Hat rendkívül rejtélyes régészeti felfedezés, melyekre nincs észszerű magyarázat

A múlt megismerése során számtalan rejtélybe botlunk bele, amelyek nyomán elmerenghetünk azon, vajon milyen is volt az élet valójában évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt. Néha viszont olyan egészen különös tárgyak is felbukkannak, amelyeket nehéz lehet beilleszteni a múltról korábban alkotott elképzelésünkbe...

Időnként megesik, hogy olyan leletek kerülnek elő a világból, melyekre még nem tud a tudomány értelmes magyarázatot adni.

Costa Rica déli részén, a Diquís-deltában furcsa látvány fogadja az oda látogatókat - hatalmas kőgolyók találhatóak ugyanis a területen, amelyek akár már több mint 1400 éve heverhetnek a természetben. A Las Bolas néven is ismert kőgömbök a prekolumbiánus civilizáció keze nyomát viselik, anyaguk pedig jellemzően gabbró, vagyis egyfajta mélységi magmás kőzet. A köveket feltehetőleg más, kisebb kövek segítségével faragták tökéletes gömb formájúra - legalábbis az ősi sziklákat tanulmányozó kutatók így vélik.

Több laikus szerint például a csillagászattal összefüggő célokra használták a szokatlan formájú köveket, míg mások szerint fontos helyszíneket jelölhettek velük - az igazságot mindenesetre egyelőre senki nem tudja velük kapcsolatban. A területen egykor élt chibchák Costa Ricáról a spanyol hódítás után eltűntek, és talán vitték magukkal a sírba a kőgömbök rejtélyének kulcsát is...

Az Antiküthérai szerkezet egy igencsak vitatott lelet, amióta csak előkerült...

Az antiküthérai szerkezet első ránézésre olyasmi, mint amivel egy steampunk-találkozón futhatnánk szembe, esetleg egy fantasztikus film díszletének tudnánk elképzelni.

Ami azt illeti, a legalább 2000 éves, bronzból készült és egy elsüllyedt görög hajó roncsában talált eszközt napjainkban is sok kérdés övezi. A szerkezetet fogaskerekek egész sora és rejtélyes karakterek borítják, és noha eredetileg azt feltételezték, hogy egykor a tájékozódáshoz használhatták, a régészek napjainkban is igyekeznek megfejteni az eszköz rejtélyeit. Egy újabb felvetés szerint például egy kifinomult csillagászati kalendárium lehetett az antiküthérai szerkezet.

A szerkezet egyébként korának eddig fellelt legkifinomultabb szerkezete, hasonló tárgyak megjelenésére közel ezer évet kellett várni.

Amilyen ismert, olyan titokzatos is az angol lankák zöldjéből kiemelkedő Stonehenge. A megalitokat megközelítőleg 4000 éve helyezték a ma is látható formációba, de azon felül, hogy ez nem kis teljesítmény volt a feltehetőleg primitív technológiával dolgozó emberektől, továbbra sem tudnak sokkal többet - biztosan - a régészek.

Persze, elméletekből született már több is, így például feltételezték, hogy az építmény csillagászati megfigyelésre szolgált vagy vallásos helyszín volt, de egyelőre egyik elképzelést sem tekinthetjük kizárólagosan, vagy kétségtelenül igaznak.

Izrael, Egyiptom és Jordánia sivatagjaiban szokatlan kőfalakra bukkantak pilóták a 20. század elején, és bármilyen furcsa is lehet ez, sokkal többet napjainkban sem tudunk biztosan a kőformációkkal kapcsolatban, mint tették azt röviddel a felfedezésük után.

A mintegy 40 kilométer hosszan húzódó láncolatot még időszámításunk előtt 300 körül hozhatták létre, de már rendkívül rég óta álltak elhagyatva, mígnem a múlt század elején felfedezte őket a tudományos világ.

Újabb kutatások szerint a kőlétesítményeket arra használták, hogy a vadállatokat egy kis szakadék felé tereljék, ahol aztán nagy számban, könnyedén ejthették el őket. Ha valóban így volt, akkor a helyi vadászok valamivel jobban ismerhették a környék állatainak viselkedését, mint azt feltételezték róluk.

1994-ben a törökországi Göbekli Tepe nevű régészeti lelőhelyen szokatlanul ősi, és korukhoz képest meglepően kifinomult építményeket találtak. A több gyűrűbe rendezett óriási kőoszlopok, valamint a faragott állat-minták keletkezése Kr. e. 10 ezer köré tehető, így jelenleg ezt tartjuk a legősibb templomnak a világon. A templom építői félig nomád vadászó életmódot folytattak, és feltehetőleg még nem folytattak mezőgazdasági tevékenységet.

Noha hagyományosan úgy vélekednek, hogy az emberek előbb telepedtek le, és csak aztán kezdtek egyre kifinomultabb épületeket létrehozni, Göbekli Tepe temploma talán fenekestül felforgatja ezt a feltételezést - és felmerülhet, hogy előbb építettek hozzá hasonló épületeket, s csak aztán telepedtek le az emberek.

Egy "hobbit", azaz Homo floresiensis rekonstrukciója

Azt hihetnénk, napjainkban már egyre inkább "kifogyunk" a rendkívüli felfedezésekből. A gyakran "hobbitnak" nevezett emberféle felfedezése azonban jól példázza, hogy ez nem egészen így van - az apró emberek maradványait 2003-ban fedezte fel a tudományos világ Indonézia egy kiesőbb, Flores nevű szigetén.

A kifejezetten kisetermetű Homo floresiensis - vagyis floresi ember - első felfedezett csontváza egy 106 centiméter magas felnőtt nőé volt, és először úgy vélték, hogy a csontváz egykori "tulajdonosa" mikrokefáliában, vagyis kisfejűségben szenvedett. Vélték ezt egészen addig, amíg újabb, kísértetiesen hasonló csontvázakra nem bukkantak, amelyek tanulmányozásával arra a következtetésre jutottak, hogy egy mára kihalt, de a tudományra új emberfajról lehet szó. Bár továbbra sem tudni, hogy pontosan hol helyezkednek el a "hobbitok" az emberfélék családfáján, nagyon valószínű, hogy sokáig egymás mellett élhettek a modern emberrel is.

Diós Anita

2017. november