Paraceratherium bugtiense
A Paraceratherium bugtiense az állatok (Animalia) országába, a valódi szövetes állatok (Eumetazoa) alországába, a kétoldali szimmetriájúak (Bilateria) alországágába, az újszájúak (Deuterostomia) főtörzsébe, a gerinchúrosok (Chordata) törzsébe, a gerincesek (Vertebrata) altörzsébe, az állkapcsosok (Gnathostomata) altörzságába, a négylábúak (Tetrapoda) főosztályába, a magzatburkosok (Amniota) csoportjába, az emlősök (Mammalia) osztályába, az elevenszülők (Theria) alosztályába, a méhlepényesek (Placentalia) alosztályágába, a laurasiatheriák öregrendjébe, a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe, az orrszarvú-szerű páratlan ujjú patások (Rhinocerotoidea) öregcsaládjába, a Hyracodontidae-k családjába, az Indricotheriinae-k alcsaládjába, a Paraceratheriumok nemébe tartozó faj.
Paraceratherium bugtiense rekonstrukció
A Paraceratherium bugtiense, a mai Pakisztán területén, a Kainozoikum Oligocén korának, Katti (28,4-23,03 millió évvel ezelőtt) korszakában élt, s kisebb nagyobb csordákba verődve járta a fás, buja növényzettel bíró, ligetes területeket, élelem után kutatva. A Paraceratheriumok a világon eddig talált, legnagyobb szárazföldi emlősök voltak.
Típuspéldányára Pakisztánban (29,0° É, 69,2° K: paleokoordináták: 20,2° É, 68,4° K) 1911-12-ben (bár egyes források szerint korábban, Guy Ellcock Pilgrim angol geológus, 1907-08-as, Beludzsisztán tartománybéli ásatásain is találhatott P. bugtiense leleteket) találtak rá, melyet aztán 1913-ban, Sir Clive Forster-Cooper, a Cambridge-i Egyetem paleontológusa írt le, akkor még Thaumastotherium osbosni néven. (Néhol Baluchitherium osborni néven is emlegetik).
Mindezidáig összesen két fosszíliáját tárták fel, a második egy igen látványos és meglehetősen ép lelet, melyre szintén Beludzsisztán tartományban bukkantak rá (2003), s írtak le (2008) Grégoire Métais francia paleontológus, paleoklimatológos, biogeográfus, és kollégái, P.-O. Antoine, Laurent Marivaux, Jean Loup Welcomme és S. Ducrocq.
A Paraceratherium bugtiense csontváz rekonstrukciója a 2003-ban feltárt lelet alapján.
A lelet egy olyan területről került napvilágra, mely egykoron egy széles folyó medre volt, melynek partjait buja erdőség borította. Egy nap egy csapat fiatalabb és néhány kifejlett Paraceratherium ment le a folyópartra, amikor is egyiküket egy krokodil ragadta meg. A tetem aztán a folyó iszapjába süllyedve, immáron anoxikus környezetben, az idők során lassan kikristályosodott, fosszílizálódott, s viszonylagos épségben megőrződött, amíg rá nem leltek a párizsi kutatók.
E példány a számításaik szerint, közel öt méter magas lehetett. Felfedezői a felszínre kerülését követően az állat alakját egy fehér vonallal rajzolták körbe, hogy még inkább szemléltessék hatalmas méreteit.
2015. március