Gyógyító piócák
Az orvosi piócák (Hirudo medicinalis), vagy más néven nadályok, a gyűrűs férgek (Annelida) törzsébe, ezen belül a nyeregképzők (Clitellata) osztályának egyik alosztályát képviselik. Népi, illetve hagyományos gyógyászatban alkalmazásuk hosszú időre visszanyúló, mindennapi és igazán sokrétűen hasznos.
Orvosi pióca
hirdetés
Erre felfigyelve már a modern orvostudomány is kezdi szolgálatba helyezni e mini "doktorokat" kiemelkedő sikerességgel. Bár lehet, sokunkba undort keltenek ezek a furcsa lények, de mellettük szóljon kiemelkedő egészségügyi hasznosságuk, hiszen az egészségnél semmi sem lehet fontosabb.
Jellemzésük
Az orvosi pióca mérete 1-20 centiméter közé tehető, alakja leginkább orsóra emlékeztet. Ha alaposabban szemügyre vesszük, barnás-feketés a háti, valamint oldalsó része, hasa pedig inkább olivazöld. Vízi ragadozó. Az állat izomzata sokrétű úszáshoz, rövidebb szárazföldi araszoló mozgáshoz, valamint kapaszkodáshoz is alkalmas. Megjegyzendő, hogy vízen kívül nem sokáig bírja, hamar kiszárad, ez olykor kevesebb, mint 20 méter megtétele után is bekövetkezhet a levegő nedvességtartalmának függvényében. Izomrendszerük kívül körkörös, középrészen rézsútos és belül hosszanti izmokból rétegződik.
Mindezekhez még erős hasi és háti dorzoventális izomrészek is kapcsolódnak. A tapadókorongjuk, ami elsősorban a gazdaállaton való megtapadásért felelős, rendkívül fejlett, s külön érdekesség, hogy e sokrétű szervet araszoló mozgásuk során is előszeretettel használják. Úszásuk jó, ilyenkor testük függőleges síkú hullámzó mozgása segíti előre őket. Pihenő pozíciójuk során kifli alakúak, s növények levelein, szárán tartózkodnak, vagy víz alatti helyeken pihennek, ahol a partrész kiáll.
Alkalmazásuk
A gyógyászatban való megjelenésük egészen az ókorig vezethető vissza, ezt az ez időből származtatott írások is alátámasztják. Terápiás kezelésekre szinte majdnem minden kultúrában használták, használják őket, sokféle problémára. Az ókori Egyiptomban például visszérnél alkalmazták eme kis vérszívókat, illetőleg fejfájás esetén, de a későbbi korokban kezeltek vele aranyeret, fülgyulladást, véraláfutásokat, véralvadási problémákat, vérkeringés gondokat stb., ez a lista még hosszan folytatható lenne.
hirdetés
Újabb, jelentős áttörés és fellendülés alkalmazásukban a 19. századra tehető, amikor is John Haycraft, a Birminghami Egyetem fiziológiaprofesszora, 1884-ben a piócákkal folytatott kutatásai során felfedezett egy véralvadásgátló anyagot a nyálukban. Ettől kezdődően a piócaterápia már tudományos megfigyelések alapjain nyugodott. Ezt a kicsiny proteint, mely csupán 65 aminosavból tevődött össze, később a hirudin nevet kapta. Maga a hirudin a véralvadásgátló mechanizmuson belül szereplő egyik kulcsmolekula, mely gátolja a trombin működését, s a pióca azért alkalmazza, hogy a vérszívás során ne alvadjon meg a gazdaállat vére, s így ő kedvére szívogathasson belőle.
A kezelés során az állatot arra a részre helyezik a testen, ahol szükséges, majd itt "rászívatják " azt. Ezután egész egyszerűen a pióca kiszívja a nagyságának megfelelő mennyiségű vért. A keletkező sebbe kerül be a gyógyító nyál. Ha megtörtént a dolog, a sebet érdemes jóddal lekezelni, de egyéb teendőnk nincs, ugyanis semmilyen fertőzést nem terjesztenek.
Hasznosságuk
Az orvosi piócák, vagyis a nyálukban megtalálható hirudin, remekül alkalmazható trombózis megelőzésére, kezelésére, az immunrendszer erősítésére, az érfalak rugalmasságának növelésére, véraláfutásoknál, zúzott sebeknél, csökkenti a magas vérnyomást, megszünteti az érelmeszesedést, aranyér kezelésénél, ödémás végtagok tüneteinek enyhítésére, allergia megelőzésére, tünetei kezelésére és még sok minden másra, így kétség kívül egy igazi csodaszer, mely rendkívül jó hatással van a keringésre.
hirdetés