Az Anjikuni-tó misztériuma - hová tűnt egy egész falu?

A kanadai Anjikuni-tó közelében, 1930 novemberében, megdöbbentő esemény történt egy közeli inuit településsel: mind a közel 35-40 lakója (egyes források szerint több) nyom nélkül eltűnt, még a holtak is sírjaikból!

Az Anjikuti-tó térsége repülőről

Az esetet egy Joe Labelle nevű prémvadász jelentette a helyi hatóságoknak, aki eredetileg éjszakai menedéket keresett az ott élő, mindig barátságos inuit eszkimóknál, azonban a halászfaluba érve egy lelket sem talált.

Az anjikuti őslakosok

Labelle a faluba érve, megdöbbenve tapasztalta, hogy minden érintetlenül van hátrahagyva, az ételek, az italok, a tűzrakások (bár már csak egy-két kunyhóban látott csupán némi parazsat), az otthonok, sőt, még a fegyverek, ruhák is úgy voltak, mintha csak kiugrottak volna az emberek házaikból egy pillanatra. A kiérkező hatóságok (RCMP - Kanadai Királyi Lovasrendőrség) további különös dolgokra derítettek fényt: sehol egy lábnyom, se vér, se készülődés, se dulakodás, vagy harcnak nyoma, ami pedig végképp furcsa, hogy a falutól alig 90-100 méternyire megtalálták hét szánhúzó kutya (qimmiq) tetemét, melyekről kiderült, éhen haltak, amikor a falu élelmiszer raktárai, valamint portái, hozzájuk ilyen közelségben, tárva, nyitva álltak. Ami azonban még ennél is megdöbbentőbb, hogy felfedezték, még a látszólag bolygatatlan falubeli sírokból is eltűntek a holtak, anélkül, hogy bárki elmozdította volna róluk a záróköveket!

Az esetet követően a közelben élők beszámolóikban, többen is azt nyilatkozták, hogy az eltűnés feltételezett idejében az Anjikuni-tó felett furcsa fényjelenségeket tapasztaltak. Az első, aki erről beszámolt, a francia felmenőkkel rendelkező, Pierre Menard lovas rendőr parancsnoknak, egy Armand Laurent nevű, a falu közelében ideiglenesen tábort vert prémvadász volt, aki két fiával járta a környéket.

A trapper úgy nyilatkozott, hogy az elmúlt napokban, többször is észleltek fiaival egy furcsa fényjelenséget, mely változtatta színét, miközben ide-oda cikázott szabálytalanul, majd hirtelen nekilódult, s eltűnt az Anjikuni-tó irányába. Sokan később úgy vélték, Laurent biztos csak sarki fényt látott, ám ő ezt határozottan visszautasította, mondván, amióta az eszét tudja, a sarkvidék hómezőit járja, csak felismeri a sarki fény jelenségét!

Néhány tudós úgy vélekedik, hogy egy egyszerű, bár tény, kissé szokatlan körülmények között lezajlott, elvándorlásról lehet szó. Mindez érdekes, hisz józan ésszel meglehetősen nehéz elképzelni, hogy egy évezredes sarkvidéki tapasztalattal bíró eszkimó törzs, csak úgy, minden különösebb előzmény, fegyverek, meleg ruhák, élelmiszer tartalék, szánok, kenuk és kutyák nélkül, csak úgy, kiemelve őseit sírjukból, neki vág egyik pillanatról a másikra vándorolni a végtelen hómezőkön...

A spirituális beállítottságúak (érthető módon), a megmagyarázhatatlan eltűnési körülmények, valamint a Laurentéhez hasonló beszámolók miatt, földönkívüliek tevékenységét sejtik az eset hátterében, bár, erre sem sikerült bizonyítékot találni az elmúlt több mint 80 év során, igaz más, a fantomfaluban történteket magyarázó elméletek egyikére sem.

Végezetül vannak, akik úgy gondolják (és talán ők vannak többségben), hogy ez az egész csak kitaláció, afféle városi legenda, melyet egy Emett E. Kelleher nevű újságíró kreált egy-két feltételezhetően eltűnt ember és egy sírból való holt titokzatos eltűnésének ihletésére.

Bármi is legyen az igazság, mivel a falucska hajdani lakói az óta sem kerültek elő, és senki sem tudja megmagyarázni a mai napig, hova tűnhettek, az Anjikuni-tó misztériuma úgy tűnik, már örök rejtély marad...

2014. július