A világ legidősebb "cserepes növényének" története 1775-ig vezethető vissza

A kew-i (Nagy-Britannia) Királyi Botanikus Kertek "lakója" egy hatalmas cikászfa, amely egyebek mellett a francia forradalmat, az első gőzgép megalkotását, valamint mindkét világháborút túlélte. Tekintélyes korával "ő" lehet a világ legidősebb cserepes növénye.

A matuzsálem korú cikász az idők során tekintélyes méreteket ért el.

A szóban forgó növény egy Dél-Afrikában honos cikászfaj, nevezetesen az Encephalartos altensteinii faj egy képviselője. Ez a fafaj az akár öt méteres magasságot is elérheti, törzsének átmérője pedig a 35 centimétert is meghaladhatja.

Nem ritka, hogy egy-egy ilyen fa akár 2500 évig is éljen, ugyanakkor a természetben a fennmaradását az emberi tevékenység fenyegeti. A ma már sebezhetőnek számító cikászt élőhelyén törvény óvja.

A kew-i botanikus kert idős cikásza mára közel 4,2 méter magas a legalsó pontjától a legfelső rügyekig, ami azt jelenti, hogy általánosságban évi 2,5 centimétert nőtt a növény azóta, hogy a 18. században egy cserépben megérkezett európai otthonába.

A cikászt Kew első növénygyűjtője, Francis Masson vitte az Egyesült Királyság területére a jelenlegi Dél-afrikai Köztársaság területéről, ezen belül is Keleti-Fokföldről még 1775-ben. A fa az első olyan növények közé tartozott, amelyeket a Pálmaház 1848-as megnyitásakor oda szállítottak.

Hosszú élete során a cikász 1819-ben hozta első, és egyben utolsó tobozát, és noha így "szaporának" aligha nevezhetjük, azért sok mindent átélt a már - egyebek mellett annak a közel 30 darab robbanószerkezetnek a pusztítását, amelyek a második világháború során Kew városára zuhantak.

2009-ben a botanikus kert alapításának 250. évfordulója alkalmából a fát egy különleges kialakítású tárolóba ültették át, a több mint egytonnás növény átültetése pedig majdnem három hónapos tervezést igényelt.

Diós Anita

2017. november