Mikor a vásárlás már szenvedély...

Az ember alapvető természetéből fakad, hogy szeret birtokolni, s ez által szereti mindig biztonságban, a kielégültség állapotban érezni magát. Nyilvánvaló, hogy ez így is van rendjén, egy darabig legalábbis, amikor viszont már kényszerré, szenvedéllyé, s ez által rémálommá válik a vásárlás, az maga lehet a pokol.

A pszichológia a kényszeres pénzköltést az impulzus-kontroll betegségek közé sorolja, akárcsak az alkoholizmust, vagy például a szerencsejáték függőséget, tehát ebből is látszik, hogy semmiképpen sem szabad könnyelműen bánni vele. Mint, ahogy sok egyéb más kórnál, esetében is fontos a korai felismerés és ez által az ilyenkor még akár szakorvosi segítség nélkül is visszanyerhető önkontroll helyreállítása.

Sokan vannak, akik előszeretettel nézegetik az útjukba eső üzletek attraktív, áruktól roskadozó kirakatait, s időnként (engedve a csábításnak) be-betérnek venni valami hasznosat, szépet, olcsót, vagy finomat. Ez még önmagában nem tekinthető problémának. A gond akkor kezdődik, ha valaki kezdi érezni magán, hogy, ha bármi baj éri, szomorú, esetleg mérges valakire, vagy enyhe depresszió gyötri, akkor rögvest felkerekedik, betér a legközelebbi üzletekbe, bevásárlóközpontba és vásárlásba kezd, melynek folyamán máris jobban kezdi érezni magát, függetlenül attól, hogy olyat vett volna, amire ténylegesen szüksége lenne. Az idő előrehaladtával egyre gyakoribban jár el így, egészen addig, amíg már-már képtelen ellenállni minden nemű csábításnak és gondolkodás nélkül, mindent megvesz.

E vásárlások idővel ráadásul valóságos rohamokba rendeződnek melyek a legkisebb impulzus hatására is kialakulhatnak. Egyes esetekben a vásárlási szenvedély olyannyira elfajulhat, hogy az illető rendszeresen, minden pénzét az utolsó fillérig elkölti, sőt még a hitelkártyája segítségével jelentős mínuszokba is sodorja magát. Utána, a viszonylag rövid ideig tartó öröm és kielégültség érzet azonban csak illúzió, általában hamar elmúlik, s helyébe a kiindulásinál mélyebb rossz érzés, bűntudat, megbánás, illetőleg önvádolás lép.

A megrögzött pénzköltési kényszer elsősorban a nők körében elterjedt, ők gyakran ruhákat, kozmetikai cikkeket, táskákat, ruha kiegészítőket vásárolnak túlzott, felesleges mennyiségben. E pszichés betegség természetesen azért a férfiaknál is jelen van, akik főként a műszaki és az élvezeti cikkeknek képtelenek ellenállni. A legveszélyeztetettebbek azonban a vásárlási szenvedéllyel szemben általában azok, akik valamilyen belső ürességérzetet éreznek, depresszió gyötri őket, vagy úgy érzik, képtelenek megfelelni az elvárásoknak. A kockázat, korosztályok tekintetében, a tinédzserek esetében a legnagyobb, akiknél, ha kialakulnak a tünetek, megfelelő kezelés híján, sok esetben felnőttkorra is megmaradnak, erősödnek.

A kezelésben és a megelőzésben kiemelkedő szerepet töltenek be a család és a barátok, akik sok esetben, eleinte ugyan nyomást igyekeznek gyakorolni az egyre többször túlkapásokba eső szerettükre, azonban néha túl hamar elfordulnak tőle, s így a magára maradt, önkontrollját teljesen elvesztett ember csak még nagyobb anyagi nehézségekbe sodorja magát. Elfordulás helyett, súlyos esetben tehát tanácsos inkább mihamarább különböző szenvedélybetegségekkel foglalkozó intézményekhez, vagy akár a pszichiátriához fordulni, hogy mihamarább jelentős életminőség javulás és gyógyulás állhasson be a bajba jutott embernél.

Mindenekelőtt, igyekezzünk csak akkor vásárolni menni, amikor valóban szükségünk van néhány dologra, ekkor írjunk bevásárló listát, majd, mikor útnak indulunk, csak annyi kézpénzt vigyünk magunkkal, ami a felírt holmikra elegendő, se többet, se kevesebbet! Hasznos lehet, ha eleinte az ilyen irányultságú útjainkra elkísér valaki minket, akiben megbízunk és erősít elhatározásunkban. A későbbiekben természetesen azért igyekezzünk ne a nyakába akaszkodni túlságosan, hisz nekünk, magunknak kell erősnek lennünk, ha valóban le akarjuk győzni káros szenvedélyünket. Mindig kézpénzt hordjunk magunknál, hitelkártyát csak végszükség esetén, vagy egyáltalán ne. Próbáljunk meg ne megállni a kirakatoknál, csak akkor, ha már az üzlet zárva van, így nem követhetünk el nagy hibát akkor sem, ha alapvetően nem tudnánk még kezelni kívánalmainkat. Végezetül, de nem utolsó sorban, bármit is teszünk, ne szégyelljük beismerni hibánkat, erősen határozzuk el és bízzunk abban, hogy le tudjuk győzni szenvedélyünket, akkor biztos a siker! Ha esetleg sehogy sem tudunk mit kezdeni a betegséggel, akkor se keseredjünk el, ne hagyjuk, hogy győzedelmeskedjen felettünk, inkább forduljunk bizalommal szakemberhez és azért se adjuk fel a küzdelmet!

2012. október