Egyesek úgy tudják, hogy a kolibrik egy pillanatra sem pihennek meg. Ez valójában nem igaz, bár kétségtelen, hogy van olyan madár is, amely akár egy-két évet is folyamatosan a levegőben tölthet.
Táplálkozó kolibri
A kolibrik nap mint nap "aludni" térnek, és egyes hiedelmekkel ellentétben korántsem igaz, hogy egész életükben ne pihennének meg.
Nem mintha ez olyan nagy képtelenség lenne: a sarlósfecskék például a levegőben élik az életük nagy részét - itt alszanak, táplálkoznak és párzanak, de még a fészekanyagot is a levegőben gyűjtik. Egyedül a fészekrakáshoz és a fiókák neveléséhez van szükségük a szilárd "talajra".
Visszatérve azonban a kolibrikre: nemrég elhíresült egy igazán aranyos videó egy alvó kolibriról, amely eközben "horkol".
A kolibri nem csak külsőleg fest mulatságosan, amikor alszik, de még horkol is (Forrás: Youtube)
Valójában a videón látható madár nem kifejezetten horkol, de a valós okok felderítéséhez előbb meg kell néznünk, hogyan éli életüket a világ legparányibb madarai. (A videón egyébként egy ametiszttorkú napfénykolibri tojó látható.)
A kolibrik szinte egész nap mozgásban vannak, emellett a kis testméretük nem kedvez a hatékony hőháztartásnak. Mindez ahhoz vezet, hogy "eszméletlenül sok" energiára van szüksége a szervezetüknek, amelyet nagyrészt a cukros növényi eledelekből és persze a tápanyagdús rovarokból fedeznek.
Nagy bajban lehetnének azonban azokon az estéken, amikor a környezeti hőmérséklet a testhőmérsékletükhöz képest alacsonyra zuhan, ugyanis ekkor túl sok energiába kerülhetne a hőháztartásuk fenntartása és a más életfunkciók működtetése együttesen.
A kolibrik ezért a hideg napokon egyfajta "mini hibernáción" esnek át, amely során még a madarak lélegzetét is nehéz észrevenni. Ebből minden reggel, amikor elég meleg van, felébrednek a kis állatok, és újból megkezdhetik az élelemgyűjtést.
Csakhogy ez az ébredés nyilván nem egy-két másodperc alatt történik – alighanem a videón látható madár is éppen "ébredezik", és a fokozott levegővétel közben akaratlanul adja ki a "horkoló" hangot.
