Siamogale melilutra

A Siamogale melilutra az állatok (Animalia) országába, a valódi szövetes állatok (Eumetazoa) alországába, a kétoldali szimmetriájúak (Bilateria) alországágába, az újszájúak (Deuterostomia) főtörzsébe, a gerinchúrosok (Chordata) törzsébe, a gerincesek (Vertebrata) altörzsébe, az állkapcsosok (Gnathostomata) altörzságába, a négylábúak (Tetrapoda) főosztályába, a magzatburkosok (Amniota) csoportjába, az emlősök (Mammalia) osztályába, az elevenszülők (Theria) alosztályába, az Eutheriák csoportjába, a méhlepényesek (Placentalia) alosztályágába, a Laurasiatheriák öregrendjébe, a Ferae-k kládjába, a ragadozók (Carnivora) rendjébe, a kutyaalkatúak (Caniformia) alrendjébe, a menyétfélék (Mustelidae) családjába, a vidraformák (Lutrinae) alcsaládjába, a Siamogale-k nemébe tartozó, jelenleg egyetlen ismert nembéli faj.

A Siamogale melilutra rekonstrukciója (Grafika: Mauricio Antón / Tandfonline.com)

A Siamogale melilutra egy közel két méteres, az 50 kilogrammos súlyt is elérő, mára már kihalt óriásvidra volt, mely hajdan, a Neogén időszakban, csaknem 11,1-4,9 millió évvel ezelőtt, Délkelet-Kína meleg, nedves éghajlatú lápvidékén élt.

Maradványaira Kína Jünnan tartományában (Zhaotong , Shuitangba), Baodean földi agyagkőbe ágyazódva találtak rá (Zhaotong Formáció, koordináták: 27,3^° É, 103,7^° K: paleokoordináták: 26,9^° É, 102,6^° K) és elsőként Xiaoming Wang, a Los Angeles-i Természettudományi Múzeum gerinces paleontológiai részlegének vezetője és társszerzői, C. Grohe?, D. F. Su, S. C. White, X. Ji, J. Kelley, N. G. Jablonski, T. Deng, Y. You és X. Yang írták le.

Típus- és egyben eddigi egyetlen példánya, mely a "ZT-10-03-064b" jelzést viseli, egy részleges koponyából {agykoponya (Cranium) és alsó állkapocs (mandibula)}, valamint néhány fogból áll.

Siamogale melilutra - ZT-10-03-064b

Siamogale melilutra - ZT-10-03-064b

A Siamogale melilutra koponyája CT felvételen

Bár a lelet a fosszilizációs folyamat során kissé összetört, de még így is jól rekonstruálható volt belőle az állat fejének eredeti morfológiája, melyet a kutatók összetett képalkotó eljárások segítségével (speciális CT), számítógéppel alkottak újra és vizsgáltak.

Eme, ahogy sokhelyütt emlegetik, "farkas méretű vidra", Délkelet-Kína lápos vidékein igencsak jól érezhette megát, s az ideális környezetben, főként táplálkozással, időnként lustálkodással, játékkal és az utódok nevelésével tölthette idejét.

Grafika: Mauricio Antón / Tandfonline.com

Egy vidrához képesti, gigantikus méretei ellenére, a Siamogale melilutra étrendjét tekintve sem sokban különbözhetett a ma élő rokonaitól, főképpen halakkal, valamint váztalan és vázas puhatestűekkel táplálkozott, mely utóbbiakat, a leletek tanúbizonysága szerinti kifejezetten erős állkapcsai segítségével törte meg, hogy hozzájusson a tápláló, belső, puha részekhez.

Kihalásának főbb okai egyelőre ismeretlenek, ahogyan az is, vajon miért is nőtt ilyen nagyra ez a vidra és milyen előnyöket jelentett számára nem mindennapi testmérete.

2017. április