Tudod-e, milyen pálcikával eszel?
A világutazók egyik kedvenc programja az ismeretlen, távoli tájak gasztronómiájának megismerése, de sokan elkövetik azt a hibát, hogy kizárólag az ételekre figyelnek, a tálalás, evőeszközök és más jellegzetességek pedig elkerülik a figyelmüket. Ennek egyik ékes példája, hogy többeknek fel sem tűnik, mennyire nagyon eltérőek például a kínai, japán és a koreai evőpálcikák...!
hirdetés
A távol-keleti országok a mai napig rendkívül vonzóak sokak számára, és nemcsak a lenyűgöző tájak és épületek, de általánosságban a miénktől eltérő kultúra és gasztronómia miatt is. Ha pedig egyszer sikerül kijutnunk egy-egy ilyen távoli országba, és ott alkalmunk nyílik kipróbálni az autentikus, hagyományosan elkészített fogásokat, érdemes figyelni arra is, hogyan tálalják, mivel fogyasztják azokat, mivel feltehetőleg nem túl gyakran lesz lehetőségünk hasonlóra.
Többeknek például elsiklik a figyelme az evőpálcikák felett, vagy éppen csak annyira figyelnek rájuk, hogy megcsodálják a színeiket, mintájukat, anyagukat, esetleg azt, milyen szokatlan is ezzel enni. Ha viszont tudatosan szeretnénk kihasználni a külföldi gasztro-élményeinket, akkor jól tesszük, ha megfigyeljük az adott ország evőeszközeinek jellegzetességét is.
hirdetés
Alapvetően Koreában, Kínában és Japánban is evőpálcikával étkeznek, vagy legalábbis részben (Koreában ugyanis használnak mellé kanalat is), de míg a japán pálcikák rövidek, hegyesek és fából készülnek, a kínai pálcikák kifejezetten hosszúak, kevésbé hegyesek és az anyaguk fa vagy ma már adott esetben műanyag lehet, addig Koreában többnyire lapos, közepesen hosszú és fémből készült pálcikákkal étkeznek. Mindez egyáltalán nem véletlen, mind a pálcikák anyaga, mind pedig azok formája fontos funkciókkal bír!
A fémből készült evőpálcikák Koreában elterjedtek
A pálcikák hosszúsága
A leghosszabbak a kínai pálcikák, míg a Japánban használtak a legrövidebbek - mindennek pedig nagyon is logikus magyarázata van.
Kínában ugyanis sokkal magasabb és gyakran nagyobb asztalt használtak az étkezéshez, olyasfélét, amely nálunk is elterjedt, és így nem egyszer messzebbre kellett nyúlni ahhoz, hogy elérjék az ételt. Hasonló volt a helyzet akkor is, amikor az egy asztalnál ülők osztoztak az ételen, ami a 10. századtól kezdődően ugyancsak jellegzetes szokás volt szerte Kínában - az asztal körül ülőknek mindig messzebbről kellett az egyes fogásokból magukhoz venniük egy-egy adagot, ami a hosszabb evőpálcikával könnyebb feladat volt. Japánban ezzel szemben az emberek nem osztoztak az ételen, és egészen közel volt hozzájuk az eledel, ezért nem is volt szükség arra, hogy hosszúak legyenek az evőpálcikák.
Lényegében a Ming-dinasztia (1368-1644) óta változatlan a kínai pálcikák formája
A pálcikák formája
Japánban az emberek sok halat esznek, így a hegyesebb végű pálcikák gyakorlati haszna elsősorban abban bizonyult meg, hogy ezek segítségével könnyebben észrevehették, eltávolíthatták a szálkákat. Megfigyelhető az is, hogy míg a kínai és a japán pálcika sokkal vastagabb, a koreai egészen vékony, aminek alapvetően két oka van.
hirdetés
Az egyik az, hogy a rizst, amelyet a vékonyabb pálcikával a legnehezebb fogyasztani, Koreában kanállal eszik - a másik pedig az, hogy így is spórolhatnak az anyagon, amelyből az evőpálcika készül.
