A Gyatlov-rejtély - Halál a Halálhegyen

Vannak a mai napig megmagyarázhatatlan, ijesztő rejtélyek, titkok a világban. Ilyen például többek közt a Bermuda-háromszög esete, Attila sírjának holléte, vagy akár Atlantisz mítosza. Ilyen furcsa, ám kevésbé ismert misztikumok közé tartozik a régi Szovjetunió területén megesett Gyatlov-rejtély, ahol egy szolid sítúra egy csapat fiatal máig megmagyarázhatatlan halálával ért véget.

Készítette: Anonim / Soviet investigators - "Mysterious Deaths of 9 Skiers Still Unresolved", Közkincs, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=11703788

Az Urálban megtörtént eset során 9 diák halt szörnyet rejtélyes módon, akik eredetileg egy sítúrára indultak, ám sohasem tértek vissza. Történt ugyanis, hogy az Uráli Műszaki Főiskola 9 tanulója a fejébe vette, hogy sítúrára mennek az Otorten-hegyre és e túrát az SZKP XXI. kongresszusának ajánlják.

A hallgatók, név szerint: Zinaida Kolmogorova, Jurij Dorosenko, Ljudmila Dubinyina, Alekszandr Kolevatov, Jurij Jugyin, Rusztyem Szlobogyin, Georgij Krivinyiscsenko, Nyikolaj Thibeaux-Brignolles és Igor Zolotarjov, 1959. január 23-án indultak útjukra, melyről nem tudták, hogy egyben az utolsó is lesz egyben. A túra 350 kilométerét 16 nap alatt szerették volna megtenni. Ennyi idő alatt Szverdlovszkból az Otorten-hegyre kellett volna érniük, melynek a helyi őslakosok, a manysik nyelvén beszédes neve van, ugyanis ők a halottak hegyének hívják. Ez még ijesztőbbé teszi a már amúgy is groteszk történetet. Január 28-án egyik társuk, Jurij Jugyin megbetegedése révén megfogyatkozva, de folytatták útjukat. Ekkor még nem sejtette senki, hogy betegen hazainduló társuk lesz a tragédia egyetlen túlélője.

Az előre eltervezett menetrendet február 1-jén egy hirtelen támadt hó- és szélvihar húzta keresztbe. A csapat kénytelen volt a rendkívül meredek hegyoldalon tábort verni. Mai napig rejtély, hogy pontosan mi történt ezen az ominózus éjjelen, de a következménye a teljes csoport tragikus és megmagyarázhatatlan halála lett. Miután február közepéig nem érkezett tőlük távirat az előzetes megállapodások szerint, hogy átértek a hegyen, mentőexpedíció indult a fiatalok keresésére, ami önkéntesekből majd később a hadsereg egyes tagjaiból állt.

Február 26-án találták meg a hóval borított sátor maradványait és ami ezt követte arra a mai napig nincs logikus magyarázat csupán a hétköznapi ember furcsa, zavaros elméletei. A sátor ugyanis belülről, késsel lett felmetszve, és egy darabig rendezett, követhető lábnyomok vezettek az erdő irányába. Itt, az erdő szélén lelték meg az első két holttestet, mellettük egy megkezdett tábortűz maradványaival és a mellettük lévő fenyőn 5 méterig letört gallyakkal. Ám nem ez volt a legfurcsább, hanem, hogy a holttestek csak alsóneműt viseltek a mínusz 20-30 fokban. A 2 holttest a sátor felé nézett, mintha utolsó erejükkel vissza akartak volna mászni oda. Épp arra néztek, ahol nem messze másik 3 társuk feküdt holtan, és szintén alsóneműben. Mind az 5 diák halálának oka a kihűlés volt, de sérüléseket is felfedeztek rajtuk a vizsgálat során.

A maradék 4 tag tetemét közel 2 hónappal később, az olvadásokkor találták meg egy vízmosásban fekve. Ők voltak a leginkább felöltözve, sőt a másik 5 társuk ruhái közül is többet ők viseltek. Sérüléseik olyan drasztikusak voltak, hogy az orvosszakértők ilyen eseteket leginkább a kamionnal elgázolt halottak esetéhez tudták hasonlítani. Legtöbbjüknek koponyatörése, bordatörése és belsővérzése volt, sőt ami a legfurcsább Dubinyina nyelve hiányzott.

A sok gyanús, furcsa tényező tökéletes táptalajt nyújtott a konteók gyártásának. Ezt tetézte, hogy a nyomozást pár hét után lezárták és annak részleteit titkosították is. A gyanús dolgok közé sorolható a pánik miértje, ami kulcsfontosságú a történtek megértéséhez. Ezzel a feltételezhető pánikkal ugyanis a lábnyomok rendezettsége teljesen ellentmond. Ezen kívül a ruhák hiánya sem teljesen magyarázható meg épkézláb érvekkel. A fenyőágak letördelése mászásra utalhat, ami szintén a pánik felé lendíti a történetet. De talán a legfurcsább és legaggasztóbb része az egész rejtélynek, az az, hogy a vízmosásban talált hullák bőre sárgásbarnává vált, egyes holttesteken égési sérülések voltak fellelhetők és a helyi őslakosok, valamint kirándulócsoportok tagjai is furcsa, égi fényjelenségekről számoltak be.

Magyarázatok terén voltak hihetőbb és egészen a valóságtól elrugaszkodott verziók is. A legkevésbé komolyan vehető a jetitámadás és az UFÓ-támadás, de az R-7 interkontinentális rakétabaleset sem túl hiteles a helyszínen talált bizonyítékok hiányában. Ezzel egyidejűleg talán a KGB-akció és a katonai kísérlet sem túl helytálló a körülményeket és a megtalálás idejét tekintve.

A hihetőbb magyarázatokra sincs logikus bizonyíték. A csapat tagjai profi túrázók voltak, így a lavina-elmélet is megbukik. Nyilván tudniuk kellett felismerni egy lavina jeleit, akár annak hangját is, de még, ha el is tévesztették azt és emiatt tört ki a pánik, miért nem mentek később vissza a ruhájukért?

61 évvel a tragédia után szinte már semmi esély sincs, hogy megtudjuk mi történt a targikus éjjelen, de a leghihetőbb érvvel a menekülés miértjére talán Donnie Eichar Halálhegy című könyvében találhatjuk a választ. Ő a Kármán-féle örvénysort állítja a menekülés középpontjába. Ez a természetes jelenség erős szél hatására jön létre, fülsüketítő zajjal jár és infrahang követi. Az infrahang az emberi fül számára nem hallható, de kísérletek bizonyítják, hogy pánikrohamot kelthet. Ez a pánikroham űzhette szerinte halálukba a kikapcsolódni vágyó szovjet fiatalokat.

Tavaly, azaz 2019-ben végre teljesült a túrázók emlékére alapított Gyatlov-alapítvány vágya, amiért a rendszerváltás óta küzdöttek, ugyanis leginkább a fokozott médiafigyelem hatására, de végre újraindították a nyomozást az üggyel kapcsolatban. Sok remény, viszont mint említettem sajnos nincs a rejtély megoldására így több mint 60 év távlatában, de ki tudja, talán a modern technika és tudásmegosztás közelebb vihet minket az igazsághoz.

Brezovszky Tamás

2020. március