Május első vasárnapján ünnepeljük a nevetés világnapját is

A nevetés jobb esetben része a mindennapjainknak, és számos olyan helyzet is akad, amikor kifejezetten pozitív lehet a hatása annak, ha valamin őszintén nevetni tudunk. Érdekes módon ugyanakkor a nevetésnek is van világnapja, méghozzá május első vasárnapján.

A nevetés világnapját először 1998-ban tartották meg egy úgynevezett nevetőklubban Indiában. Idővel máshol is alakultak nevetőklubok, a világnappal pedig azt szeretnék elérni, hogy egyre többen vegyenek részt a mozgalomban, és tapasztalják meg az önfeledt nevetés pozitív hatásait.

A European Pain Federation 2013-as olaszországi konferenciáján egy olyan tanulmányt mutattak be, amely szerint a nevetés, még ha nem is mindenre gyógyír, de segít elviselni a fájdalmat.

A svéd kutatócsoport megfigyelte, hogy a humor és a nevetés növeli a fájdalommal szembeni toleranciát, egyben javítja az életminőséget. A svájci RehaClinic Zurzach szakembere, Thomas Benz szerint ennek köszönhetően a humor célzott használata is része lehetne a krónikus fájdalomban szenvedő betegek terápiájának.

A kutatás során a megfigyelt emberek jeges vízben tartották a kezüket, eközben filmet vetítettek nekik. Azok, akik a vígjátékot nézve nevetni tudtak, általánosságban tovább voltak képesek a vízben tartani a kezüket, mint akik nem nevettek. Meglepő módon még a nevetést követő 20 percben is javulást lehetett mérni a fájdalomtűrőképeségben.

Egy negyvenöt felnőtt bevonásával végzett kutatás szerint a nevetés akár a fogyásban is hasznos segítség lehet.

Ráadásul nem is kicsi segítség, hiszen a 2005 nyarán a 14. European Congress on Obesity konferencia alkalmával bemutatott tanulmány szerint 10-15 percnyi "élénk" nevetéssel már akár naponta 10-40 kcal-t is felhasználhat a szervezetünk, így tehát éves szinten akár két kilogramm súlyfeleslegtől óvhat meg minket a hahotázás, vagy ennyit fogyhatunk vele...

Az emberi társadalmakban a nevetésnek szinte mindenhol hasonló a szerepe, és szinte mindenhol a barátságosság, illetve a vidámság jeleként tartják számon.

Akadnak persze olyan országok is, ahol a mosolygás és a nevetés nem feltétlenül részesülnek minden esetben pozitív fogadtatásban. Ilyen például Oroszország is, ahol a mosolygás nem tartozik hozzá úgy az illedelmességhez, mint a legtöbb másik kultúrában, és jellemzően még a boltokban dolgozó eladók sem mosolyognak a betérő vásárlókra, továbbá itt a viccelődés és mosolygás gyakran negatív szerepben tűnik fel a folklórban is.

Egy tanulmány szerint elsősorban a kiszámítható jövővel kecsegtető és nem-korrupt társadalmakban tekintenek pozitív módon a mosolygásra, míg a korruptabb vagy éppen bizonytalanabb jövőjű társadalmak esetében vagy a becsület hiányára, vagy az "ostobaságra" asszociálnak jellemzően a látszólag ok nélkül mosolygó emberek láttán.

Az állatoknál is megfigyelhetjük a nevetés bizonyos formáit – elsősorban az emlősökre jellemző, hogy legyen egy-egy olyan "hívóhangjuk" amelynek hatására a többi állat hangulata, érzelmi állapota is megváltozik, és hajlandó lesz játszani.

Mindez a társasan élő állatoknál különösen is fontos, hiszen erősítheti az egyedek közötti kötődést, ami további pozitív hatással van nem csak az egyes állatok, de nagyon gyakran a teljes csoport túlélésére is.

Az embereken kívül a csimpánzoknál és a patkányoknál is figyeltek már meg olyan hangot a kutatók, aminek a hatására a többi egyed hangulata megváltozott, és játszani kezdtek.

Emellett a Current Biology nevű lapban március 20-án megjelent tanulmány szerint az új-zélandi kea papagájok éppen úgy hívhatják a társaikat egy kis játékra, "mulatságra", ahogyan azt az emberek teszik, amikor mosolyogni vagy nevetni kezdenek. A keáknak a kutatók megfigyelése szerint van egyfajta "játékra szólító hívó hangjuk", aminek megközelítőleg olyan nagy a hatása a többi egyedre, mint amikor az emberek kezdenek nevetni. Amikor a madarak meghallják a speciális hangot, a hangulatuk megváltozik, és játszani kezdenek, akár egymással, akár magukban.

A NASA-val együttműködve Eyel Gever izraeli művész úgy döntött, hogy megalkotja a világ első „gravitációmentes környezetben készített” szobrát, ami mellett elhatározása volt, hogy a szobor egyedi, az emberekre egységesen jellemző legyen, hogy az alkotás ilyen módon a teljes emberiséget képviselhesse. A legáltalánosabb és az emberekben leginkább közös vonásnak a nevetést tartotta, így végül azt a döntést hozta meg, hogy egy háromdimenziós nyomtatással készült emberi nevetést küld az űrbe.

Diós Anita

2017. május