A "szerelmes agy" 13 jellegzetessége

Általában nem nagyon kell bizonyítékot keresni arra, ha éppen szerelmesek vagyunk, hiszen nem nehéz észrevenni, mikor egyszerűen nem tudunk kiverni valakit a fejünkből - vagy éppen munka helyett vele kapcsolatosan fantáziálunk, esetleg már közös jövőt tervezgetünk... A Rutgers Egyetem kutatói szerint az agy nagyon is jellegzetes "tüneteket" mutat akkor, ha szerelmesek vagyunk, ezek ráadásul egészen másfélék, mint amikor ugyanaz az illető nem szerelmes, hanem jó ideje egy hosszú távú, elkötelezett kapcsolatban van, vagy akár erős vágyakozást érez valaki iránt.

Forrás: Pixabay.com; Fotó: valdazf; Licenc: CC0

Amikor szerelmesek vagyunk, hajlamosak vagyunk úgy látni, hogy "szerelmünk tárgya" egészen különleges. Helen Fisher antropológus, a kutatás vezetője úgy véli, hogy a dopamin megemelkedett szintje lehet felelős azért, hogy ennyire egyedinek tartjuk a szerelmünket. Ugyanez a vegyület felelős a figyelemért és összpontosításért.

Az "igazán szerelmes" emberek általában a szerelmük pozitív tulajdonágaira figyelnek, és hajlamosak emellett a negatívak felett akár el is siklani. Ráadásul napközben ugyancsak azt vehetik észre, hogy az egészen hétköznapi tárgyakról is szerelmük jut eszükbe, és nem egyszer azon kaphatják magukat, hogy vele kapcsolatosan álmodoznak különböző "jelenetekről" és helyzetekről. Ahogyan az előbbi jellegzetességért, úgy ezért a másik félre összpontosító figyelemért is részben a dopamin megemelkedett szintje lehet felelős, de a noradrenalin szintjének emelkedése is szerepet játszhat mindebben.

Ahogyan az talán nem jelent meglepetést, a szerelem gyakran érzelmi-pszichológiai instabilitáshoz vezet - "az érintettek" olyan különböző kedélyállapotok és pszichológiai-mentális állapotok között ingázhatnak, mint a derű, az eufória, az álmatlanság, a szokatlan "energikusság", majd akár a legkisebb csalódásra is hatalmába kerítheti őket a szorongás, pánik, vagy elkeseredettség. Megjelenhetnek olyan fizikai "tünetek" is, mint a reszketés, a szapora szívverés, vagy éppen a szapora légzés.

A kutatók megjegyzik, egyes esetekben némileg a kábítószer-függők tüneteire emlékeztetnek ezek a változások. Mi több, ha egy szerelmes embernek szerelméről mutatnak képeket, ugyanazok az agyi területek aktiválódnak, mint amikor egy kábítószer-függő ismét droggal él.

Látszólag fokozhatja a romantikus vonzalmat, ha valamiféle kellemetlen helyzeten esünk át, ezért pedig ugyancsak a dopamin lehet felelős. A kutatók megfigyelése szerint ugyanis amikor a jutalom késik, a dopamint termelő neuronok az agy középső részében termékenyebbé válnak.

A szerelmes emberek általában ébrenlétük több mint 85 százalékában "szerelmük tárgyáról" merengenek és ábrándoznak, és ezért a fajta obszesszív viselkedésért vélhetően az agy középső régiójában a szerotonin alacsonyabb szintje okolható.

A szerelmes emberek a kapcsolatukban gyakran az érzelmi függőség jeleit mutatják; ilyen lehet például a féltékenység, a félelem az elutasítástól, vagy "szeparációs szorongás". Fisher és kollégái a kutatásba vont önkénteseknek egyebek mellett egy elutasított embert ábrázoló képet mutattak, és eközben fMRI eljárással figyelték az agyukat. Megfigyelték, hogy több olyan agyi terület is aktiválódott, amelyeknek korábbi kutatások szerint a kokain iránti sóvárgásban nagy a szerepe.

Újabb jellegzetesség, hogy egyfajta "érzelmi unió" után vágyakoznak szerelmükkel, és igyekeznek kiötleni, hogyan kerülhetnének még közelebb hozzá. Gyakori az is, hogy a közös jövőjük tervezéséről merengenek napközben.

Az fMRI eljárások során megfigyelték, hogy az ösztönzésért, a jutalom felismeréséért és az eufóriáért felelős neurális hálózatok szinte mindenkinél aktívvá válnak abban az esetben, ha szerelmük arcát látják, rá gondolnak. Ezzel együtt pedig a szerelmük hasonló reakciókat vált ki, mint a túléléshez szükséges víz, vagy élelem iránti sóvárgás.

A szerelmes emberek általában szerelmükkel szemben erős empátiát éreznek, átérzik a fájdalmukat, mintha csak az ő fájdalmuk volna, és nagy áldozatokra is hajlandóak érte.

Általában a szerelem arra sarkallja az embereket, hogy a mindennapi érdekeiket, vagy akár az öltözködésüket, szokásaikat, értékeiket úgy alakítsák, hogy azok összehangolhatóbbak legyenek szerelmük szokásaival, érdekeivel és értékeivel.

A szerelmesek egy másik jellegzetességet is megfigyelhetnek magukon - amellett ugyanis, hogy erős szexuális vágyat éreznek szerelmük iránt, ezt erős érzelmi szálak is kísérik - nevezetesen, egyúttal szélsőséges féltékenységet érezhetnek, ha partnerükről feltételezik, hűtlen volt hozzájuk, és általánosságban is szexuális kizárólagosságra törekszenek.

Noha a szexuális együttlét kétségtelenül fontos a szerelmeseknek, mégsem mindenki szerint a legfontosabb. Egy tanulmány szerint a megkérdezett szerelmesek 65 százaléka gondolta úgy, hogy kapcsolatában "a legfontosabb" nem a szex. A nők és férfiak esetében egyébként nagyjából megegyező volt azok aránya, akik így éreztek.

Fisher és kollégái azt figyelték meg, hogy azok az emberek, akik szerelmesek, úgy érzik, szenvedélyük kezelhetetlen, és valami olyasmi, ami akaratukon kívül "történik". Egy 1979-es könyvhöz például 400 férfinak és nőnek tettek fel 200 kérdést a szerelemről, és többen arról számoltak be, hogy tehetetlennek érezték magukat, a szenvedélyüket pedig logikátlannak és szándékukon kívül állónak találták.

A szerelem nem tart örökké, hanem egy olyan állapot, amely hosszú távú kapcsolattá alakulhat át a két ember "kötődésével", vagy akár múlásával a kapcsolat is véget érhet. Igaz, ha fizikai (pl. nagy távolság) vagy szociális akadályok állnak a szerelmesek útjába, jellemzően tovább "maradnak szerelmesek", mint más esetekben.

Diós Anita

2017. december