Intő jelek, melyekből tudhatjuk, hogy rossz pasit választottunk

Ahány pasi, annyi féle személyiség, így első blikkre igen nehéz megítélni, hogy ezúttal végre jól választottunk-e, avagy már megint egy problémás esettel van dolgunk. Mégis azért akadnak jelek, melyekből már a kapcsolat elején nagy valószínűséggel megállapítható, mire is számíthatunk hosszútávon.

Merjünk váltani, ha úgy érezzük, a mellettünk élő férfi nem az, akire vágytunk!

Egy tipikus, jó öreg pasi vonás, melynek sajnos mégis rendre bedőlünk. De vajon honnan vehetjük észre, hogy csupán csak szexre kellünk, nem pedig a friss szerelmi buzgóságról, az újdonság varázsáról van szó? Nos, a legárulkodóbb jelek általában a következők:

- Szívünk választottja találkozásaink alkalmával túlságosan is sietteti az együttléteket, aztán, ha már kihancúroztuk magunkat, az összebújós, cirógatós beszélgetés helyett hamar el is alszik, hirtelen siet valahová, vagy éppen a TV távirányító után matat.

- Meglehetősen keveset érdeklődik a dolgaink iránt, s mihelyt kicsit belemelegednénk mégis egy beszélgetésbe, máris a bugyinkban, farzsebünkben kutat.

- Ritkán lehet újdonsült partnerünket nyilvános, barátokkal közös programokra rávenni, viszont annál könnyebben az együttlétekre.

- Mindig csak éppen annyi időre ér rá velünk találkozni, ami pont elegendő egy-egy pásztoróra lezavarásához, s már megy is tovább.

- Kerüli társaságunkat, ha betegek, szomorkásak, lelkizősek vagyunk, vagy, ha például ügyintéznivalónk akad.

Ilyen esetekben már alaposan gyanítható, hogy valójában nem is minket akar szerelmünk szőröstől-bőröstől, hanem csak testünket, s csupán egy jó numerát lát bennünk, semmi többet. Persze, azért egy érdemi beszélgetést mindenképpen iktassunk be, mielőtt lapátra tennénk a pasit, de nem érdemes sokáig húzni a rétestésztát, ha a helyzet mindinkább egyértelművé válik.

Akár hányszor is találkozunk kiszemeltünkkel, valahogy mindig, de legalább hetente háromszor elfogyaszt több-kevesebb alkoholt és valahogy egyértelmű kérésünk ellenére sem igazán fogja vissza magát e téren. Eme szindróma sajnos elég gyakori, s hosszú távon több tekintetben is igen rossz előjelnek tekinthető. Egyrészről, ha már kapcsolatunk elején rendszeresen iszik lovagunk, akkor szinte biztos, hogy ahogy múlnak az évek, egyre inkább belemerül majd szenvedélyébe, annak jó néhány kártékony hozományáról nem is beszélve, másrészről pedig azt is méltán tükrözi a hozzáállása, hogy már most nem sokat ad véleményünkre, hát akkor mi lesz majd később, amikor komolyabb döntéseket kell(ene) meghozni a közös életünkkel kapcsolatban!

Amikor az ember kifejezetten vonzó, férfias, ráadásul felhőtlenül laza természettel megáldott álompasiba botlik, egyszer csak könnyen szembetalálhatja magát a szabadságelvűséggel, s a vele járó nyílt, felhőtlen kapcsolattal kecsegtető mézesmadzaggal, mely első hallásra valóban csábítóan hangzik, de vigyázat! Amíg eleinte tényleg minden problémamentesnek és gondtalannak tűnik, addig hosszútávon annál több fájdalom adódhat egy ilyen egyezségből. Az egyik leggyakoribb, hogy idővel az egyik fél (és általában nem az ötletgazda), beleszeret partnerébe, aki viszont ezt érzékelve annál inkább nem akaródzik folytatni a kapcsolatot, s a vége máris egy összetört szív.

Ha tehát ilyen helyzettel találkoznánk, mielőtt igent mondanánk, képzeljük csak el, milyen lenne ezt a helyes pasit hetyegni látni egy másik formás, könnyű vérű riválissal, nem is szólva arról, hogy, ha párunk mellettünk is virágról-virágra száll, ki tudja kitől, milyen betegséggel ajándékoz meg minket egy mámoros éjszakán. Arra is érdemes gondolni továbbá, hogy, amennyiben bárkivel is szerelmi gyönyöröknek adjuk át magunkat, annak a legelővigyázatosabb körülmények között is gyermekáldás lehet a vége, s nem biztos, hogy egy kisbabának egy csapodár apuka a legmegfelelőbb, aki néha-néha meglátogatja anyut...

Előfordul, hogy azt tapasztaljuk, újdonsült szerelmünk gyakorta nem éppen szalonképes stílusban és hangnemben beszél másokkal (akár exével) például telefonon, valamint, hogy meglehetősen türelmetlen családtagjaival, vagy éppen a bolti eladókkal, miközben velünk illedelmesen és előzékenyen viselkedik. Ez a mentalitás árulkodó lehet, hiszen ahogy múlik az idő, s már nyeregbe érzi majd nálunk is magát, valószínűleg nem kell sokat várni, hogy megüsse velünk szemben is ezt a hangnemet (s jobb esetben csak a hangnemet...). Legyünk tehát az ilyen heves, türelmetlen vérmérséklettel megáldott férfiakkal igencsak óvatosak, s, ha szükséges, mindenképpen időben lépjünk, amíg nem lesz túl késő (ha olyan egyáltalán létezik ilyen helyzetben).

Természetes, hogy az ember nőként mindig tetszeni akar (ezt jól ki is használja a szépségipar szélsőséges szépségideáljaival), de azért mi is csak emberek vagyunk. Felgyorsult világunkban néha elfelejthetünk némi nemkívánatos szőrzetet eltávolítani magunkról, vagy éppen ziláltabb frizurával, esetleg gyors sminkkel kényszerülünk útnak, hogy a "problémás területeinkkel" való szüntelen harcot már ne is említsük. Ha újdonsült kedvesünk mindezt gyakorta szóvá teszi, erőteljes megjegyzéseket tesz küllemünket illetően, akár fel is háborodik rajta, erősen gyanítható, hogy nem is minket, csak egy rólunk alkotott idealizált képet szeret, ez pedig idővel egyre komolyabb lelkületi válságot okozhat.

Önmagában egy kis lustaság még nem a világ vége, azonban, ha kiszemeltünk teljesen reménytelen eset, s lelkiismeret-furdalás nélkül, rendszeresen képes igénytelen környezetben élni, elhanyagolni küllemét, szerte széthagyni holmijait, "csepegtetni" a wc körül, vagy éppen kihagyni a fogmosást, akkor viszont már komoly gond lehet, ami hosszútávon nem ígér túl sok jót.

Tény, hogy egy nehéz nap után, kiéhezve, mégis elcsigázva, egy gyors menet is több a semminél, azonban rendszeresen már korántsem nevezhető szexuális életnek egy ilyen testi alapokon nyugvó kapcsolat. Ha tehát már az elején gyakran megesik, hogy párunk heves felindulásában leteper minket, majd néhány perc múlva már elégedetten is fordul le rólunk kérdezve: "Ugye neked is jó volt?", akkor érdemes minden követ mihamarább megmozgatni, hogy elérjük a kívánt eredményt, különben hosszú távon búcsút inthetünk a kielégülés mámorító állapotának. Ha viszont valamiért sehogy sem sikerül párunkat rávezetni a lényegre, tehát ráhangolódni egymásra, akkor még mindig jobb véget vetni a kapcsolatnak, mintsem tengődni éveken át, s emiatt marni egymást.

A beteges féltékenység az a jelenség, amit eleinte talán a legnehezebb kibökni, mégis idővel nagyon megkeserítheti napjainkat, ezért érdemes nagyon komolyan venni! Ha tehát szerelmünk rendszeresen nemtetszését fejezi ki mély dekoltázsunkkal, csinos ruháinkkal kapcsolatban, állandóan kíváncsiskodik leveleink, telefonjaink, sms-eink iránt, vagy éppen meglehetősen furán viselkedik ellenkező, sőt, akár azonos nemű barátaink társaságában, érdemes hamar kiborítani a bilit, mielőtt aranykalitkába zárva kapnánk csak észbe! Bár természetesen a fenti tünetek enyhe, alkalmankénti jelentkezése nem jelenthet egy egészséges kapcsolatban komolyabb problémát, s az őszinteség is sokat segíthet, azonban, ha már az elején rendre folyton csak falakba ütközünk, s nem sikerül érdemi változást elérni párunknál, még mindig jobb kilépni ekkor egy kapcsolatból, mint hosszú éveken át szenvedni és reménykedni, talán majd változik valami...

2014. november