A talajfauna és vizsgálati módszerei

A talaj és az avar különleges élőhelynek számítanak, speciális mikroklímával valamint jellemzően nagy nedvességgel, és a benne élő állatok jelentős biomasszát képviselnek. Ezek az állatcsoportok, mint például a fonálférgek, gyűrűsférgek, százlábúak, atkák és álskorpiók óriási diverzitással rendelkeznek.

Sajnos világszintű tendencia, hogy a talaj állatvilága sokkal kevesebb figyelmet kap a kutatók részéről, mint például a vizekben, a levegőben vagy akár a növényzetben elő szervezetek - tulajdonképpen valahol ennek köszönhető, hogy még Európában is évről-évre, tudományról-tudományra, új fajokat fedeznek fel a talajfaunában. Érdemes továbbá megjegyezni, hogy a talaj, az avar és a mohapárnák állatvilága fajszámban megközelítőleg az egyharmadát teszi ki egy terület teljes fajszámának.

A talajfauna állatainak gyűjtésére különböző speciális módszereket használnak a kutatók. A legegyszerűbb az úgynevezett "egyelés", ilyenkor egy egyszerű gyűjtőcsipesszel egyenként felszedegetik az állatokat. Egy másik módszer a "rostálás", ilyenkor egy szitával átrostálják a talajt vagy avart egy fehér textíliára vagy műanyag tálcára, és ennek során kiperegnek belőle a talajlakó állatok. Valamivel bonyolultabb eljárás a "futtatás", ez történhet egyszerű futtatóval vagy Berlese-futtatóval. Egyszerű futtatásnál egy tölcsérbe tesszük a talajt, avart vagy mohát, és a tölcsér alján egy poharat helyezünk el - a kiszáradás elől lefelé menekülő állatok ebbe fognak beleesni. A Berlese-futtatás azon az elven működik, hogy a talajlakó állatok igyekeznek kerülni a fényt, ezért egy fényforrást helyeznek el a tölcsér fölött, aminek hatására az állatok lefelé próbálnak menekülni, és végül szintén a tárolóban kötnek ki.

Ezeknek az állatcsoportoknak természetesen Magyarországon is számos fajuk fordul elő - viszont fontos megjegyezni, hogy pontos azonosításuk sokszor nehéz és bonyolult feladat, ezért szakemberek foglalkoznak velük - a határozásukhoz egyébként sztereo- és fénymikroszkóp, illetve sok esetben bonyolult preparálási eljárás is szükséges.

Fonálférgeknek (Nematodes)

A szabadon élő fonálférgeknek (Nematodes) világszerte több mint 13000 faját ismerjük eddig, hazánkból pedig 800 fajukat sikerült kimutatni. Jellemző rájuk, hogy a testük kicsi és nem szelvényezett, vízben, talajban, avarban és mohapárnákban élnek. Szerves anyagokkal, algákkal, baktériumokkal, növényekkel vagy apró állatokkal táplálkoznak. Érdemes tudni, hogy a fonálférgeknek nem csak szabadon élő, hanem számos parazita fajuk is van.

Televényférgek (Enchytraeidae)

A televényférgek (Enchytraeidae) a gyűrűsférgek egy családja, amelynek fajai főleg a talajban és az avarban élnek, viszont vannak vízben élő és a sarkvidékeken előforduló fajaik is. Világszerte több mint 700 fajukat ismerjük, a hazaiak 2-3 mm nagyságúak.

Földigiliszták (Lumbricidae)

A földigiliszták (Lumbricidae) szintén a gyűrűsférgek egyik családja, nagyobb termetűek az előbb említett csoportnál, testméretük általában 1 és 70 cm között változik. Magyarországról nagyjából 59 fajukat ismerjük. Ők játsszák a legfontosabb szerepet az avar lebontásában.

Ászkák (Isopoda)

Az ászkák (Isopoda) a rákok egy szárazföldi életmódhoz alkalmazkodott csoportja. Világszerte 8400 fajukat ismerjük, Magyarországon mintegy 60 faj jelenlétéről tudunk, ezeknek a fajoknak a testmérete 5 és 15 mm között mozog. Legtöbbjük talaj és avarlakó. Többségük mindenevő, és egyes fajaik akár a mélytengeri körülményeket is elviselik, míg mások a sivatagi szárazságot is túlélik.

Százlábúak (Centipedes)

A százlábúak (Centipedes) osztálya a soklábúak (Myriapoda) altörzsébe tartozik. Világszerte több mint 3000 százlábúfajt írtak le, hazánkban jelenleg 59 százlábúfajt és alfajt ismerünk. Magyrországon négy rendjüknek a képviselőivel találkozhatunk, ezek a Lithobiomorpha, a Geophilomorpha, a Scolopendromorpha és a Scutigeromorpha rendek. Mind ragadozók, a saját mértük alatt minden állatra vadásznak. A tengerek és a sarkvidékek kivételével az egész világon elterjedtek.

Ikerszelvényesek (Diplopoda)

Az ikerszelvényesek (Diplopoda) osztálya szintén a soklábúak altörzsébe tartozik, fontos lebontó szervezetek a talajban. Világszerte több mint 10000, Magyarországról pedig több mint 100 fajukat ismerjük.

Atkák (Acari)

Az atkák (Acari) rendje szintén igen fontos talajban élő organizmusok csoportja, melyek a pókszabásúak (Arachnida) osztályába tartoznak. Jelentős mennyiségű biomasszát képviselnek, és ők a legdiverzebb csoport a pókszabásúak alosztályában.

Álskorpiók (Pseudoscorpiones)

Az álskorpiók (Pseudoscorpiones) szintén a pókszabásúak egyik rendje, minden fajuk ragadozó, és főleg avarban, mohapárnákban, fakéreg alatt élnek. Világszerte 3500 körüli az ismert fajaik száma, hazánkból közel 50 fajukat ismerjük.

Kaszáspókok (Opiliones)

A kaszáspókok (Opiliones) szintén a pókszabásúak egyik rendje. Avarlakó ragadozók, jellegzetesen hosszú lábakkal. Világszerte 3000 körüli az eddig leírt fajaik száma, hazánkból 34 fajukat sikerült eddig kimutatni.

2014. december