A Halloween története - amikor elhalványul a határ az élők és a holtak világa között
Hazánkban sokan kardoskodnak a Halloween ellen, mondván, hogy nálunk halottak napját szokás ünnepelni, míg mások kifejezetten szeretik ezt a nagyrészt angolszász ünnepet. A Halloween egyébként október 31-én, míg a halottak napja november másodikán van, így valójában akik előbbit ünneplik, azok sem utóbbi helyett teszik ezt. Vagy legalábbis felénk nem ez a helyzet, mert sokfelé a különböző ünnepek keveredtek, és a Halloween amolyan összekuszálódott hagyományhalmaz volt sokáig, amely azonban mára már meglehetősen elkülöníthető minden "ősétől", és saját egyéniséggel bír. De lássuk is, hogyan született meg ez az ünnep, és miként formálódtak a hozzá kapcsolódó szokások?
Forrás: pixabay.com; Fotó: cocoparisienne; Módosította: Seres-Nagy Katalin; Licenc: Pixabay License (Free for commercial use; No attribution required); Licenc link: https://pixabay.com/service/license/; Link: https://pixabay.com/photos/moon-night-full-moon-gespenstig-703538/
A Halloween valójában egészen ősi gyökerekkel rendelkezik, ugyanis a mintegy kétezer éve, a mostani Írország és Egyesült Királyság területén élő kelták november elsején ünnepelték az újévet, hiszen ekkor ért véget az aratás, és kezdődött el az év sötét, hideg időszaka.
A kelták emellett úgy hitték, hogy az elkövetkező év utolsó napja előtt elhalványul a határ az élők és a holtak világa között. A samhain nevű ünnepük is ehhez kapcsolódott, amikor a holtak szellemei hitük szerint visszatérhettek az élők világába.
A holtak, mint vélték, esténként a termény megrontásával foglalatoskodtak ezen a számukra egyébként bizonyára különleges napon, ám nem csak ezért volt fontos a jeles időpont, hanem azért is, mert a druidák ekkor könnyebben jövendölhettek.
HIRDETÉS
Akkoriban, mivel az emberek egészen ki voltak szolgáltatva a természetnek, rendkívül fontosnak tűnt, hogy mit is jósolt a druida az adott év utolsó napján.
A druidák pedig hatalmas tüzeket gyújtottak, és áldozatokat mutattak be az isteneiknek, míg a nép tagjai jelmezeket öltöttek.
Nem kell persze igazán kifinomult jelmezre gondolni: jobbára félelmetes maskara fedte arcukat és testüket, amely állati csontokból és fejekből, valamint bőrökből állt. Az otthonuk tüzeit előzőleg kioltották, majd az ünnep végén a druida által meggyújtott "szent tűzből" vittek haza maguknak szikrát.
A rómaiak uralma alatt két római ünnep is összemosódott a samhain ünneppel, amelyek egyike a fák és gyümölcsök istennőjének tiszteletével volt összefüggésben - ami magyarázatot jelenthet arra is, angolszász területen miért kapcsolódik máig a halloweeni ünnephez az almahalászat.
Később, 609 májusának tizenharmadik napján IV. Bonifác pápa megalapította a mindenszentek napját, amelyet később a tavaszi időpontról november elsejére helyeztek át. A IX. századra a kereszténység a kelták lakta területekre is elterjedt, és a november másodikán ünnepelt "minden lelkek napja", nálunk halottak napja, idővel ugyancsak összeolvadt a korábbi, pogány ünnepekkel. Sokan úgy vélik, a "minden lelkek napjának" éppen az volt a célja, hogy felváltsa a korábbi, kereszténységtől idegen, s így tiltott ünnepeket.
HIRDETÉS
Mindeközben a közép-angol Alholowmesse, illetve később az "All Hallow's Eve" vagyis "mindenszentek" kifejezés idővel "halloween" kifejezésre formálódott, s ezzel a három ünnep, angolszász területeken legalábbis, ténylegesen egybemosódott.
Kép: Seres-Nagy Katalin / bestofcafe.hu
Noha Írországban és az Egyesült Királyságban meggyökeresedett az ünnep, az új kontinensen már a protestáns szigor helyenként jó ideig gátat szabott a terjedésének. Ez alól kivételt jelentett például Maryland, ahol nemcsak megmaradt a Halloween, de még hozzá is csapódtak a helyi őslakosok ünnepei, valamint hitvilágának megnyilvánulásai. Az őslakosoktól ered például a szomszédok összejövetelének szokása, amelyeken hagyományosan a halottakról meséltek egymásnak történeteket az emberek, vagy éppen jövendőmondással próbálkoztak, s az ének, tánc sem maradhatott el.
A szellemtörténetek és a tréfálkozás is egyre gyakoribb eleme lett a halloweeni ünnepnek, amely megvetette a "csokit vagy csalunk" szokás alapját. Később, a burgonyavész idején bevándorló írek pedig ismét felélesztették a beöltözés hagyományát, amit továbbra is elválaszthatatlannak tartanak az Egyesült Államokban is ettől az ünneptől.
Az 1800-as évek végén kezdték pedzegetni, hogy legyen ünnepnap az Egyesült Államok egész területén a Halloween, s mára már valóban az is lett.
A szülők és gyerekek gyakran együtt készítik a maskarákat, együtt faragják a töklámpást, a lakosság pedig betáraz magának az osztogatható cukorkából, csokiból.
Többekben felmerülhet az is, honnan erednek a Halloweenhez kapcsolódó különböző jellegzetes alakok, szimbólumok. Nos, aligha lehet kérdéses, hogy a boszorkányok, szellemek és pókok félelmet, de legalábbis egyfajta különös érzést váltanak ki az emberekből, ahogyan az egyébként ártalmatlan denevérek is, amelyeket szintén "vészjósló" lényeknek tartottak. A fekete macskák ugyan önmagukban cseppet sem félelmetesek, de a hozzájuk kapcsolódó babonák, és a régi, a fekete macskákat a boszorkánysággal is összefüggésbe hozó hiedelmek miatt nem ritkák például a fekete macskás dekorációk sem.
Kép: Seres-Nagy Katalin / bestofcafe.hu
A faragott töklámpás eredetileg tarlórépából készült, s amiatt a legenda miatt kapcsolódik a Halloweenhez, miszerint egy Jack nevű férfi egyszer alkut kötött az ördöggel, de cseppet sem járt jól, hanem élete végéig bolyongania kellett a sötétben, s ehhez csak egy kis, tarlórépából kifaragott lámpása volt (innen is ered a töklámpás angol neve: Jack o'lantern).
Hagyományosan tehát a répára faragtak félelmetes arcot, és abba tették a mécsest, de az Észak-Amerikában elterjedt hatalmas tökök nemcsak látványosabbak, hanem könnyebben faraghatóak is, így idővel ezek váltak elterjedtté.
Gyakori dekorációs elemek még a mécsesek, gyertyák is, ami talán részben annak köszönhető, hogy angolszász vidéken a Halloween összekuszálódott a mindenszentekkel és a halottak napjával, amint azt fentebb már részleteztük is, de talán ennél is fontosabb, hogy a gyertya pislákoló fényében minden misztikusabbnak hat. Ráadásul a kelta ünnep során is körbe vitték végül a megszentelt tüzeket, így a kezdetektől jelen volt az ünnep történetében a tűz, mint alapvető motívum.
D.A.
2019. október