A legbizarrabb és legmeglepőbb "szerelmi bájitalok", amelyeket a történelem során használtak

A világon sok minden változik, így például a tudományos ismereteink is, a szerelem viszont változatlanul fontos szerepet töltött be az emberek életében. Ezért aztán különösebben nem meglepő, hogy egykor egészen furcsa és bizarr alapanyagokból készítettek olyan "szerelmi bájitalokat", amelyektől remélték, hogy azok segítenek meghódítani szerelmük tárgyát. Akárhogy is, ma már ép elméjű ember aligha próbálkozna a bizarr, vagy éppenséggel halálos praktikák alkalmazásával!

A HistoryAnswers szerint a porrá őrölt csontok, a szeméremszőrzet, valamint a menstruációs vér is szerepeltek egyes szerelmi varázslatok "alapanyagai" között, és bizony akadtak olyan esetek, amikor mindkét érintettől be kellett szerezni az adott "hozzávalókat".

Az egyik ismert, és egészen elborzasztó szerelmi varázslat éppenséggel egy meggyilkolt fiú csontvelőjének és lépének felhasználását írta elő, de a menstruációs vér ennél "szerencsére" gyakoribb alapanyagnak számított.

Utóbbi egyébként bajba is keverte Béatrice de Planisoles kathar nemesasszonyt, akit "boszorkányság miatt" vádoltak egy püspök előtt, miután más, "boszorkányságra utaló" tárgyak mellett egy menstruációs vérrel átitatott vászonanyagot is találtak nála. A vád szerint ez a nemesasszony lányától származott, és azt a célt szolgálta, hogy növelje a lány férjének szenvedélyét. (Hogy honnan "tudták", kitől származik a vér, az érdekes kérdés lehet...)

A nagyon elszánt szerelmesek akár a bolondító beléndekkel is próbálkozhattak, amely növénynek elfogyasztva narkotikus hatásai is vannak. Úgy vélték, hogy örök szerelem idézhető elő, ha a párok együtt "használják" a növényt, ám a kevésbé szerencsésekbe nem belebolondult a reménybelijük, hanem éppenséggel meghalt a mérgező növény hatására.

Bár ezt is nevezhetnénk sírig tartó szerelemnek, feltehetőleg nem kifejezetten ilyen fejleményekre számítottak azok, akik a veszélyes növényt próbálták alkalmazni...

Sok szerelmi varázslat kifejezetten a termékenységgel állt összefüggésben, ami némi magyarázatot jelenthet arra, hogy miért is volt népszerű egészen visszataszító íze ellenére is a földigiliszta, mint az efféle varázslatok egy alapanyaga. A gyanútlan kis állatok ugyanis szervesen kapcsolódnak a földhöz, amelyről a különböző kultúrákban szinte kivétel nélkül a termékenységre, az "anyaföldre" asszociáltak. A földigilisztákat gyakran particsigával és bizonyos gyógynövényekkel keverték el, és porítva használták.

A kőrisbogár afrodiziákumként történő használata az ókorra nyúlik vissza, ekkor a rovarok szárnyát keverték különböző italokba. Hogy mennyire vált be a rovar szárnya a rendeltetésének, azt igen nehéz lehetett megmondani, már csak azért is, mert a rovar mérgéből már néhány milligrammtól eltávozott az élők sorából a szerencsétlenül járt érintett.

Egy ilyen szerencsétlenül járt érintett volt állítólag II. Ferdinánd aragóniai király is, aki - nagyon kevéssé bölcs módon - 1516-ban próbálta ki, mire képes az egyebek mellett bikaheréből és kőrisbogárból készült főzet...

Diós Anita

2017. december