a vulkáni aktivitás és az ezt tápláló, a Föld keletkezésének idején nagy mennyiségben jelen lévő űrbéli törmelék és üstökösök becsapódása határozta meg, melyet így túlnyomó részt ammónia, metán, vízgőz és szén-dioxid alkotott (redukáló légkör), s oxigén nem volt benne jelen.

A mai óceánok kialakulása szintén jórészt a Hadeikumra tehető, amikor is az egyre szilárduló kéreg lehűlésével, a "több ezer éven át tartó esőzések" közepette, a légkörből kondenzálódott vízgőz felgyülemlésével keletkeztek, mely vízmennyiség az ezt megelőző, a Földet szüntelenül bombázó vízjég alapú üstökösökből és meteorokból származott.

Az óceánok vizét eleinte édesvíz alkotta, s, a ma ismeretes sótartalom csak később, egy hosszabb folyamat következményeként került a világtengerekbe a következő módon: a szüntelen esőzések lassanként belemosták az őslégkörben hatalmas tömegekben jelen lévő széndioxidot a vizekbe, így az őstengerek vize savas kémhatásúvá vált. Az enyhén savas víz a kéregből kioldotta az ásványi sókat, ennek következtében (valamint más egyéb reakciók sora folytán) az őstengerek vize a ma is ismert sóoldattá módosult.

A fenti körülményekből fakadóan természetesen ekkortájt még nem alakult ki az élet a Földön, így a Hadeikumból egyetlen fosszília sem ismert.

2014. augusztus