Savaria, a kétezer éves város

Kicsit rugszkodjunk most el a jól megszokott XXI. századunktól és induljunk kalandos felefdező útra egy várossal "kézen fogva". Menjünk vissza több tíz, több száz, sőt egészen kétezer évet, s nézzük meg, honnan bukkant elő Savaria, Szombathely római kori elődje...

Savaria, avagy Szombathely

Bizony, ez a mai megyeszéhely hosszú múltra tekint vissza. A Kárpát-mednece legrégebbi városrangú helysége, a méltán híres Borostyánút egyik megállója, Szent Márton tours-i püspök szülővárosa és még sok más történelmi mementó őrzője. A város, mely olyan régen is már nyüzsgő és életteli volt. Melynek krónikája tele van hol fényes, hol kevésbé ragyogó időszakokkal, melynek neve mégis büszke és ott szerepel regékben, mondákban, számtalan leírásban és kővekbe vésve, hogy történelmét elsuttoghassa a kíváncsi füleknek.

A Szombathely területéről előkerülő leletek, kő és csonteszközök alapján kikövetkeztehető, hogy ősidők óta élnek a területen emberek. A Borostyánút, mely a városon keresztül haladt, pontosabban Pannónián át, a rómaiaknak szintén vonzóvá tette ezt a területet, így hát nem csak pusztán egy aprócska megállóhely létesült itt, hanem egy egész város kezdett kibontakozni ezen a részen.

A tervezett várostól délebre húzták fel első épületeiket és egyre többen és többen telepedtek le. A valódi város Colonia Claudia Savaria (Sabariensum) néven lett alapítva Claudius császár által kr. e. 50 körül. Neve a Gyöngyös-patak latin elnevezéséből eredeztethető, vagyis a "Sibaris" után kapta, ebből "romlott" le Sabariára. Az itteni őslakóktól, tehát a keltáktól, az ideérkező rómaiak sok szokást átvettek, például a vallásukat. Mivel a letelepedett rómaiaknak szüksége volt védelmre, katoni hátterük megszervezése érdekében eleinte katonákból, kézművességekből, iparosokból és kereskedőkből állt a lakosság, ettől függetlenül nem csupán katonai részről volt figyelemre méltó a város, ugyanis a környék központjában, vagyis Pannonia Provinciaban tartották a tartományi gyűléseket, itt építettek templomokat az isteneknek, a helytartó székhelyéül is szolgált és a tartomány kincseskamrájára is itt vigyáztak. Sőt, a római császárok is szívesen és gyakran látogattak ide. Részben mindennek is köszönhetően, hamarosan gyors fejlődésnek is indult a térség.

Császári fürdő, palota és anfiteátrum épült, miután Felső-Pannónia vallási központ lett. Egyre több római császár fordult meg itt, bizonyítva a város központi szerepét. A keresztény vallás is megvette lábát Savariában, amit eleinte nehezen fogadott be az ekkor itt élő népesség, olyannyira, hogy az ilyen irányú vallást gyakorlók elrettentése véget, egy keresztény püspököt például (Szent Quirinus) ki is végeztek. Testét, nyakában malomkővel, az áradó Sibaris-ba dobták. Rajta kívül több kersztény is vértanú halált szenvedett, bár nevüket a történelem egyenlőre rejtve hagyta. A keresztényüldözésnek akkor szakadt vége, amikor Savariában hosszabb ideig tartózkodott Nagy Konstantin császár. A város ekkor végre megbékélt, s szülővárosául szolgált az ókori európa egyik neves szentjének, Szent Mártonnak is.

Az ókori város virágzásának csúcspontja Diocletianus császár uralkodása alatt zajlott le. Savaria, Pannónia Prima tartomány székhelyévé vált. Népessége többszörösére nőt. Építészetük remekbe szabott és hosszú időt átvészelő építményeket alkotott. Közfürdől, színházak, templomok, bazilikák emelkedtek ki az alapokból. Hivatali és nagyszabású középületek épültek. Jelentős mindezek közül a Szent Quirinus bazilika és a csodálatos császári palota.

Ám 377-ben népvándorlás vette kezdetét, keletről érkező népek kezdték elözönleni Pannóniát. Macrinus tartományi prefektus (ügyész) serege kevésnek bizonyult a hunok és szövetségeseik ellen. Az erős fallal övezett város még ellenállt , de Attila hun kirány 441-445 között sikeresen elfoglalta. Nem csupán a hunok előrenyomulása okozott komoly problémákat, hanem a 456-ban feljegyzett földrengés is. Ez nagy puszítást végzett az egykor virágzó városon. Lakosai, a helyőrségek feladása után, feltehetően Italiába menekültek. Neve még 791-ben és 805-ben feltűnik utolsóképp.

Szombathely lakói nem hagyták elveszni az ókori Saváriát. Mindig elsődleges szerepe volt múltjuk megőrzése. A város területén felelhető romok még a középkorban is láthatóak maradtak, ez felketette az itt élők és az átutazók figyelmét egyaránt. A római múlt megőrzése kőemlékek gyűjtését jelentette ebben a korban. A megtalált első leletek mennyiségét Szombathely első püspöke, Felsőszopori Szily János tovább növelte. A Püspöki Palota, a Szeminárium és a Székesegyház építése során számos kőemlék került elő, ezeket a palota földszinti termében állították ki, létrehozva ezzel az első, mindenki számára nyilvános régészeti múzeumot. Dorffmaister István festményei a teremben mai napig csodás hatást ébreszetenek a látogatókban. A látvány egy ókori romkertbe vezet, ahol római épületek maradványai rajzolódnak ki, melyek valójában igazi, Savariában előkerült kőemlékek. A kőtárban többségük még mindig felelhető, ám a festményeken sajnos, mára már eltünt, feliratos köveket is megnézhetünk.

A 18-19 századi régiségkereskedők által összegyüjtött tárgyi leletek többsége sajnos elveszett. A megmaradtak nagyobbik része a Magyar Nemzeti Múzeumba, míg kisebb része a Savaria Múzeumban került.

1872-ben megalapították a Vasmegyei Régészeti Egyletet, ettől kezdve a kutatások szervezetté és folyamatossá váltak. Az összegyűjtött emlékeknek a Savaria Múzeum elődje, vagyis a Vasvármegyei Kultúregyesület székhelye adott otthont. Itt a mai napig izgalmas, részletes és ámulatba ejtő sétát tehet a látogató. Megtalálhatók itt például az ókori városlakók mindennapi használati tárgyai, az antik gyógyítás eszközei, a kereskedelmi és úthálozat rajzai, a rómaik vallását bemutató terem, a fazekasok portékái és még sok egyéb más.

Az első szervezett ásatás a Püspökkert után Géfin Gyula szeminárium aligazgatója vezetése alatt valósult meg. Aki szakmai segítségét Járdányi-Paulovics Istvántól kapta. 1938-ban kibővítették a Szemináriumot és ekkor a megtalált mozaikpadló fölé védőépületet építetek, továbbá a meglelt fal és út maradványokat a felszínen hagyták, ezzel is közelebb hozzva az ókori várost. Később itt hozták létre a Romkert nevű kultúrális nevezetességet. Az idelátogatóknak érdemes ezen a részen is nagy sétát tenni. Monumentális látványt nyújt az itt található palotakomplexum, a nagyméretű, apszissal záródó mozaikpadlóval elátott teremével.

Az 1998-as Főtéri ásatás során felfedezett mérföldkő a legjelentősebb műtárgyak közé tartozik a kőtárban. Különlegessége abban rejlik, hogy ez a harmadik előkerült mérföldkő. E kövek, ahogy azt a nevük is sugallja, már az ókorban is arra szolgáltak, hogy Rómától Savariáig mutassák, éppen hol tart az úton az ember, tehát feliratozták és így kiszámolták a távolságot, majd e kövekkel jelezték azt. Savaria és Róma között egyébként a distancia 675 km-nek adódott. Ráadásul ez a 3. itt felfedezett mérföldkő a hosszú út végén állt. Azért is különleges még, mert nem csupán a távolságot hivított jelezni, hanem Savária városának feltüntetése a feliraton egy olyan térséget is jelzett, mely újonnan és tudatosan lett alapítva és ez összekötöttetett a Birodalom fővárosával. Rómában az arany mérföldkő, vagyis az első fejezte ki, hogy az utak a birodalom felé vezetnek, ebben a térségben tehát azt jelentette e kő, hogy Pannóniában "minden út Savariába vezet".

A Savariai Iseum szintén csodálatos emlék. Az Isis szentély, mely ebben található, a turisták számára is szívesen látogatott, szinte már jelképpé vált helyszín. A legfrissebb műemlék a Fő téri OTP bankfiók üvegpalóján át nézhető meg, ez a bazaltburkolatú Borostyánkő út egy része. Az út 6 méter széles és elsődleges szerepet töltött be a városiak életében. Kisebb szennyvízcsatorna részlet is van itt.

Elmondható, hogy valóban rengeteg pillanat látható mai napig az ókori rómaiak életéből és sok épületrészlet csodálható meg építészetükből.

A Savaria Történelmi Karnevál hagyományos, múltidéző rendezvény, mely tisztelettel fordul Szombathely történelme felé. Augusztus 24. és 26. között kerül megrendezésre minden évben. A lakók díszes, korszakokra jellemző kosztümökben idézik fel a múltat, egészen a Barokk korig. A Kelet-Közép Európában egyedülálló, különleges rendezvénynek, Szombathely történelmi belvárosa ad helyszínt. Minden ókori és középkori szellemben zajlik. Évről évre más és más portékát kínálnak a régi Piactéren felállított középkori vásárban az árusok. Itt teret kap a rég letünt vásári szokásrend és hagyományvilág is. Amint besötétedik, a fáklyákat meggyújtják és kezdetét veszi a fáklyás felvonulás. A különleges fényben közel 500 jelmezes vonul végig az óutcákon és idézi fel az ókori Savariát, vagyis Szombathely ősét. A szabadtéri színházi játékoknak a Ferences-kert ad helyszínt, valamint itt állítják fel a római katonai és lovagi táborokat. A gyermekenek is nyújtanak szórakozást a Kalandvárban és míg a gyermekek jól érzik magukat, addig szüleik tehetnek egy kellemes és ízletes sétát a Borok utcájában. A felüdülés után sóvárgók pedig megtekinthetik a Romkert programjait is. A városba látogatók tehát a Karnevál alatt sok színes, többhelyszínes történelmi expedíción vehetnek részt.

Ezzel utazásunk végére értünk. Reméljük izgalmas és érdekes bepillantást sikerült tennünk a legrégebbi Kárpát-medencei településbe, de, ha kevésnek bizonyult e leírás, vagy épp pont miatta kedvet kaptunk belekóstolni Savaria törénelmébe, bátran tegyünk egy kellemes kirándulást az Alpok lábánál elterülő városba, s meglátjuk, sok élménnyel gazdagodunk majd!

2013. március