Újra van magyar foci - Szép volt fiúk!

30 évet vártunk, de megérte, a magyar csapat minden várakozáson felül szerepelt az Eb-n

Sokszor elmondták a foci Eb előtt, hihetetlen, de igaz, utoljára 30 éve szerepeltünk világversenyen. Már a kijutás is csodaszámba ment, aztán ami az Eb-n történt, magával rántott mindenkit. A magyar fociválogatott rekordokat halmozott és elnyerte az ország szeretetét.

Június 14-én Bordeaux-ban még senki sem gondolta, hogy itt valami igazán nagy dobás következik. Aztán jött a meccs és Alaba kapufája után már csak rólunk szólt a történet.

Szalai Ádám és Stieber Zoltán góljai azt jelentették, hogy a mieink 52 év után újra Eb-mérkőzést nyertek. A kontinenstornák korelnökévé avanzsált Király Gáborral az élen egy csapásra a továbbjutásban reménykedhetett a csapat és a szurkolók is.

Négy nap múlva jött a kőkemény izlandi meccs Marseille-ben, ahol korábban nem sok babér termett a magyar futball számára.

Az ellenfél ajándékba kapott tizenegyes gólja után most is úgy tűnt, minden marad a régiben, ám a magyar csapat elképesztő nyomást gyakorolva a hajrában - egy öngóllal - egyenlített.

Őrjöngött a helyszínen szurkoló 30 ezer magyar.

Már biztos továbbjutóként vártuk a portugálok elleni összecsapást június 22-én Lyon-ban, de azt nem gondoltuk volna, hogy az Eb eddigi legjobb meccse kerekedik belőle. Háromszor vezettünk (1. gól: Gera Zoltán, 2-3. gól Dzsudzsák Balázs), az életükért küzdő portugálok háromszor egyenlítettek.

Gera Zoli és a hisztis Ronaldo szépségdíjas gólokat lőttek.

A döntetlennel az is biztossá vált, amire még Bernd Storck sem számított: csoportelsőként jutottunk a nyolcaddöntőbe.

Ahol aztán a belgák, becenevükön a „Vörös Ördögök” vártak ránk vasárnap este. Ment az esélylatolgatás rendesen, de lássuk be, a mérkőzés hamar igazolta a két csapat közt - egyelőre még – meglévő klassziskülönbséget, hiszen mégiscsak a világranglista második legjobbjával kerültünk egy arénába.

Ne is részletezzük, a vége 4-0 lett oda, de legalább elmondhattuk, hogy 50 év után - igen, az 1966-os vb óta először - továbbmentünk a csoportból. És a közönség akkor is tombolt. A csapat velük énekelte a himnuszt a mérkőzés után, mert úgy illik, hogy vereség után is kiálljanak a kedvencek mellett.

Ami pedig idehaza történt a két hét alatt, arra nehéz szavakat találni. A rajongásig fajuló szurkolás mindent elsöpört Budapesten és szerte az országban, de még a határokon túl is. Mindent elmond, hogy a magyarok meccsei után megállt a forgalom a pesti belvárosban, ezrek, aztán tízezrek vonultak végig a városon a csapatot ünnepelve.

Már nem is a győzelem számított, még azok is imádták a focit, akiket azelőtt nem is érdekelt a futball. Storck és csapata 30 éve nem látott focilázat teremtett, de most nem a csalódás lett úrrá rajtunk, hanem a szeretet.

Hétfőn este a Hősök tere megtelt a szurkolókkal, akik végre személyesen is találkozhattak a magyar hősökkel. Régen nem látott ünneplésben volt részük, meg is érdemelték.

A rendíthetetlen Bernd Storck persze már a következő világbajnoki selejtezőkről beszélt, ahol szintén számítanak a szurkolók feltétlen támogatására. Azt még nem tudni, a franciaországi hősök közül kik szerepelnek majd azokon a mérkőzéseken. A fiatalokra remélhetőleg komoly karrier vár külföldön, de voltak veterán – bár számunkra kortalan – hősei is az Eb-nek.

A kapus Király Gábornál még senki sem játszott idősebben a torna sok évtizedes történetében, de a csoportkör legszebb gólját szerző Gera Zoltán is araszol már a negyven felé. Ettől még persze dönthetnek úgy, hogy bennük van egy esetleges világbajnoki szereplés is.

Merthogy a cél mostantól csak ez lehet. A szeptemberben induló selejtezőkön Portugália és Svájc lesznek a legkomolyabb ellenfeleink az első két hely valamelyikéért. Az Eb-n futott formát látva most már reális esélyünk van bármelyikük legyőzésére akár itthon, akár idegenben. Ronaldo meg csak hisztizzen, na nem, mintha a szenvedélyes ifjú ettől még rossz ember lenne, sőt, de nekünk igenis helyünk van az oroszországi világbajnokságon.

Bármit is hoz a következő két esztendő, egy biztos. Bernd Storck a játékosokkal és a stábbal karöltve egy teljesen új szemléletű, a rajongásig szerethető, igazi futballcsapatot rakott össze. Annyi évtizednyi hányattatás után végre elmondhatjuk: újra van magyar futball. Igazi, győztes, meg nem alkuvó, szerethető és dicsőséges. Erre vártunk 30 évet, de megérte.

2016. július