Nemezis, a Halálcsillag
Kutatók egy csoportja, jórészt paleontológusok, egy igen érdekes jelenségre lettek figyelmesek! Bolygónk fajainak nagyobb (tömeges) kipusztulásai nem véletlenszerűen következtek be a földtörténet során, hanem egy nagyjából 26 millió évente ismétlődő periódust követve. Vajon miért?
Halálcsillag - Illusztráció (Kép: Seres Katalin)
HIRDETÉS
Richard Muller asztrofizikus igencsak újszerű, ugyanakkor meglepő elmélettel állt elő a tömeges kihalások periodicitásának magyarázataként. Szerinte Napunknak létezik egy eddig még fel nem fedezett társcsillaga, egy vörös törpe (esetleg még kisebb, barna törpe), mely a Nemezis nevet kapta. E törpecsillag számításai szerint (a 26 millió éves periódusból kiindulva) nagyjából 1 fényévnyire keringhet a Naprendszer középpontjától, elnyújtott ellipszis alakú pályán. E távolság és pályaalak esetén a Nemezis 26 millió évente kerülhet közel tehát a Naphoz, melynek során szükségszerűen áthalad az Oort-felhőn.
Az Oort-felhő a Naprendszer legkülső tartományában elhelyezkedő üstököszóna, melyben több milliárdnyi üstökösmag kering. A Nemezis a gravitációja által 26 millió évenkénti áthaladásával megzavarhatja az üstökösmagok keringését, sok milliónyit letérítve ezzel eredeti pályájáról, melyek aztán a Nap így már erősebb gravitációs vonzáskörzetének következtében nagy sebességgel megindulhatnak a Naprendszer belseje felé. Amelyek pedig kellően nagy mérettel rendelkeznek, s új pályájuk keresztezi Földünkét, azok idáig eljutva, majd becsapódva a földkéregbe óriási pusztítást végezhet(tek)nek az élővilágban. Igen találóan innen kapta az egyelőre még csak feltételezett törpecsillag a Nemezis {a görög mitológiában az erkölcsi (igazságos) megtorlás istennője, a vétkesek megbüntetője}, vagy a hátborzongatóbb "Halálcsillag" nevet, utalva az általa közvetve kiváltott pusztításokra.
Muller elmélete ráadásul, sok más rejtéllyel ellentétben, meglehetősen pozitív fogadtatást nyert a tudományos világtól, olyannyira, hogy a NASA egy külön projektet is indított 1997-ben a Nemezis felkutatására, a Two Micron All Sky Survey (2MASS) program keretében, melynek célja az volt, hogy kettős, nagy érzékenységű infravörös teleszkópok segítségével felkutassák a világegyetem eddig megismert részén addig még fel nem fedezett, nehezen észlelhető csillagokat. A 2MASS a program során már több mint 2 milliónyi felvételt készített, ám a Nemezisre utaló jelet mostanáig nem talált, s így a kutatók többsége, mondván, ha valóban létezne, már észrevették volna, elveti Muller elméletét, sőt, egyesek szerint már a kiindulási tézis, azaz a 26 millió éves kihalási periodicitás is alapvetően hibás feltevés.
HIRDETÉS