Érdekes ízeltlábúak a lakásban
Az antropogén, azaz a mesterséges környezethez számos állatfaj alkalmazkodott az elmúlt évszázadok-évezredek során. Közvetlen környezetünkben az ismertebbeken kívül, mint például a városi galambok, a házi egér, a hangyák és fülbemászók vagy akár a csótányok, néhány érdekes és alig ismert állatfaj is megtalálható.
Ezüstös pikkelyke (Lepisma saccharina)
Az ezüstös ősrovar vagy ezüstös pikkelyke (Lepisma saccharina) egy minden lakásban előforduló, megjelenésével régen letűnt földtörténeti korokat idéző állatka, mely rendszertanilag a rovarok osztályán belül a szárnyatlan rovarok alosztályába tartozik. Ez a különös állatfaj nagyjából 300 millió éve jelent meg. Testnagysága maximum 1 cm, és a testét borító apró ezüstös pikkelyeknek köszönhetően az állat ezüstös csillogású. A természetben sziklákon, mohapárnákban is előfordul, és élettartama akár 5 év is lehet. A lakásban mindent megrág, aminek keményítő vagy szénhidráttartalma van, így az ételeket, de akár a ruhákat vagy a papírt, ragasztóanyagot is megdézsmálhatja. További érdekessége, hogy akár egy évig is kibírja táplálék nélkül.
Légyölő pókszázlábú (Scutigera coleoptrata)
A légyölő pókszázlábú (Scutigera coleoptrata) eredetileg a mediterrán régióból származik, ettől északabbra, így nálunk is csak a lakásokban képes átvészelni a telet. Éjszakai ragadozó, így főleg az esti lámpafelkapcsolások alkalmával láthatjuk a plafonon cikázni, ahol a lakásban élő ízeltlábúakra vadászik. A véletlen emberi terjesztésnek a következtében ma már más kontinenseken is megtalálható a faj, így például Észak-Amerikában, Afrikában és Ázsiában is.
A pókszázlábúak rendjére jellemzően 15 pár igencsak megnyúlt lába van, illetve a többi százlábútól eltérően nem pontszemei vannak, hanem mozaikkép alkotására alkalmas összetett szemekkel rendelkezik. Harapása fájdalmas és a méhcsípéshez hasonló tüneteket okozhat. Látványosan gyors mozgású állat, akár 25 cm/s sebességgel is képes futni a falon. Élettartama közel 7 év is lehet. Trópusi rokonai egyébként akár 26 cm hosszúra is megnőhetnek, és lábfesztávolságuk elérheti a 30 cm-t is.
Álskorpió
Különös, skorpiókra emlékeztető, ám egyáltalán nem veszélyes lények az álskorpiók. Ezek a pókszabásúak nevüket az ollóik miatt skorpióra emlékeztető testalkatukról kapták, ám nem rendelkeznek a skorpiókra jellemzően megnyúlt utótesttel és méregtövissel. Testméretük mindössze néhány milliméteres. Világszerte elterjedt állatcsoport, emberi környezetben, madárfészkekben, avarban, mohapárnákban és fakéreg alatt találkozhatunk velük. Magyarországon több mint negyven fajuk fordul elő. Ezeknek a pókokkal, skorpiókkal és atkákkal rokon állatoknak a lakáson belül leginkább egy bizonyos fajukkal, a könyv álskorpióval (Chelifer cancroides) találkozhatunk. Mint minden álskorpió, ragadozó életmódot folytat, kisebb ízeltlábúakkal, főleg atkákkal és könyvtetvekkel táplálkozik. Mivel éjszakai aktivitású állat, így ritkán kerül szem elé a lakásban. Az álskorpiók bizonyos fajaira jellemző módon, forézissel is képes nagyobb távolságokra eljutni - ez azt jelenti, hogy belekapaszkodik egy nagyobb röpképes rovar lábába, és azzal viteti magát.
Scythodes thoracica, csupaszpók
A lakásokban élő egyik legkülönlegesebb pókfaj a Scythodes thoracica, azaz a csupaszpók. Ez a faj eredetileg a trópusokon volt honos, de mára az ember mindenfelé elterjesztette, így igazi kozmopolita faj lett, és szinte minden emberi lakásban jelen van. Igen egyedi megjelenésű állat, testét nevének megfelelően csak gyér szőrzet borítja, teste narancssárga alapon fekete foltos, hat apró szeme pedig a fejtor elején és két oldalán, 3 párban látható. Különösen a hűvösebb, kissé párás helyiségeket kedveli. Mivel éjszakai aktivitású állat, csak nagyon ritkán kerül szem elé. Ez az egyébként lassú mozgású pók ilyenkor cserkészi be a lakásban található rovarokat. Fejtora érdekes alakú, jelentősen eltér más pókfajokétól, ugyanis módosult méregmirigyei sok helyet foglalnak, ezeknek a zsákmányszerzésben van szerepük: ennek a gyorsan száradó és ragacsos fehérje-váladékát lövi ki cikk-cakkos vonalban a prédájára, ami levegőn száradva gyorsan megakadályozza az áldozat menekülését.
2013. január