Agnathák, azaz állkapocs nélküliek
Az Agnathák, vagy Hemicranioták (azaz "tökéletlen koponyások"), vagy ismertebb nevükön állkapocs nélküliek, egy a Gerinchúrosok törzsébe tartozó osztály (Calssis), régebben főosztály (Superclassis). Halszerű élőlények (bár nem halak, mint ahogyan azt korábban gondolták), állkapocs és nyakszirti tájék (regio occipitalis) nélkül.
Cephalaspis rekonstrukciója a "Walking with Monsters - Life Before Dinosaurs" című, a BBC ismeretterjesztő filmjéből.
A legősibb Agnathák mintegy 500 millió éve, a felső kambrium idején, tengerekben jelentek meg, virágkorukat a felső Szilur idején élték, de még az alsó Devonban is gyakoriak voltak.
Hemicyclaspis fosszília
Hanyatlásuk a középső és felső Devonban figyelhető meg, melynek okaként a kutatók az egyre eredményesebb Gnathostomaták (állkapcsosok) elterjedését jelölik meg. Érdemes azonban itt megjegyezni, hogy valószínűleg (a jelenlegi tudományos felfogás ellenére), meglepően, nem olyan lényekről van szó, melyek eredetileg is állkapocs nélküliek voltak, s belőlük fejlődtek volna ki álkapcsos csoportok, hanem pont ellenkezőleg, eredetileg állkapcsos csoportok esetében csökevényesedett, majd tűnt el az állkapocs, s így fejlődtek ki.
Legalább is egyelőre, úgy tűnik, az állkapocs nélkülieknél már jóval korábbról is származnak állkapcsos fosszíliák.
Folyami ingola (Lampetra fluviatilis)
Folyami ingola (Lampetra fluviatilis)
Az Agnathák leszármazása is egyenlőre tisztázatlan, egyesek azonban a mai, recens képviselőiknek az Ingolákat (Cephalaspidomorphi) tartják.
Az Agnathak anatómiája
Már legkorábbi maradványaik közt találni olyanokat, melyek váza dentint, valamint csontos és porcos elemeket is egyaránt tartalmaz. Felépítésüket tekintve gerinchúrjuk egész életükön át megmaradt. Az állkapocs nélkülieknél a kopoltyúívek a koponyával összenőttek, s így kívülről támasztják a kopoltyúkat. Az ősi állkapocs nélküliek többsége csontos, dermális (bőr eredetű) páncéllal is rendelkezett, ami pikkelyek, vagy lemezek formájában borította testüket, gyakran még koponyájukat is, ellentétben a maiakkal, melyek csupaszok.
A neurális endocranium (vagy chondrocranium, jelentése porcos koponya) e csoport esetében szilárdan összenőtt a visceralis (belső szerveket is érintő, vagy zsigeri) belső vázzal. Mind az ősi, mind a mai képviselőiknek nyolc, vagy tíz agyidegdúcpárjuk van.
Az Agnathak életmódja
Az állkapocs nélküliek eredetileg tengerben alakultak ki és éltek, majd virágkorukra a csökkent sósvízi és édesvízi élőhelyeket is egész biztosan meghódították. Az ősi Agnatha csoportok táplálkozás tekintetében változatosabbak lehettek a maiaknál, így megtalálhatóak voltak köztük ragadozók és szűrő életmódot folytatók egyaránt. Fajaik között mind a tenger aljzatán (bentosz életmód), mind pedig a vízközi régiókban úszva táplálkozók (nekton életmód) is voltak.
Szaporodásuk egyes fajok esetében a tengerben, míg másoknál esetlegesen anadrom (a tengerből a folyók felső szakaszaira vonulnak petézni/ikrázni) módon is történhetett (például, mint a mai ingoláknál is) egyedfejlődésük pedig minden bizonnyal átalakulás volt.
2015. július
