Fény derült a Djed-oszlop féltve őrzött titkára?

Aki valamelyest érdeklődik az ókori egyiptomi kultúra iránt, az már biztosan hallott, az ezoterikus körökben igencsak népszerű azon elméletről, miszerint a Djed-oszlopok, melyek valódi funkciója, fontosságuk ellenére, máig ismeretlen, valamiféle szigetelő eszközök lehettek, amiknek az elektromossághoz van közük, s alapvetően, olyan klasszikus égés nélküli fény előállítására használhatták őket, mint amilyen például egy kezdetleges ókori villanykörte.

Annak ellenére, hogy Dänikenék ténylegesen létrehoztak "a megfelelő anyagok felhasználásával" egy valóban működő ilyen fénykibocsátó, burás eszközt, vajon attól már százszázalékosan igazuk van a Djedeket illetően? Cikkünk most, egy egészen új elméletet kíván ismertetni, ami egyszerűbb, mégis hihetetlenebb, mint bármi, amit eddig a Dzsedekről, a Wasról, vagy akár az Ankhról olvasni lehetett!

Eme új elmélet szerint ugyanis a fent említett három dolog szorosan összefügg, mondhatni egy készletet alkot, ahol a Djed-oszlop nem más, mint egy energia konverter, mely esetében egy rezgő mechanikai rendszer készít elektromos áramot. Az Ankh egy dipólus, és egy keret-antenna keresztezése, amit Djeddel hajtanak meg, annak a tetejére állítva, a Was pedig egy szabályozó, védő, és talán rövidrezáró-leállító szerszám, afféle villámhárító piszkavas, ami akkor lehet hasznos, ha valaki a Djed közelébe akar menni, ott tartózkodik, vagy szabályozni akarja a folyamatot.

Mindennek tükrében persze máris más "megvilágításba" helyezhető a Denderai templomban talált, két, egymással szemben működtetett "villanykörtés" kép is.

Eszerint itt a két egyforma, körte alakú üvegbúra két, zárt rendszerű, párhuzamos rezgőkört alkot. A különbség a búrák végeinél található tartókban van. Az egyiket egy nagyméretű kövön guggoló személy tartja, míg a másikat egy Djed-oszlop. S, hogy miért? Azt tudjuk, hogy az elkészült Djed-oszlopokat valamilyen "beavatási szertartásnak" kellett alávetni, amit csakis a hozzáértő papok végezhettek, mielőtt használatba kerültek volna. Nyílván azért a papok végezték ezt a feladatot, mert egyúttal akkoriban ők voltak a tudós szakemberek is, és itt nem holmi isteni liturgiáról szólt a dolog, hanem a Djednek, mint egy műszaki szerkezetnek a beindításáról. A papok tehát imádkozni, kántálni, énekelni kezdtek, amivel mechanikailag minden bizonnyal begerjeszthették az egyik kört. Ez a rezgés aztán átterjedt a másik, azonos felépítésű rendszerre, ami végül begerjesztette, működésbe hozta az azt támasztó Djed-oszlopot, melyből ettől kezdődően elektromos áram volt kinyerhető, amit a tér energiáiból pótolhatott, tehát innentől kezdve egy, afféle szabadenergia készülékként működött.

Elsőre talán meredeknek és ködösnek tűnik a dolog, de nézzük a részletesebb magyarázatot, ami aztán eljuttathat minket is eme végkövetkeztetésekhez!

Sokan kutatnak mindent a világban, így Egyiptomot is, és készítenek filmeket egy-egy adott témában. Több ilyen film esetében is tapasztalható, hogy bizony, gondoltak úgy benne a Djed-oszlopra, mint egy lehetséges energia készülékre. (Pl.: Hórusz Szeme, 5. rész - Szakkara a Kristálykomplexum)

A Hórusz Szeme című filmben például úgy magyarázzák, hogy a Djed-oszlop voltaképpen nem más, mint egyfajta Tesla tekercs, aminek a szára a primer, és a felső, nagy szigetelőkkel szétválasztott részei a szekunder tekercs. Valóban, első pillantásra akár erre is lehetne gondolni, hiszen mindenki látott már nagyfeszültségű szigetelőket, és a nagyfeszültséggel dolgozó Tesla-tekercs sem ismeretlen ma már sokak előtt, így az agyunk szinte automatikusan dobja ki a gyors, és felületes felfedezést. Csak hogy - az ilyen rajzokon a szekunder tekercsek "illően" gömbölyödnek az ő szigetelőik között, mint jól nevelt gombolyagok. Arra viszont már senki sem gondol, hogy ez esetben, minden Djed rajzon, azoknak kúpos csatlakozással, össze illene kötni a csatlakozó felső és alsó korongjait? A másik, amire nem gondoltak, hogy mi van, ha mégsem tekercsek azok, és mégsem nagyfeszültségű szigetelők a korongok?

Itt érdemes egy kis előzményt beiktatni Egely György könyve után: Hans Cooler rezonáló rúdjairól. Az interneten Joubert Attila nagyon ügyesen levezette a rezonáló magneto-sztrikciós rúd méretezését, ahol is Cooler két odaforrasztott dróttal vehette le a feszültséget a rezonáló rúd első, és harmadik negyedéről. Most gondolatban fejlesszük tovább ezt az ötletet! Képzeljük el, hogy azt a rudat az egyik végén megfogjuk, és csinálunk vele egy kört, ami így már egy tárcsa lesz. A rezonancia a középpont, és a tárcsa széle között hullámoztatja a tárcsát, kb. úgy, mint amikor egy esőcsepp beleesik egy tál vízbe, és a középtől kiindulva hullámzást indít el. Tudjuk, hogy a mechanikai anyagokban a fizikai méretváltozás, húzó - nyomó feszültségeket generál, ami elektromos feszültséget gerjeszt. Ha tehát egy ilyen tárcsát rezgésben tartunk, akkor a méreteitől függő átmérőkön feszültségnek kell lennie, plusznak, vagy mínusznak. Ha az egyik tárcsa pluszát átvezetjük a másik tárcsa mínuszához, akkor több tárcsa esetén ez többszöröződik. Azután az utolsót visszacsatoljuk az elsőre, így nagyon nagy gerjesztett erősítést érhetünk el. A tárcsák között állóhullámok is kialakulhatnak megfelelő méretezés esetén, így el lehet érni, hogy a tárcsák szélein nagy mínusz, beszívó feszültség legyen. Hozzáértő emberek, rádió-amatőrök, tudják, hogy a Föld, mint egy nagy generátor, áramot termel, mindent átsző a feszültség, a töltések jönnek-mennek, csak nem vesszük észre, mert mindig egyensúlyra törekszenek, kiegyenlítődnek. Állítólag a föld felett méterenként kb. 100 Volt feszültség tapasztalható. Namár most, ha a Djed-oszlop fejét, mint egy visszacsatolt feszültség szívó és erősítő fejet, feltesszük pl. 2 méter magasra, akkor ott lényegesen beindulhat. Ha még alá teszünk egy hosszú tekercset is a feszültség növelésére, akkor az így összeállított oszlop a teret igencsak megszívhatja a környezetében. Persze, ennek lehet csak egy alapjárati kisebb teljesítménye, viszont ha áramot akarnak kivenni a rendszerből, akkor azt már, mint többlet, nagyobb teljesítményt a térből pótolja. Egyesek, mint amilyen például Egely György is, utalásokat tesznek továbbá arra, hogy az efféle, szabadenergia készülékek környezetében a működés közben szokatlan dolgok történnek. Mindenféle fények, villanások, tűzgömbök, stb. jelenhetnek meg. Mindennek ismeretében tehát érdemes megvizsgálni a következő képet, melyet egy, valószínűleg kortárs festő készített, aki igencsak a beavatottak közé tartozhatott, hiszen alkotása a Djed-oszlop aktív működését ábrázolja.

A festmény eléggé részletes információkat mutat, tehát alaposan megfigyelhette alkotója a dolgokat, különben honnan tudta volna ilyen összetetten és részlet gazdagon ábrázolni a tapasztaltakat. Jól látszik festményén a Djed szerkezete, amint éppen használatban van, miközben egy csomó Ankh-ot hajt meg egyszerre. A nagy térerő miatt mindenféle fények, villanások vannak. Az oszlop tetejére jelen olvasat szerint egy nagy teljesítményű sugárzó van feltéve. Kétoldalt védelemnek, és gyors levezetéshez a Was-ok láthatóak. A fáraó székét, ha megnézzük, alatta komoly szikraközök vannak beépítve, a szék mögül a földből pedig egy kígyónak álcázott elektróda nyújt, nyílván árnyékolást, nehogy a fáraót is megszippantsa a Djed. Egyébként miért is van mindig összefonva a szakálla, és lekötve a haja a királynak? Nos, lehet, hogy talán azért, mert a nagy elektrosztatikus térerő miatt szétállnának hajszálai és szőrei, és amellett, hogy így nevetség tárgyát képezné a rettegett fáraó, még, mint szívócsúcsok, egy komoly ívkisüléssel agyon is vághatná az áram. Jóllehet, a hajleszorító kendője is valami elektrosztatikus anyagból készülhetett, s szintén afféle védőernyőként szolgálhatott. Valószínűleg a kiálló vállait, a fölső testrészét szigetelhették vele.

Visszatérve a Djed-oszlopokhoz, illetőleg azok korongjaihoz, meglehetősen érdekes továbbá, hogy a Kínában talált Dropa-korongok között is volt olyan, ami hasonló átmérőjű volt, mint az egyiptomi Djedeké, és még peremes lyuk is volt a közepükön.

Jó kérdés azonban, hogy akkor vajon miért pont ilyenre írták ott a történetüket? A válasz persze nem triviális, csupán spekuláció, de, talán azért, mert tönkrement az űrhajójuk, így kiszerelték belőle az energia konvertert, és jobb híján, annak a megfelelő anyagába tudtak ilyen sűrűn írni. Hogy mire is használhatták a Djed-et? Hát ez is jó kérdés! Úgy tűnik, ez egy több célú készülék lehetett, attól függően, hogy milyen feltétet használtak hozzá. Eltekintve a korábban taglalt festményen látható Ankh sugaraktól (ami nem is biztos, hogy fénysugarakat jelent), nem látni konkrét világítással kapcsolatos utalást, még a megtalált galván-elemek ellenére sem.

Néhány Djed tetején valamiféle üvegbúra szerűségben finom elektródákat lehet látni, másik képen pedig egy más méretű Djed-et ölelgetnek, a hozzá méretezett Ankh alatt.

Az ilyen képen a két személy másik, külső kezeire tollak vannak erősítve. Ennek az lehet az oka, folytatva az okfejtést, hogy a tollak, akárcsak az emberi haj, elektrosztatikus anyagok. A két egyforma személynél az egyik fején, mint valami adó antenna, a másik fején pedig, mint egy vevő antenna látható. Lehet, hogy ez valami agyi gondolatátvivő, erősítő, tanító szerkezetként is szolgált? Imhotep a kutatások szerint már értett az emberi testhez, ki tudja mire voltak még képesek abban a korban, amivel mi még csak nem is foglalkoztunk, s a Djed talán mindennek ékes bizonyítéka lenne? Annyi biztos, hogy nem kis felfedezésről lehetett szó esetében, hiszen akkor nem csakis istenekkel és fáraókkal ábrázolták volna, ráadásul oly sok helyszínen és esetben. Érdemes megkockáztatni még azt a feltételezést is, hogy a Djed szinte biztosan jelképe volt a fáraó istenkirály mivoltának, isteni származásának, Földön túli hatalmának, így biztosan csodás jelenségek produkálására volt képes.

Térjünk most rá kicsit az Ankh-ra. Az Ankh-ot, ha megnézzük, akkor sok képen látható, hogy a két oldalsó szárának tövében valami-féle menetekkel is el van látva. Persze, mondhatnánk, hogy hát az a kötöző zsinór, amivel összerakták, stb.-stb.

Ha megnézünk alaposabban néhány részlet gazdagabb képet, mint például ezt a fentit, akkor az is látszik, hogy valamiféle drótot jeleznek benne, és a két oldalsó szárának a végei is különleges kialakításúak. Feltételezhető tehát, hogy a vastag szigetelőanyag végéhez érő drót egy éles tölcsérben végződik. Ez azért kellett, hogy így legyen, mert ez által növelhető meg az elektrosztatikus szívóerő. A másik érdekes dolog, hogy egy kereszt tetejére vajon minek a hurok, ami véletlenségből éppen az alatta levő dipólus antenna szerűség ekvipotenciális vonalain fut? Nos, a keret-antenna nevű készüléket csak mostanában kezdték el vizsgálni, s máris sok érdekes és hasznos tulajdonságára derült fény, melyeket hosszan lehetne taglalni, de annyi már most bizonyos, hogy ezen kialakításnak is megvan a maga célszerű oka, ami mindenképpen a felhasználás minőségével áll összefüggésben.

A Was-t, ha megnézzük, akkor azt látjuk, hogy a Djed mellé állítva kb. olyan magas, hogy a Was tetején lévő ferde, íves fejrész a Djed tárcsáihoz érhet. Legalább is sok képen ennek megfelelően ábrázolják. Mi indokolhatja ezt a furcsa, speciális alakot a Was esetében? Első pillantásra azt hihetnénk, hogy olyan, mint egy öregapó sétapálcája, egy fogantyúval a tetején. Ez elsőre egy remek gondolat lehet, ám még egyetlen olyan kép, ábrázolás sem került napvilágra, ahol a fejrészét fogták volna. Ha viszont energetikai szempontok alapján vizsgáljuk a dolgokat, akkor érdekes módon, mindig a Djed környékén látni, több esetben személyek maguk előtt tartják.

Tételezzük fel tehát, hogy működés közben a Djed körül időnként kellemetlen anomáliák jelentek meg, akkor az azt megközelíteni szándékozó jó, ha tartott maga elé valami védő, hárító eszközt, hogy ne ő rajta keresztül, mint egy antennán át áramoljon az energia. Működését tekintve tehát a legelképzelhetőbb, hogy a Djed-oszlopot megközelíteni szándékozó személy, fogta a Was-t, s a felső íves részt, mint ívkisülő érintkezőt tolta a tárcsákhoz, az alsó, dupla csúcsos villát pedig a földhöz szorította. A képek alapján a Was mindig vékony, pálcaszerűnek látszik, ami arra is utalhat, hogy fémből készülhetett. Ráadásul alul villás szívó csúcsokkal van ellátva, a fölső fejrésze pedig íves, és még szögben is hajlik. Tesla tekercses kisüléseknél, és nagy áramoknál (villanytelep, villámhárító) szoktak ilyen felületeket alkalmazni.

Persze, lehet olvasni, hogy mindenféle anyagból készítették akkoriban a Was-t, mint szimbólumot. Talán azoknak is meglehet a magyarázata, de azért elég furcsa a sok véletlen egybeesés eme tárgy esetében is.

Hertz óta köztudott, hogy két, azonosan felépített, működő rendszer hat egymásra, így energia átvitelére alkalmas, ahogyan azt az alábbi képek is szemléltetik.

Olyan ez, mint amikor egy házaspár már elég régóta alszik együtt, s ez által, mondhatni ráhangolódva egymásra, elkezdik egyszerre venni a levegőt, sőt, néha még a szívük is egyszerre dobog.

Eme alaptézisből kiindulva tehát, tételezzük fel, hogy a képen látott, buborékszerű szerkezet az intuíciónk szerint tényleg üvegből készült. Abban az időben már ismert volt az üveg, és váza alakú rezonátorokat is csináltak, tehát joggal gondolhatjuk, hogy ez egy üveg anyagú rezonátor, ami meg van toldva belülről valami menetes nyelvfélével, aminek a vége kígyófejben végződik. (Hát mi másba is végződhetne még Egyiptomban?) Mivel akkoriban még nem lehetett olyan kifinomult az üvegtechnika, mint manapság, ezért jogos a feltételezés, hogy ilyen méretekben, mint ami a képen látszik, több kilót nyomhatott eme szerkezet. Ebből fakadóan valami párna félét kellett tenni az azt tartó személy fejére, hogy ne törje azt, valamint, hogy ne koccanjanak össze a fogai, mert a csontos koponya hajlamos átvenni a rezonálást, sőt, eme tulajdonsága által esetleg még, a rendszerre visszahatva, össze is törheti még az üvegburát is. A személy feltartott kezei arra voltak jók, hogy egyrészt tartották a burát, másrészt érezhette annak a rezgését, valamint elektrosztatikus feszültség átadóként is szerepelt arról a feltételezhetően piezokristályos kőről, amire felkuporodott az illető, és amelynek a méretei összevethetőek a burában található menetes nyelv hullámhosszával. A bura alá, a vezetékre ült személy, imádkozás (kántálás) közben valami előmágnesezés (rezgetés) félét csinálhatott az indításhoz. Valószínűsíthető, hogy amikor ez a rendszer működött, akkor valami olyasmi történhetett, hogy a belső rezgőnyelv végén lévő kígyófejről leszakadó hullámok berezgették a másik körben lévő hasonló nyelvet, mint afféle hangvilla rendszer. A kígyófej alak felfogható úgy, mint egy lezáró, nagyobb felületű elektrosztatikus gömb a menetes nyelv végén, így annak nagyobb sugarú felületén több töltés halmozódhatott fel, csökkentve a csúcshatást, és nagyobb vonzó-taszító erőt kifejtve a rezgetésben. A másik körben már nem volt szükség elektromosságra, mert azt a rezgésbe hozott Djed beindulva, már maga adta hozzá. Szóval, úgy néz ki a dolog, hogy ez a kép egy kvarc vezérelt csatolt rezgőkört ábrázol, Djed indítás céljából.

De hát miért is kellett fölavatni a Djed-eket ilyen különös technikai procedúrával, joggal kérdezhetnénk. A válasz egyszerűbb, mint hinnénk: ez igazából nem egy fölavatás volt, hanem a Djed-nek, mint egy rezonáns eszköznek az elindítása és behangolása, ugyan is ez a Djed egy hangszer volt, de nem a mai értelemben vett muzsikáló eszköz. Ahogy már említésre került a fizikában a mechanikai rezgéseket hangoknak is mondhatjuk, tehát az azzal működő eszköz lényegében egy hangszerszám. A Djed-oszlop tehát valahogy úgy működhetett, hogy a fejrészen található négy korong közé feszítő elemek voltak téve, és a korongok középen lyukasak voltak, hogy egy központi rúddal össze lehessen őket húzatni. Ezért is látható a Djed-ek tetején hol nagyobb, hol kisebb pukli, mert oda volt az összekötő rúd befogatva. A köztük lévő feszítő elemek ezért ívesek. A fejen lévő alsó befogató domborulat nem látszik, mert oda van alá fogatva a Djed-nek a tölcséres szára, aminek a talpán egy alsó, lezáró tárcsa található. A szárnak szintén íves hajlatúnak kell lennie, mert a talplemezzel az is elő van feszítve. Az íves szárnak a méretarányaiban igazodnia kellett a fej frekvenciájához, a maximális kihangolás miatt. Nos, ha már idáig is eljutott az ember a sok "szentségtörés" után, akkor talán jogos az újabb keresztkérdés, mégpedig, hogy minek kellett ez az egész?

Ennek a kérdésnek az egyik lehetséges magyarázatához (az ennél még elképesztőbbre később még kitérünk), térjünk vissza egy kicsit az előzőekben taglalt festményhez. A képen ugye, ahogy az már említésre került, a "begerjedt" Djed-oszlop látható, amint teljes működésben van a fáraó jelenlétében. Ha tüzetesen, tovább tanulmányozzuk a képet, akkor feltűnik, hogy a festő minden felé sugarakat, fénygömböket, villanásokat ábrázolt, sőt, még a fáraó feje körül is egyértelműen sugárzik, világít a tér. Tudvalevően a fáraó trónja arannyal volt bevonva, ami vezető anyag. A széke alá méretes szikraközök vannak rakva, a háta mögül a padlóról egy kígyónak ábrázolt, afféle villámhárító földelés jön a fáraó feje fölé, nem pedig a fejére van téve, nehogy agyon vágja. Noha alig hord ruhát, mert valószínűleg Egyiptom földjén már akkor is nagyon meleg volt, a haja, és a szakálla mégis le van szorítva. A Djed rengeteg Ankh-ot hajt meg, kétoldalt pedig a Was-ok vannak védelemnek. A képeken többnyire a Djed, az Ankh, és a Was mindig egymás társaságában tűnnek fel, ahogy ez is említésre került már, mivel ezek egy "szerszámkészletet" alkotnak. A Was-t, ha megnézzük, egy vékony, alul villás vége van, a fölső vége igen furcsán, ferde, és íves kiképzésű. A hossza igazodik a Djed magasságához. Hogy miért? Valószínűleg azért, mert ha valaki közelebb akart menni a Djed-hez, akkor jó, ha tartott maga elé valami védő, hárító eszközt, amivel blokkolhatta az erős sztatikus teret.

A lényeg pedig az lehet eme bonyolult és a fáraóra is mindenképpen veszélyt jelentő rendszer alkalmazását illetően, hogy a Djed ereje és produkált jelenségei, szimbolizálja az uralkodó erejét, hatalmát és bölcsességét, vagy, hogy "feltöltse életenergiával" eme "földöntúli, hatalmas erő" az istenkirályt, esetleg mindkettő egyszerre.

Mint ahogy az a korábbiakból kiderül, ezen elmélet alapján feltételezhető tehát, hogy a Djed-oszlop nem egy drót tekercses transzformátor volt, mint azt néhány elmélet taglalja, hanem inkább egy mechanikai rezonátor. Felépítését tekintve a négy nagy tárcsa középen azért van egy erős rúddal összekötve, mert az a rúd, mint egy előfeszítő-csavar tartja össze a tárcsás fejrészt, amik között kúpos nyomó elemek görbítgetik az egyes tárcsákat. Másképpen fogalmazva tehát a Dszed egy előfeszített, rugózó tárcsa-rendszer, ami rezonanciába hozható.

A rezonanciával pedig sok mindent lehet csinálni! Úgy tűnik, hogy a fölső tárcsás fejrész egy további, vastagabb rúddal (vagy csővel?) van összekötve a talpon lévő, azt lezáró tárcsával. De miért is kell azt a feltűnően áramvonalas, tartó oszlopnak gondolt, csőszerű lábrészt lezárni egy hasonló átmérőjű tárcsával? Valószínűleg azért, hogy azzal a tárcsával a hosszú kúpos csövet is előfeszítsék a fejrészhez. Hogy mire jó mindez? Nézzünk egy kicsit körbe a múlt hihetetlennek tűnő emlékei között! Mit csináltak a tibeti szerzetesek? Mit csináltak más, kö-emelős helyeken? Miről próbál Grebennyikov beszélni? Stb.-stb. Itt bizony mindenütt a rezonanciáról szól a dolog!

Képzeljük el tehát, amint a begyakorolt szerzetesek körben állnak, és valamilyen magasságú hanggal a magasba emelik "a köveket". Ez bizony egy szép mutatvány, a dolog fizikai magyarázatára pedig most nem térnénk ki, hisz az nem változtat a lényegen. Most képzeljük el, hogy az egyiptomi papok "megrendelést kapnak" a kor fáraójától, néhány "kövecske gúlába pakolására". Igen, bizony, vagyis egy aktuálissá vált piramis megépítésére! Nos, úgy tűnik, ez igen csak izzadság szagú meló volna! Mit csinál a ma embere, ha valami nehéz munkát kell nagy tömegben elvégeznie? Hát gépesíti az adott munkafolyamatot! "Jó-jó, de hát mit lehet itt gépesíteni, és hol a gép?" - gondolják egyesek. Hát a papok által előállított rezonanciát gépesítették a Djed-del, így aztán nagyban elősegítették, vagy egyenesen meg is oldották a piramisok hatalmas köveinek mozgatását, végső helyükre emelését, ugyanis nagyon úgy tűnik a dolog, hogy a fejrészen berezgetett tárcsák, amikor rezonanciába jöttek, az, mint meghajtó energia ki volt hangolva a szintén előfeszített hosszú, kúpos, áramvonalas csővel, ami a lábrészt képezte. Valószínűleg a lábrész hosszának, így az oszlop magasságának igazodnia kellett a felemelendő kő méreteihez. Tehát, mondhatnánk, hogy ez gyakorlatilag egy afféle "hangszer" volt, bár nem a klasszikus értelembe véve! Gondoljunk bele - ma is szólnak híradások félig sikeres mechanikus antigravitációs szerkezetek készítéséről. Miután ma senkinek sincs elfogadott, megfelelő elképzelése a gravitáció működéséről (még feltételezett elemi részecskéjét, a kölcsönhatást közvetítő gravitont sem találják, vagy tudják bizonyítani annak létét), milyen elmélet tilthatná meg a Djed-nek, mint részint antigravitációs eszköznek a sikeres működését? Ki tudja, a már említett festményből kiindulva, eme rezonáló, energetikai szerkezet még talán a fáraót is képes lehetett megemelni súlyos aranytrónusával együtt, s ezzel a király valóban istenként lebeghetett az égben, ráadásul még életében, népe szeme láttára, ami valószínűleg ámultba ejtette népét, s egyszersmind eloszlatott minden kétséget afelől, hogy léte nem Földi eredetű! Ez esetben sem vitás a Djed mérhetetlen fontossága a birodalomban...

Arról nem is szólva, hogy mostanában jöttek rá a történészek is, hogy a piramis építői is bizony nem ütött, vert rabszolgák voltak, hanem igencsak köztiszteletben álló, megbecsült és magasan megfizetett személyek, de különösen a vezetők! Könnyen lehet tehát, hogy a nagyobb (és most itt nem csak a piramisok építéséről van szó) építkezéseknél a Djed-oszlopokat a beavatottak közbenjárásával, bizonyos hatalmas, szerkezeti elemek mozgatására, vagy legalább is azok súlyának megkönnyítésére használhatták a rámpa és a hasonló praktikák mellett, mely eszköztár így igencsak hatékonynak bizonyult, amit hűen tükröz az ókori egyiptomiak ránk hagyott, bámulatos és ámulatba ejtő építészeti és kulturális hagyatéka.

Egyiptomban, mint már kiderült, pontosan tudták, hogy mi a rezonancia, és alkalmazták is azt több helyen. Valamilyen célból, (nem acélból, hanem alabástromból!) készült, több ezer vázát találtak a szakkarai piramisban, amely talán a legelsők között épülhetett. Ezzel kapcsolatban több olyan kérdés is felmerülhet, mint például: Ennyire szerették a vázákat? De miért pont váza, miért nem valami más? Miért éppen alabástromot használtak hozzá, és miért nem más kultikus "energiás" helyeken?

A fizikában bizonyos anyagok, bizonyos sorokba rendezhetőek. Pl. szén - grafit - gyémánt. Mészkő - alabástrom - márvány. Tudjuk, hogy ezekben az esetekben sokszor az anyag azonos, csak a kristályszerkezet más, amitől a fizikai tulajdonságok is módosulnak. Egyiptomban van márvány is bőven, amit szívesen használtak, és valószínűleg nem okozhatott problémát a kifizetés, megmunkálás sem. Akkor miért kellhetett mégis alabástrom, a vázákhoz, ami olyan porózus, hogy átengedi még a vizet is? Lehet, hogy azért, mert a vázák, mint hangolt rezonáló készülékek üzemelhettek? Elképzelhető, hogy a márványban lévő nagyobb kristályok akadályozhatják, szétszórhatják az áramló energiákat, mint afféle görcs az anyagban, vagy mint az atomok a villanydrótban. Az alabástrom már sokkal tömörebb, egyneműbb, egyenletesebb, így több kalcium atomot is tartalmazhat, mint a mészkő, de még nem annyira kristályos formában, mint a márvány. Általában a vázák úgy néznek ki, hogy van egy kúpos részük, mint afféle reflektor, és van egy nagyobb, gömbölyűbb, rezonáló rész, ami ugye az átmérőtől függ. Azután a gömbölyűbb részen kellene lennie egy nyílásnak egy külső peremmel, "szoknyával", aminek az alakjának passzolni illene valamiféle ekvipotenciális vonalakhoz. Hasonló dolgokat láthatunk a hangfalaknál is, és köztudomásúan a jó minőségű hangfalak előállításához jó mérnöki tudás is szükségeltetik. Nos, ha egy ilyen eszközt ráborítunk egy embernek a fejére, akkor elméletileg a kúpos térrel (mint valami kúpos piramissal) befogott rezgéseket a váza, mint átalakító, átpumpálhatja az ember energia terébe, erősítendően azt. Megjegyzendő, a tudományos iratok szerint az emberi testben nagymennyiségű kalcium található, mivel minden egyes sejt alapvető eleme. A fizikában a kalcium paramágneses anyagként ismert, amiről azt kell tudni, hogy mágneses mezőben az atomjaik párhuzamossá rendeződve beállnak a mágneses térbe, és együtt erősítik azt, tehát, feltételezhetően, ha az emberi test a saját atomjaival kapcsolatba kerül egy alabástromból készült vázával, akkor ott valami energia kapcsolatnak kell létrejönnie. Természetesen feltételezhető továbbá, hogy, nem csak oda fele működik a dolog, hanem visszafelé is, tehát a fejen kilépő mágneses energia is erősítve van a váza által. Itt is érvényesíthető a megállapítás, azaz, hogy "a hasonló a hasonlóval!".

Ha megnézzük az emberi test csakráit, akkor 7 csakrát találunk. Ezt összevetve egy színusz-hullámmal, 3 teljes hullámot tesz ki. Ha színek szerint nézzük, akkor a legalsó egy vörös, míg a felső egy fehér, vagy is, ez azt jelenti, hogy a fehértől le a vörösig változik a rezonancia.

Érdekes módon az üveg ballonokban is kb. 3 hullámhossznyi a belső menetes-nyelv hossza a Denderai kamra falán.

Az alábbi képen egy páviánszerű alak tart, két, élesnek tűnő tárgyat a kezében egy Djed-oszlop által tartott bullba előtt.

Sokan ezt úgy értelmezik, hogy az alak nem más, mint egy pávián alakú démon, aki, mintha a felemelt két kezében tartott késekkel arra akarna figyelmeztetni: Vigyázat (életveszély)! Szúr, vág! (Ennek ellenére eléggé sok, "bátor" alak érintkezik ugye a "körtével"...)

Nos, valószínűleg ez is badarság. A történetekből tudjuk, hogy annak a kornak ki volt a vezető tudósa, így, ezen a képen, nagy valószínűséggel az ő vezénylete alatt zajlik a titkos procedúra. Azt is tudjuk, hogy azt a nagy tudású személyt sokszor íbisz fejjel, néha meg majom képében ábrázolták, tehát annak a páviánnak ott Thot-nak kell lennie! Ez ugyan afféle bagatell filozofálgatásnak tűnhet, pedig fontos, hiszen sokat elárul az akkori emberekről, avatási körülményekről! Történetesen itt azt jelzi, hogy egy tudományosan megalapozott dologról van szó, nagy tudást és hozzáértést kívánó esemény zajlik, nem pedig "csak" egy egyszerű figyelmeztetésről mesél az alak.

A kezében pedig ennek megfelelően, valószínűleg nem kések vannak, hanem egy érzékelő műszer, például toll, vagy egy hasonlóan elektrosztatikus anyagból készült tárgy, amivel a Djed hangolását érzékeli, s az így nyert információk felhasználásával irányítja a többieket, vezérli a folyamatot.

A későbbi korokban Galvani mester megalkotta a töltést jelző műszert, amiben két szál lóg egymás mellett. Ha növekszik a töltés, akkor a két szál, vagy staniol lap elkezdi egymást eltolni, jelezve ezzel a töltéseket. Nos, az elmélet szerint ez az eszköz is egy ilyesfajta, egyszerű mérőműszer lehetett.

Talán itt érdemes még megjegyezni, hogy Toth egyik szerepe, a "fényhozó" mellett, a "Rá hangja" címmel is rendelkezik, ami csak megerősítheti, akár Däniken elméletét is éppúgy, mint a rezonanciás elméletet. És még egy apróság ezzel kapcsolatban: a korábban részletesebben kielemzett fáraós festményen, a földön a király lábai előtt szintén láthatjuk a töltésmérőket, amilyenek Thot kezében is voltak.

Bármi is legyen az igazság az egyiptomi Djed-oszlopokat illetően, annyi bizonyos, hogy eme új, meglehetősen merész és úttörő elmélet is legalább annyira relevánsnak tekinthető, mint a "villanykörtés szigetelős" okfejtés, ha nem relevánsabbnak, hiszen az itt felsorakoztatott, bonyolultnak tűnő, mégis alapvetően borzasztóan egyszerű elveken alapuló állítások éppúgy tények, mint, az ez által esetleges téves következtetésre jutó, azonban ettől függetlenül is nagy tiszteletet érdemlő Däniken úr, működő, ókori villanykörtéje...

2015. augusztus