A kiskutya gondozása

Az ember életében nagy öröm, ugyanakkor óriási felelősség is, ha úgy dönt, hogy szeretne egy kutyust. Égetően fontos ezért, különösen a leendő első gazdiknak, hogy még mielőtt megvásárolnák, vagy menhelyről örökbe fogadnák kedvencüket, alaposan tájékozódjanak afelől, hogyan is kell gondozni az új jövevényt.

Ha kiskutyát szeretnék, talán a legeslegfontosabb az, hogy tudjuk és felismerjük, a sok-sok öröm mellett, egy kutyus legalább 12-15 évnyi folyamatos gondoskodást, úgy, mint sétáltatást, etetést, itatást és időnként orvoshoz járást, valamint felelősséget jelent. Ezek mind alapvető fontosságúak kutyatartás esetén. Ráadásul mindezek mellett fontos még a rendszeres testmozgás és játék, továbbá meglehetősen ajánlott, mind kutyának, mind pedig újdonsült gazdijának, a kutyaiskola felkeresése, ahol sokat tanulhatunk a kölcsönös együttműködésről és összhangról kutya és gazdája között, megelőzve ezzel az esetleges nevelési hibákat.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy egy kutya sok gonddal jár, csupán azt, hogy bizony törődést igényel, hiszen a mesterséges környezetben kisállataink ránk, gazdikra vannak utalva. Ha tehát eme tényezőket számba vettük, s úgy érezzük, készen állunk, akkor mindenképpen érdemes csatlakoznunk a boldog kutyatulajdonosok népes táborához!

Leges legelőször azt kell eldöntenünk, milyen típusú kutyust szeretnénk, s honnan beszerezni. Érdemes ez ügyben személyiségünk, életstílusunk és pénztárcánk is górcső alá venni, hiszen, ha nem szeretünk például sokat kirándulni, akkor érdemesebb inkább egy kisebb mozgásigényű fajtát (nem fajtatiszta kutyus esetén "típust") választani. Ha kicsi a lakásunk, vagy gyakran ingadozó anyagi helyzetünk, akkor talán egy kisebb, vagy közepes méretű kutyus az ajánlott, ha viszont nagy terekkel rendelkezünk (pl. kertes ház, esetleg nagy lakás), akkor jó nagy kutyust is választhatunk.

Ami a beszerzési helyet illeti, menhelyről épp úgy érdemes (sőt) kutyust választanunk (nem csak kiskutyát, hiszen ezen ebek ragaszkodása példátlan!), mint tenyésztőtől, arról nem is szólva, hogy ezzel meg is menthetünk egy életet! Visszatérve a tenyésztőkhöz, ha mindenképpen egy fajtához ragaszkodunk, akkor semmiképpen se felejtsünk el törzskönyvi bizonyítványt kérni a kutyus megvásárlásakor.

Kölyökkutya elhozatala előtt mindenképpen szükséges érdeklődni, hogy kapott-e már szilárd táplálékot, vagy kizárólagosan tejtápláláson van, ugyanis a bélrendszere könnyebben áll át a szilárd táplálékra, ha az anyatej mellé már azt is rendszeresen kapott. Általában ez utóbbi a jellemző, mivel a kiskutyákat többnyire (fajtától függően) 6-8-10 hetes korban szokták leválasztani anyukról, így elengedhetetlen, hogy ekkorra jórész már szilárd táplálékot fogyasszanak. A kölyökkutyának tehéntejet nem ajánlott adni, mert hasmenést, súlyosabb esetben tejérzékenységet okozhat nála. Kutyánknak, amíg el nem éri a serdülő, illetőleg felnőtt kort, nem szabad csontot adni, különösen szálkásat nem, például csirkecsontot, vagy halat. Ha házikoszt mellet döntünk, miden, amit adunk kutyusunknak, legyen az kicsi, vagy felnőtt, legyen megfőzve, vagy más módon hőkezelve, nyersen ne adjunk neki semmit. Az elhozatal helyéről érdemes még megtudakolni a táplálást illetően, hogy eddig milyen nemű házikosztot, vagy tápot kapott a kutyus, mert a magunkhoz vétel után még legalább egy hétig ugyanazt érdemes adni neki, majd először csak 20%-ban, majd következő nap 40-ben és így tovább, 4-5 nap alatt átszoktatni az új, általunk választott étkekre. Mindez azért fontos, mert a kiskutyánk eleinte nagy megpróbáltatást jelent, hogy kiszakad eddigi megszokott környezetéből, távol kerül testvéreitől, s egy teljesen, számára eddig ismeretlen, idegen emberekkel, szagokkal, tárgyakkal teli világba kerül, így legalább az új táplálékra való átszokás okozta stresszt próbáljuk meg kicsit későbbre halasztani, hogy ne egyszerre érje minden.

Az új környezet megszokását még azzal is könnyíthetjük, ha hozunk egy, az anyja és testvérei szagával kellőképpen átjárt játékot, vagy rongydarabot a beszerzési helyről, ami ugye ismerős neki, illetőleg, ha a hazaérést követően ennivalóval kínáljuk, majd az első egy-két órában "dögönyözés" helyett (még, ha nehéz is megállni, pláne a gyerekeknek) inkább hagyjuk nyugodtan egy kicsit, hogy ő fedezze fel új otthonát. Várjunk, amíg ő kezdi el keresni a társaságunkat, s aztán már óvatosan simogathatjuk, barátkozhatunk, játszhatunk, vele. Élelmezését tekintve a kiskutyák 3 hónapos korukig naponta még ötször is kaphatnak enni, majd fél éves korukig naponta háromszor, aztán 1 éves korig kétszer, végül aztán, amikor már elérte kutyánk a teljes kifejlettséget (ez fajtánként némileg eltérő lehet), akkor már elegendő neki a napi egyszeri étkezés. Az elhízás megelőzése érdekében a felnőtt kutyáknál érdemes beiktatni heti egy koplalónapot is, valamint ügyelni arra, hogy amit a kutya 15 perc alatt nem eszik meg, azt vegyük el tőle, mert neki ez a mennyiség naponta az ideális.

Mindenképpen tájékozódjunk az elhozatal helyén, (különösen fajtatiszta eb esetében), hogy van-e szüleinek valamilyen örökletes betegsége, melyre figyelnünk kell, illetőleg mindig kérdezzük meg, hogy részesült-e már valamilyen oltásban, s, ha igen, milyenekben, illetőleg féreghajtás történt-e az esetében. Oltás kapcsán kérjük el az oltási könyvet is. A magunkhoz vétel után egy-két nappal mindenképpen vigyük el állatorvosunkhoz (ahová már érdemes előtte bejelentkezni, hogy ne kelljen sokat várni), ahol megtörténhetnek az első vizsgálatok, illetőleg konzultálhatunk az orvossal a további egészségügyi teendőkről, bolha és kullancs elleni védelemről, valamint a szükséges oltások beadásának menetével kapcsolatban.

A kiskutyát sohasem szabad addig sétálni vinni, amíg nincs meg a megfelelő immunvédelme a leggyakoribb kutyabetegségek ellen. Ez azért fontos, mert amíg nem esett át a megfelelő oltássorozaton, addig nem javallott, hogy idegen kutyákkal, vagy azok vizeletével, székletével kontaktusba kerüljön kiskutyánk, hiszen így komolyan megbetegedhet. Az első oltásokat általában 6-8 hetes korban kaphatja meg kutyánk, majd általában az oltássorozat 12-14 hetes korban kerül befejezésre, így ekkor már biztonsággal vihetjük a kutyust sétálni.

Sétáltatni gyakorlatilag bármennyiszer lehet, minél több, annál jobb, de minimum napi 3-szor erősen ajánlott, hogy a kutya elvégezhesse a kutyadolgokat. (Ez azt jelenti, hogy WC-zésre legalább 8 óránként adjunk neki lehetőséget, de inkább többször.) Ne feledjük, hogy a sétáltatás a kertes házban tartott kutyák esetében is nagyon fontos, tehát őket is vigyük ki időnként! Sétáltatásnál törekedjünk arra, hogy minél inkább zöld övezetbe kerüljünk, vagy, ha nagyon messze a legközelebbi természet, akkor minimum egy jól kialakított kutyafuttatóra. Ez utóbbi természetesen azért is fontos, hogy kutyusunk jól szocializált eb lehessen, játszhasson, futhasson, birkózhasson más kutyákkal, továbbá gazdiként nekünk is hasznos, hogy általa más gazdikkal építhetünk ki kapcsolatot, így könnyen megoszthatjuk tapasztalatainkat. Az etetést érdemes egy-egy nagyobb séta után beiktatni, de minden esetre sohase előtte tegyük.

Sétáltatáskor érdemes odafigyelni arra, hogy kutyánk ne szedjen fel az utcáról ismeretlen eredetű táplálékot, más kutyák ürülékét, illetőleg soha ne igyon pocsolyából, hiszen ezek mind komoly veszélyforrások lehetnek. Minél előbb érdemes elkezdeni tehát a kutya ehez való szoktatását, továbbá, engedelmességet is kell neki tanítani, hogy ne szaladjon ki az úttestre, s a zebrán való átkeléskor is mindig csak a gazda vezényletére lépjen le a járdáról. Fontos még tudni, hogy mindezt sohase agresszívan fegyelmezéssel tanítsuk meg neki, hanem inkább türelemmel, jutalmazással!

A rendszeres sétáltatás mellett fontos szempont még a kutya kültakarójának megfelelő karbantartása is, ügyeljünk tehát, hogy sohase maradjon a kutya szőrzetében beleakadt, beleragadt növényi rész. Mindemellett a folyamatos bolha és kullancs védelemről, valamint a szigorúan betartott, rendszeres féreghajtásról is gondoskodnunk kell!

A kiskutyát, amíg nem kerül az első sétákra sor, egyáltalán nem szükséges fürdetni, s ez vonatkozik a kifejlett kutyákra is. Ha azonban mégis nagyon piszkos lenne ebünk, mondhatni ebül nézne ki, akkor a fürdetést langyos vízben, kádban, vagy lavórban, lötyköléssel, mindenféle szer használata nélkül érdemes tenni. Ha mégis szeretnénk valamilyen fürdetőt használni, maximum egy babasamponban gondolkozzunk, mert a kutyasamponok nagy része irritációt okozhat az érzékenyebb bőrű kutyusoknál. Valamilyen bőrbetegség esetén viszont remek gyógy samponokat lehet kapni, melyeket ekkor érdemes alkalmazni, de csak szigorúan a használati utasítás szerint, az állatorvos rendelése alapján. Normál esetben a kutyát havi egynél többször ne nagyon fürdessük, mert könnyen szárazzá válhat tőle a bőre. Alkalmazzuk inkább a természetes vizekben való úsztatást, ám ezzel sem árt vigyázni, hiszen a természetes vizek főként a folyók, mint emberre, épp úgy kutyára is számos veszélyt rejtenek. A vízhez való szoktatást érdemes korán elkezdeni, de csak szép fokozatosan, eleinte meleg nyári napon, sekély vízben, kutya és gazdája együtt mártózzon meg.

Ha kiskutyát veszünk magunkhoz tehát, eme alapokon kívül is nagyon sok mindenre kell figyelnünk, de mint mindenbe, ebbe is remekül bele lehet jönni, s akkor rengeteg örömünk lesz majd hálás kedvencünkben, hisz a mondás is úgy szól:

"A kutya az ember legjobb barátja!"

Kutyatartásra fel!

2014. március