hirdetés

Te is csak kergeted az életed, vagy meg is éled azt?

Vannak emberek, akik minden pillanatban, élethelyzetben képesek jelen lenni, ott és ahol éppen vannak, tartanak. Azonban sokunk nemhogy általában, de inkább szinte soha nem abban a pillanatban és minőségben van gondolatban, amibe épp a sors belerakta. De akkor mi tévők legyünk? Egyáltalán kell ezzel kezdeni valamit, vagy a céljaink elérése érdekében tesszük magunkkal mindezt, netán felesleges frusztrációkkal borítjuk be magunkat nap, mint nap azáltal, hogy csak kergetjük álmainkat, ahelyett, hogy megélnénk a nekünk valóban megadatott pillanatokat? Ezt fejtegetjük alábbi írásunkban.

Te is csak kergeted az életed, vagy meg is éled azt?

Forrás: pixabay.com; Fotó: Free-Photos; Lincenc: Pixabay License (Free for commercial use No attribution required); Link: https://pixabay.com/photos/woman-laughter-bouquet-of-flowers-1246844/

Mi is az a pillanatnak élni?

Töprengünk, tervezgetünk, kalkulálunk - rengeteg időt töltünk azzal, hogy meghatározzuk a napunk, hetünk, jövőnk bizonyos pontjait, lépéseit, ám miközben így teszünk, sokszor elfelejtjük észrevenni a "most" értékességét. Ezt érthetnénk arra, hogy - milyen szép a világ és ne menjünk el szótlanul a minket körülvevő csodák mellett -, de inkább arra gondolunk, hogy amit mára megterveztünk, elvégeztünk, elértünk, azt ne legyünk rest ünnepelni, adjunk időt magunknak értékelni, kipihenni, ezeket az élményeket, hagyjuk, hogy átjárjon minket az érzés, ami elégedettséggel tölt el. Ne csak a melankólia kapjon hosszú órákat és a magunk iránt érzett szánakozás, meg keserűség.

Feszengünk amiatt, amit másokból látunk, hogy nekik mennyi minden jut, mijük van, miből mennek nyaralni, mi miért nem tudunk és észre sem vesszük, hogy miközben figyeljük azt a pár embert, akiknek szerintünk "jó"- merthogy ez egyáltalán nem biztos, hogy szerintük is így van - elfelejtjük, lehet, hogy a buszon velünk szemben ülő szerint nekünk "olyan jó", és így ér körbe a vágyakozás a mindig elérhetetlen után, a kívánságok hajszolása, mindegy, hogy van pénzünk, időnk, lehetőségünk, vagy nincs, mert mindig kell valami.

hirdetés

Tehát a "pillanatnak élni" frázis alatt azt az életérzést értjük, amikor minden a helyén van, minden úgy jó, ahogy van, és nincs szükségünk semmi másra abban a minutumban, ki tudunk engedni, nem görcsölünk semmin, teljesen meg vagyunk elégedve az élettel úgy, ahogy van, még, ha nem is tökéletes, még, ha jó is lenne egy új mosógép, de esély sincs rá, hogy nyerj a lottón, de ennek ellenére most jó, vagy ha úgy érezzük, hogy nem jó valami, ma mindent megtettünk annak érdekében, hogy jobb legyen.

De akkor nekem most jó, vagy nem jó?

Kinek való ez, egyáltalán én ilyen típus vagyok, vagy lehet nincs is olyan, hogy "típus", csak a gyengeségeinket könnyebb így elfogadni?

A merengés közben sokan eljutunk arra a pontra, ahonnan már nincs tovább - vagy belátjuk szomorú sorsunkat, vagy, bár tudjuk a megoldást, de mégis merengünk tovább elsiklódva saját életünk mellett és azzal vigasztaljuk magunkat, hogy nem baj, én ilyen típus vagyok - ilyen merengő, depresszív, befordult, szomorkás, gondolkodó, szerencsétlen. Bármilyen szót is használjunk, bármilyen drámai, eposzi szépséget is találjunk ebben a szürke homályban, hosszú távon a lelkünknek ez biztosan nem tesz jót és ezt érezzük is, de mint minden más, a pesszimizmus is tanulható, ilyenformán pedig tenni is egyre nehezebb ellene. Minél többet csináljuk, annál igazabbá válik. Vagyis nem mi vagyunk ilyen típusok, de mi tesszük ilyenné magunkat.

Ezzel az erővel pedig akár olyanná is válhatnánk, amilyenné szeretnénk. Például, ha leírjuk egy papírra azokat a személyiségjegyeket, amiket magunkénak szeretnénk tudni és naponta legalább annyi időt teszünk is kialakításukért, mint amennyit szorongásunkért tettünk eddig, már sikerült is változtatnunk és a "beletörődő helyett "önfejlesztővé" váltunk.

Éljen, tudom magamat irányítani, be tudom magamat kalibrálni, hogy a számomra lehető legjobban működjek, na de mi a helyzet a világgal, amire nincs ráhatásom? Á, ez akkor sem fog menni.

hirdetés

Mire van lehetőségem, időm, pénzem, energiám, akaratom?

Te is csak kergeted az életed, vagy meg is éled azt?

Forrás: pixabay.com; Fotó: StockSnap; Licenc: Free for commercial use No attribution required; Link: https://pixabay.com/photos/people-woman-happy-enjoy-smile-2575901/

A világban kevés végleges dolog van, amin egyáltalán nem lehet változtatni, azonban annál több ok és kifogás, ami miatt nem változtatunk. Jó persze változtatnék, de nincs pénzem, időm, energiám, lehetőségem rá… Biztos ez? Nem lehet, hogy van megoldás, csak az nem tetszik, mert nem az, amit éppen utoljára láttál a tv-ben, újságban, Instán, Facebook-on? Nem lehet, hogy csak nem szeretnéd meglépni azt a lehetőséget, amit ad az élet, mert az ciki, rosszul hangzik a barátok előtt, a társadalom lesajnál érte, pedig neked most pont az segítene? Nem lehet, hogy félsz támogatást kérni onnan, ahonnan jönne, mert azt hiszed, neked biztosan nem lesz szerencséd, neked nem jár, nem vagy rá érdemes? Pedig lehet, ha megpróbálnád, pozitívan kellene csalódnod.

Általában nem az a gát, hogy valami nincs, hanem, hogy nem úgy van, ahogy szeretnénk.

Kéne több pénz, de nem akarok megpróbálni egy másik állásra jelentkezni, mert a mostani biztos, meg amúgy is mit fognak szólni, ha felmondok, és ráadásul én szolgáljak másokat, még mit nem? Ja, akkor neked az a jó, ami most van és igazából nem is akarsz több pénzt.

Az elfogadás egyben beletörődés is?

Vagyunk olyanok is, akik abba a hibába esünk, hogy nem akarunk egyet visszalépni egy általunk felépített, képzeletbeli dobogóról, létráról, helyről. Van egy lakásom, de nem váltok kisebbre, inkább felhalmozom a számláimat addig, amíg ezt is elveszítem; Van egy jól fizető állásom, igaz kikészít, de kell a pénz... Mire??? Valóban az életre, családfenntartásra, vagy újabb kacatokra, amikkel lenyűgözhetünk másokat, de nekünk ugyanolyan rossz marad?; Szeretem a szép cipőket, igaz mindegyik feltöri a lábamat, de ronda lábbelit biztosan nem fogok felvenni, nehogy már megszóljanak, még akkor sem, ha abban a lábam nem deformálódik, nem fáj, mert most nem az a divat. Hm, tehát a változtatás egyenlő lenne a visszalépéssel? Ha felismerjük a problémát, találunk rá megoldást és azt ki is használjuk, rögtön kevesebbé válunk az élet egy másik területén? Biztos ez, vagy csak mi beszéljük be magunknak, hogy ugyanúgy kellene viselkednünk a SAJÁT életünkben, mint ahogy egy teljesen más életet élő ember viselkedik a sajátjában, csak mert ő látszólag több dicséretet kap mindezért? Egyáltalán próbáltunk már az ő helyében lenni? Akár csak egy hétig megpróbálni ugyanazt az életmódot, amit ő képvisel? Lehet, hogy, ha benne élnénk, nem is tetszene annyira, lehet, hogy ő pont a mi kis egyszerű, nyugodt, kényelmes életünkre vágyna, csak neki is vannak ezek a dolgok a fejében, a hitt elvárások, normák, amik miatt ő jobban feszeng, mint mi. Tényleg előrelépés lenne az életet olyan mederbe sodorni, amiben csak nő a terhelés?

Rendben, akkor megelégszem azzal, amim van. Vagyis beletörődök a sorsomba? Dehogy, csak ráeszmélsz, hogy te ezt szereted valójában, hogy neked nem kell az a sok slang, amiről csak azt hiszed, hogy kell, de persze, ha valóban kell, akkor biztosan ma is mindent megtettél azért, hogy meglegyen, igaz?

Egyensúly a haladás és a jelen értékelése között

Igaz, megtettem, vagyis nem, merthogy nekem így jó. Vagy nem? Nem is tudom.

Az önismeret az életünkben és az életutunk kialakításában, majd napjaink mindennapi megélésének minőségében nagyon fontos.

hirdetés

Ha azt mondjuk, én XY vagyok, akkor ne merengjek azon, de jó valakinek, aki meg ZK, ha viszont már kipróbáltam és ZK-ként boldogabb voltam, akkor kell egy terv, amivel meg tudom valósítani az akaratomat. Ezért kell tudnunk, hogy mi kik vagyunk, hogy ÉN ki vagyok valójában, hogy ÉN mit akarok, hogy NEKEM mi a jó, mert lehet irigylésre méltó, ha a szomszéd Mici elment a tengerhez nyaralni és volt is neki miből, de nekem soha nem lesz annyim, hogy ezt ki tudjam fizetni, de, ha én nem is akarok a tengerparton lenni, akkor nem mindegy, hogy van-e nekem arra pénzem, vagy nincs? Megéri ezen feszülni? Igen, én a szobámban érzem jól magam, miközben show-műsorokat nézek a tv-ben, nekem ez a kikapcsolódás és kész, vagy a barátaimmal elmegyek túrázni, vagy a kedvesemmel összebújunk, vagy bármi, ami boldoggá tesz, de nem az, amit a szomszéd csinál, vagy az Instán az x-edik ismeretlen ember, akit követsz és megosztott egy ezredik szép képet. Amennyiben pedig arra eszmélsz, hogy az az élet kell és abban lennél boldog és nemhogy a tengerparton akarsz nyaralni, de ott is élnél, akkor nincs más hátra, mint előre, mérlegeld a lehetőségeidet, készíts tervet és valósítsd meg magad MOST, de ne töltsd a mindennapjaidat kesergéssel, vagy azért, mert olyan dolgokat akarsz, amik nem is kellenek, vagy azért, mert nem mersz lépni akármilyen ok miatt!

Te is csak kergeted az életed, vagy meg is éled azt?

Forrás: pixabay.com; Fotó: silviarita; Licenc: Free for commercial use No attribution required; Link: https://pixabay.com/photos/young-woman-meadow-concerns-relax-2194044/

Ne küzdelem legyen, hanem akarat

Éljen, jó úton haladsz, megismerted magad, eldöntötted mit akarsz és hogyan, ám eltelik két hét és fáradtan zuhansz az ágyba, vagy sírsz a zuhany alatt, mondván, mibe is vágtál bele, te nem ezt akartad, ez nehéz, inkább visszafordulnál, de már nem lehet. Na és?

Ezt magadért teszed, ezt TE akarod, és a változtatás bizony nehéz, nem megy egyik pillanatról a másikra.

Nem olyan, mint megvenni készen a boltban, egy "új élet" csomagot, majd felinstallálni és ennyi, ezrét küzdeni kell, legalább annyit, amennyit küzdöttél a mostani helyzetedért.

Soha ne felejtsd el a célodat értékelni akkor sem, ha az az éppen aktuális állapotod és akkor sem, ha az egy jövőbeli állapot, amiért harcolsz.

Ne küzdj a magad által állított feladattal akkor sem, ha az csak annyi, hogy "ma márpedig kitakarítok", hanem örömmel csináld meg, mert magadért teszed, mert ez neked fontos, nem másnak, mert csak te fogod értékelni az út végén a kialakult életed, másnak lehet, hogy sok lesz, vagy kevés, vagy giccses, vagy egyszerű, de a végén csak TE leszel ott és csak TE érezheted magad jól, vagy rosszul a magad által folyamatosan alakított életben.

Seres-Nagy Katalin

2019. október

hirdetés
szürke
hirdetés