Az indiai "madárember" - többen csak így nevezik azt a férfit, aki közel négyezer, vadon élő kissándor-papagájnak ad enni, nap, mint nap. A férfi a fényképezőgép-szereléssel szerzett keresete 40 százalékát áldozza a szárnyas barátaira, de sem a pénzt, sem a fáradozásait nem sajnálja.
Mára már százas, ezres csapatok csivitelnek a tetőn elhelyezett ételkupacoknál.
Minden egy cumanival kezdődött – korábban ugyanis csak néhány galamb vagy veréb vetődött a férfi lakásához.
A cunami után azonban először egy pár kissándor-papagáj jelent meg az etetőnél, majd idővel egyre több, mára pedig akár százas, ezres csapatok csivitelnek a tetőn elhelyezett ételkupacoknál.
A "madárember" naponta több kilogramm ételt oszt szét a papagájok között, és a fényképezőgép-szerelésből szerzett fizetése 40 százalékát madáreleségre költi. Hogy a sok madáreleséget mind elkészítse, valamint a tetőre helyezze, minden nap hajnalban kel, majd csak ezt követően tér a műhelyébe dolgozni.
A sok munkát és kiadást azonban cseppet sem bánja – a férfi örül a papagájoknak, hiszen nem sok embert ismer a városban.
Őt és a "madarait" azonban annál többen ismerik. Ma már egyfajta látványosságot jelentenek a zöld színben pompázó és igen eleven madarak, amelyek minden nap megjelennek a férfi házánál a kosztjukért.
