Vajon tényleg beszélgetnek egymással a "csipogó tojások"?
Mesebelien hangzik ugyan, de mi sem valóságosabb az egymással beszélgető, csipogó tojásoknál! A megtermékenyített tojásokban fejlődő kis állatok ugyanis kikelésük előtt néhány nappal (ennek időpontja fajonként változhat) csipogni, kommunikálni kezdenek.
Forrás: pixabay.com; Fotó: tandocjared; Módosította: Seres-Nagy Richárd; Licenc: Pixabay License (Free for commercial use; No attribution required); Licenc link: https://pixabay.com/service/license/; Link: https://pixabay.com/photos/eggs-chicken-protein-brown-egg-1696310/
A csipogás egyik igen fontos célja, hogy a tojásban lévő állatok közel egy időben keljenek ki a tojásokból. Az egyik legérdekesebb példája ennek a különös kommunikációnak a teknősök esete. Sokáig senki nem tudta, hogy a teknősök különböző vokális jelzésekkel kommunikálnak egymással, míg nem olyan régen be nem bizonyosodott, hogy bizonyos teknősfajok kifejezetten sokféle hanggal képesek egymásnak jelezni. Mi több, a teknősök már a tojásban is "beszélgetnek" fajtársaikkal!
Több tengeri teknősfaj utódai már akár tíz nappal a kikelés előtt rövid, az ember számára alig hallható hangokkal jeleznek társaiknak, hogy így szinkronizálják, egységessé tegyék a kelés időpontját. Erre azért lehet szükség, mert a védtelen, apró teknősökre igen sok ragadozó leselkedik, s ha minden teknős egyszerre indul meg a víz irányába, néhány teknősnek van esélye túlélni a teknősök életének minden bizonnyal legkockázatosabb néhány percét.
Más hüllők, például aligátorok esetében a tojásban lévő állatok nem csupán testvéreiknek, de anyjuknak is fontos információkat közölnek. Mikor az aligátortojásokból kiszűrődik a fiatal állatok emberi füllel alig, vagy egyáltalán nem hallgató hangja, az anya óvatosan kiássa a fészket, ezzel megnyitva az utat a kikelő kicsinyei számára. A legtöbb kis aligátor magától ki tud kelni egy kis, úgynevezett tojásfog segítségével, ha pedig mégsem jár sikerrel, az anyja szájába veszi a tojást, és mintegy kinyitja azt a fióka számára. A nőstény aligátor felfigyel arra is, ha egy tojásból nem hallatszik csipogás; ilyenkor is megbizonyosodik róla, hogy van-e utód a tojásban, vagy nincs.
Madarak esetében a csibék csipogásának még a hüllőkénél is sokkal többféle oka és haszna van. A madarak ugyanis többnyire igen gondoskodó szülők; a tojó (vagy néhány esetben a hím) már a tojások költése közben folyamatosan "beszél" a tojásokhoz.
Naposcsibék (Forrás: pixabay.com; Fotó: MrsBrown / Eveline de Bruin; Módosította: Seres-Nagy Richárd; Licenc: Pixabay License (Free for commercial use; No attribution required); Licenc link: https://pixabay.com/service/license/; Link: https://pixabay.com/photos/chick-chicken-them-poultry-bird-2652695/)
A csibék hallják a szülő(k) hangját a tojáson keresztül, így még azelőtt valamiféle képet alkothatnak a majd követendő anyjukról vagy apjukról, mielőtt a tojásból kikelnek. Erre igen nagy is a szükség, hiszen a madarak esetében elsősorban nem a szülő(k) jegyzik meg, hogy melyek az ő utódaik, hanem az utódoknak kell a kikelés után megtanulniuk, hogy kit kövessenek a későbbiekben – éppen fordítva, mint az emlősöknél, ahol jellemzőbb, hogy az anya tartja számon az utódját.
Legyen szó emlősről vagy madárról, ez a fajta tanulás igen gyorsan, ráadásul csupán az állat életének meghatározott időpontjában megy végbe, madaraknál például általában a kikelés után maximum egy nap, de leggyakrabban mindössze néhány óra áll a fiókák rendelkezésére ehhez. Ezt a fajta tanulási folyamatot bevésődésnek, másképpen imprintingnek nevezzük. Az, hogy a fiókáknak már a tojásban alkalmuk nyílik megtanulni az anyjuk hangját, minden bizonnyal biztosabbá teszi a fióka és szülő kapcsolatát, ráadásul bizonyos fajok (például ludak, egyes récék) esetében a fiókák számára legalább olyan meghatározó inger az anya hangja, mint látványa.
2019. december
