Liopleurodon

A Liopleurodon az állatok (Animalia) országába, a valódi szövetes állatok (Eumetazoa) alországába, a kétoldali szimmetriájúak (Bilateria) alországágába, az újszájúak (Deuterostomia) főtörzsébe, a gerinchúrosok (Chordata) törzsébe, a gerincesek (Vertebrata) altörzsébe, az állkapcsosok (Gnathostomata) altörzságába, a négylábúak (Tetrapoda) főosztályába, a magzatburkosok (Amniota) csoportjába, a hüllők (Reptilia) osztályába, a Sauropterygiák öregrendjébe, a Plezioszauruszok (Plesiosauria) rendjébe, a Pliosauroideaék alrendjébe, a Plioszaurusz-félék (Pliosauridae) családjába tartozó nem, melybe két faj tartozik, a Liopleurodon ferox és a Liopleurodon pachydeirus.

A Liopleurodon rekonstrukciója

A Liopleurodonok közel 6-7 méter hosszú, tengeri ragadozó őshüllők voltak, melyek a Középső jura végén (Callovi) és a Késő jura elején (Oxfordi), 164,7-155,7 millió éve éltek a mai Európa területén, melynek felszínét ez idő tájt még jórészt sekély tenger borította. Táplálékukat főként ichthyosaurusok és más plezioszauruszok alkották, de minden bizonnyal egyéb tengeri hüllőket és halakat is fogyasztottak.

Felépítésüket tekintve, plioszauruszok lévén, nagy koponyával rendelkező, rövid, izmos nyakú ragadozók voltak. Bár a Liopleurodonok súlyát illetően erősen megoszlanak a vélemények, minden bizonnyal több 10 tonnát nyomhattak.

Mivel e tekintélyes méretű vízi őshüllők fogai az állkapocs elülső részében, csokrosan helyezkedtek el, izmos pofájuk tökéletes eszközül szolgált a zsákmány megragadásához.

Liopleurodon csontváz

A Liopleurodonok különlegessége, hogy rendkívül kifinomult, irányított szaglással rendelkeztek, melynek működési elve a következő volt: miután az állat a víz alá merült, s száját enyhén kitátotta, a víz behatolva szájüregébe, a szájpadlásán lévő nyílásokon keresztül az orrüregbe jutott, majd azon áthaladva a szemek előtti nyílásokon távozott, így bemérve eme speciális módon szaglószervével a préda pontos helyzetét.

A Liopleurodon mozgása

A Liopleurodonok, akárcsak a többi plezioszaurusz-féle, két pár lapátszerű evezőlábbal rendelkeztek.

Úszás közben elülső és hátsó pár evezőiket, páronként felváltva, fel-le mozgatva, mondhatni szárnyaltak a vízben, ráadásul kiválóan manővereztek is eme kecses végtagjaik segítségével.

Megjegyzendő, hogy ez a mozgásforma a plezioszauruszok kihalásával, körül-belül 65,5 millió évvel ezelőtt, végleg eltűnt a tengeri élőlények köréből.

A Liopleurodon nembe jelenleg az alábbi két faj sorolható:

2014. november