Miért olyan a tavasz, mint a nyár, és miért késik a tél?

Figyelj, nem tudom te, hogy vagy vele, de az utóbbi években valami nagyon megváltozott odakint. Emlékszel még, amikor a tél tényleg tél volt? Hó, mínusz tíz, befagyott orrok meg ablakra rajzolt jégvirágok? Na, most meg februárban virágzik a cseresznye, júniusban meg úgy pörköl a nap, hogy konkrétan leégsz a boltig sétálva is. Szóval mi a tosz történik az évszakokkal? Ősszel olyan a világ, mint a kaszino ICE, jeges és hideg, tavasz meg voltaképpen nincs is. Fejtsük ki bővebben, mi történhetett.

Igen, tudom, uncsi már, hogy mindenre ráfogjuk a klímaváltozást, de itt tényleg erről van szó. A bolygó szó szerint túlmelegedett. És nem, nem csak arról van szó, hogy kicsit melegebb a nyár, hanem hogy az egész évszakosdi totál szétcsúszott.

Régen volt egy tök stabil ritmus:

• márciusban jött a tavasz,


• júniusban beütött a nyár,


• szeptember hozta az őszt,


• decemberben pedig bekopogott a Mikulás a hóesés közepette.

Na, most meg márciusban harminc fok, októberben még lehet napozni, karácsonykor meg max eső és sár. Hát ez mi, ha nem egy klíma káosz?

Komolyan, már hiányzik az igazi tavasz. Tudod, amikor még kellett egy kis dzseki, de már lehetett biciklizni, meg csajozni a Margitszigeten anélkül, hogy lefagyna a füled. Most meg márciusban konkrétan megsülsz a napon. Nem ritka, hogy 25-28 fok van, és az emberek flip-flopban mászkálnak, mint valami júliusi beach bulin.

És mi a para ebben? Az, hogy a növények is be vannak kattanva. Elkezdenek virágozni, aztán jön egy váratlan hidegfront, és puff, minden kipusztul. A méhek meg totál be vannak zavarodva, mikor kéne beindulniuk. Ők se értik, mi a szitu.

A tél régen tiszta sor volt: hóesés, mínuszok, jégpálya, forralt bor, meg az a feeling, amitől tényleg érezni lehetett, hogy "na most tél van". Most meg november végéig simán járunk bőrdzsekiben, december közepén még simán zöld a fű, és a karácsonyi díszkivilágítás alatt inkább izzadsz, nem fázol.

És amikor végre megjön a tél, mondjuk januárban, akkor meg hirtelen úgy odacsap, hogy azt se tudod, hol vagy. Leszakad az ég, mínusz 15, aztán két nap múlva megint tavasz van. Teljes káosz.

Ez az egész összevissza évszakolás nem csak nekünk fura, hanem a természetnek is. A madarak nem tudják, mikor kéne elhúzni melegebb éghajlatra. A medvék random kelnek fel vagy alszanak el, totál kiszámíthatatlanul. A növények meg… hát ők is csak kapkodják a leveleiket.

És ne is beszéljünk az allergiások szenvedéséről! Mert ha februárban már virágzik valami, akkor a pollen is jön, aztán az emberek prüszkölnek már tavasz előtt, mint valami szénanáthás zombik.

A helyzet az, hogy mi, emberek, konkrétan szétszedtük a rendszert. Nyaljuk a Földet, mint egy túl nagyra sikerült fagylaltot, és nem bírjuk abbahagyni. Autók, gyárak, repülők, fűtés, klíma, műanyag, vágjuk az erdőket, öntjük az olajat a tengerbe - és csodálkozunk, hogy megkattant az időjárás?

• CO2: Tele van a levegő szén-dioxiddal, mintha valaki nonstop BBQ-zna a bolygón.


• Betonozás: Az erdők helyére házak, utak meg parkolók kerülnek. A természet meg csak pislog.


• Légkondi mindenhol: A nagy meleg miatt mindenki nyomja a klímát, ami aztán még jobban melegít.


• Repülőjáratok garmadája: Mindenki utazik - Bali, Dubai, New York. A sok repülő pöfékel, mint egy gőzmozdony.


• Fast fashion + műanyag cuccok: Vegyél meg mindent gyorsan, dobd ki, vedd meg újra. Hulladékból hegyek, és minden csak romlik.

Őszintén? Nem sokat, ha mindenki csak a másikra vár. De ha mindenki tenne egy picit, az már lehetne valami. Nem kell megvilágosodott eko-szamurájnak lenni, de pár basic dolog nem ártana:

• Ne vegyél meg 500 felesleges ruhát.


• Ne menj kocsival a sarki boltba.


• Ültess egy fát, ha van helyed.


• Ha teheted, ne fűts 25 fokra, elég a 21.


• Egyél kevesebb húst. Nem kell vegánnak lenni, de azért néha csapj egy zöldségnapot.

Ha nem csinálunk semmit, az évszakok lassan megszűnnek. Nem lesz tavasz, csak egy gyors átmenet a tél és a pokol között. A nyár meg konkrétan kibírhatatlan lesz. Full extrás UV, hőhullám, vízhiány, tűzvészek. Az ősz meg… hát, ha szerencsénk van, még megmarad 2 hétre, aztán viszlát.

De ha észhez térünk, talán még visszahozhatjuk a régi évszakokat. Azt a tavaszt, ahol virágillatban sétálsz. A nyarat, ami nem gyilkol meg. Az őszt, ami aranyszínű levelekkel köszön. És a telet, ami tényleg tél.

Most az van, hogy a Föld szólni próbál: "Hé, emberek, kicsit sok ez így." Mi meg hallgatjuk, vagy nem. A kérdés csak az, hogy mikor lesz túl késő reagálni. Addig is, vigyázz a bolygóra, öltözz rétegesen, és ne lepődj meg, ha szeptemberben leégsz a napon. Ez már a valóság, nem disztópikus film.

Összességében viszont minden attól függ, hogy mit teszünk a továbbiakban. Ha szeretnénk, hogy a gyerekek is ismerjék a havat, ideje lenne valóban mindent megtenni azért, hogy jobban és hatékonyabban kezeljük a problémát.

2025. augusztus 5.