A Loch Ness-i szörny

A kriptozoológia minden bizonnyal egyik legismertebb lénye Nessie, azaz a Loch Ness-i szörny. Nem is csoda, hiszen legendája ismerten közel 1500 évre nyúlik vissza. Azt hinnénk, hogy a mai kor tudománya már nem ismer lehetetlent, s hogy egy olyan jól behatárolható közegben, mint egy tó, könnyedén megtalálnánk bármit, különösen, ha óriási méretekkel rendelkezik. De vajon tényleg így van?

Forrás: pixabay.com; Fotó: Greg Montani; Módosította (vágta): Seres-Nagy Richárd; Licenc: Pixabay License (Free for commercial use; No attribution required); Link: https://pixabay.com/photos/scotland-loch-ness-nessie-monster-2647221/

Az Északi-tenger partján fekvő skóciai Inverness városától 16 kilométerre, délnyugatra terül el Nagy-Britannia minden kétséget kizáróan legnagyobb térfogatú tava, Loch Ness, vagy, ahogy a skótok és írek nevezik, Loch Nis. Ez az édes vizű tó valóban hatalmas, 7,4 milliárd köbméteres víztömegével, 56,4 négyzetkilométeres vízfelületével és átlagosan 230 méteres mélységével. Hossza 40 km, szélessége 2,4 km.

Loch Ness (Forrás: pixabay.com; Fotó: rewind; Módosította (vágta): Seres-Nagy Richárd; Licenc: Pixabay License (Free for commercial use; No attribution required); Link: https://pixabay.com/photos/loch-ness-scotland-sky-light-lake-2871875/)

Egyes források szerint ezen igencsak méretes, természetes geológiai képződmény nem csak paraméterei miatt figyelemre méltó, hanem azért is, mert otthont ad egy különleges és hatalmas vízi lénynek, a Loch Ness-i szörnynek.

565-ben Szent Columba (Kolumba) hittérítő egyik követője, egy eloldódott, s a tó vizére kisodródott csónak után úszott, majd ahogy igyekezett visszaterelni, a part közelében hirtelen egy hatalmas vízi lény támadott rá. Az elbeszélés szerint ekkor Szent Kolumba felemelte keresztjét, s a szörnyre kiáltott: "Stop go thou no further nor touch the man!" azaz "Állj, távozz, ne közelíts tovább, ezt az embert ne érintsd!", s a lény erre lemerült, s eltűnt a mélyben. Egyes vélemények szerint a történet könnyen alapulhat, valamelyest hasonló, megtörtént eseményen, hiszen abban az időben a keresztény hittérítők gyakran "kölcsönöztek" s ültettek át helyi legendákat, kissé kiszínezve, az elbeszéléseikbe. Ezt követően aztán hosszú évekig nem érkezett hír észlelésről, Nessie majd 1360 évre "eltűnt".

Az 1930-as évek előtt a helybeliek gyermekeiket egy, a kelta mondavilágból kiragadott szörnyeteggel rémisztgették, hogy ne menjenek be a tóba, nehogy megfulladjanak. A bölcselet úgy szólt, hogy létezik egy Kelpie (a kelta mitológia vízi paripája) nevű szörny, aki ló formájában bukik fel a vízfelszínre és vár valakire, aki a hátára ül, s meg akarja lovagolni. A háta azonban ragadós, így nem lehet már leszállni róla, s megindulva áldozatát a tó fenekére viszi és felfalja.

1933. áprilisában Mr és Mrs Mackay, helyi szállodatulajdonosok, arra lettek figyelmesek, hogy valami mozgolódik a tó közepén. Eleinte arra gondoltak, hogy talán kacsák viaskodnak, ám ahogy jobban szemügyre vették a dolgot, nem akarták elhinni, amit látnak. Állításuk szerint egy hatalmas, bálnaszerű lény forgolódott, csapkodott a tó vizén. Észlelésüket nem sokkal később meg is osztották Alex Campbell-el, a helyi lap, az Inverness Courier tudósítójával, aki 1933. május 2-án le is közölte cikkét. A történet rövidesen nagy médiavisszhangot kapott és ettől kezdődően sorra érkeztek bejelentések, hogy hol itt, hol ott látták a furcsa vízi lényt. Nem kellett sokáig várni az első fényképekre, majd a későbbi videofelvételekre sem és Nessie máris világhírűvé vált.

Az egyik, a mai napig talán leghíresebb képet róla állítólag Dr. Robert Kenneth Wilson sebész készítette. (A kép a "Sebész fotó"-ként is vált így ismerté.)

Sokan a mai napig hitelesnek tartják a fekete-fehér fényképet, annak ellenére, hogy esetében erős a gyanúja a csalásnak. Nessie 1933-as észleléseitől feltüzelve ugyanis egy angol újság megbízta a neves nagyvad vadász hírében álló Marmaduke Wetherell-t, hogy kutassa fel és ejtse el a szörnyet. Wetherell nem is késlekedett, s csupán már néhány nap elteltével jelentette is, a szörny lábnyomaira bukkant a parton. A nyomokról gipszmintát vettek, majd elküldték őket a British Museum-nak, ahol aztán kiderült, a nyomok egy kipreparált vizilólábtól származtak. Feltételezhetően a hírnév hajhászattól vezérelve Wetherell készíthette őket egy ezüst, alsó felén kitömött vizilólábbal díszített hamutartójával. A megszégyenüléstől bosszús Wetherell úgy gondolta, csak azért is rászedi a világot. Hamarosan vissza is tért a tóhoz, egy, a mostohafia, Christian Spurling által készített szörnymodellel, mely egy játék tengeralattjáróból és egy mű dinoszaurusz fejéből és nyakából állt, s elkészítette a híres "sebész fotót". S, hogy miért tulajdonítják a képet mégis Robert Kenneth Wilson-nak? Wetherell, miután elkészítette a képet, tudta, hogy hitelvesztése miatt, senki sem venné már azt komolyan, ezért megkérte a köztiszteletben álló sebészt, aki imádta a tréfákat, hogy állítsa azt a sajtónak, ő csinálta a fotót, neki mindenki hinni fog. Így is lett, sőt, a turpisság olyan jól sikerült, hogy közel 50 évig széles körben nem is derült rá fény! Ami a többi Nessie-ről készült fényképet és videó felvételt illeti, számosat megvizsgáltak már, de lényegében egyiken sem vehető ki egyértelműen semmi olyan, ami egy valóságos szörnyre utalna, bár tény, némelyik meglehetősen furcsán fest és nehéz ésszerűen megmagyarázni, ténylegesen mit is ábrázolhat...

Minden esetre tegyük fel, hogy egy nagyjából plezioszaurusz morfológiájú, méretű lényről van szó. Ebben az esetben egyes kutatók szerint ahhoz, hogy stabilan fennmaradhasson a faja (hisz egyedül ő sem élhet örökké), legalább 30-40 egyedre van szükség. A probléma ezzel azonban az, hogy Loch Ness jelenlegi halállomány igencsak csekély, mivel a tó vize igen sötét {a lebegő barna tőzegtől, amit a környező folyók hordanak bele}, így a napfény nem képes mélyre hatolni benne, ami csökkenti a zöld algák és zooplanktonok mennyiségét, s így a belőlük kiinduló táplálkozási láncban helyet foglaló halak és más élőlények mennyiségét is. A felmérések szerint a tó halállománya 20 tonna környékén mozog, ami nagyon kevés a méretéhez viszonyítva. Ekkora halmennyiség, viszont legfeljebb csak 10-12, 250-300 kg-os nagyragadozó ellátására képes, így kijelenthető, hogy egyszerűen nem alkalmas Loch Ness egy hosszútávon fennmaradni képes nagyragadozó populáció fenntartására. Természetesen, amennyiben növényevő fajt feltételezünk, a fenti okokból kifolyólag, szintén kevés lenne a fennmaradási esély. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy a beszámolókból következtetve, tüdővel lélegző lényről lehet szó, aminek következményeként sokkal könnyebben és gyakrabban észlelhető kéne, hogy legyen, hisz fel kellene jönnie (jönniük) maximum néhány óránként levegőt venni...

Loch Ness tavának meglehetősen nagy mélysége miatt nyilvánvaló, hogy igencsak nehézkes keresni benne, egy, a hatalmas víztömeg méreteihez képest aprócska méretű lényt, lényeket. E probléma orvoslására, kutatók és lelkes önkéntesek részvétele és természetesen hatalmas nyilvánosság mellett, 1987. október 9-én egy kisebb hajóflotta, hangradarokkal felszerelve, teljes szélességében és mélységében, az egyik végétől a másikig átfésülte a tavat. A nagyszabású művelet a Deepscan nevet kapta. Találtak is egy szokatlanul nagy és kiterjedt objektumot, ami rögvest nagy izgalomra adott okot, azonban, miután alaposabban megvizsgálták, kiderült, hogy nem volt más, mint egy a tó fenekére leülepedett hordalékgóc. Lényegében tehát semmi olyat nem észleltek a szonárok, ami a Loch Ness-i szörny létére utalna. Nessie hívőinek azonban reményt adhat, hogy az akció, a Loch Ness körzetének csupán 60%-át volt képes átfésülni, hiszen a számos mellékágra és öbölre már nem volt sem megfelelő eszköz, sem kapacitás, így ott, szinte bármi megbújhatott a kíváncsi szemek elől... Annál is inkább, mert csupán néhány évvel a Deepscan műveletet követően kiderült, hogy van egy hely a tóban, ami mélyebb más részeinél, s ahol feltételezhető egy barlang, ahová a szonár nem érhetett el. E rész Nessie barlangjaként vált ismerté. Az újabb felfedezés azon alapult, hogy egy hajós, George Edwards, egy szakaszon szokatlanul nagy, majd 244 méteres mélységet mért. A kutatók hamarosan le is küldtek egy speciális kamerát, melyet a Loch Ness projekt tervezett, hogy lássák, valóban barlang, vagy hasadék léte-e az oka a szokatlanul nagy mélységnek. Sajnos ez esetben is kudarccal zárult a kutatás, ugyanis amit találtak, csupán sima ajzat, kőtörmelék és agyag, sem hasadék, sem mélyedés nem volt látható benne, egyszóval csupán egy egyszerű árokról van szó a tó fenekén. Jogos mindezek után a kérdés, hogy akkor mi van az elmúl 80 év során folyamatosan jelzett több ezer észleléssel, szemtanúval? Nos, a tudomány jeles képviselőinek véleménye szerint, Nessie hatalmas népszerűségének köszönhetően a Loch Ness környékét járó emberek többsége már alapvetően rendelkezik egy előfeltételezéssel, melynek következtében, egy-egy ritka természeti jelenséget, vagy akár egy egyszerű uszadékfát is könnyen szörnyként vélnek értelmezni. A legvalószínűbb tehát az, hogy Nessie nem másnak köszönheti létét, mint két szállodatulajdonosnak, akik több vendéget, s így nagyobb hasznot szerettek volna, valamint egy sértett ?nagy vadásznak?, illetőleg egy tréfás sebésznek, akik hírnévtől hajtva képükkel "létrehozták a legendát". Megjegyzendő még továbbá, hogy a Loch Ness-i monstrum "léte" során már sok-sok millió fontnyi bevételt hozott a Brit-szigeteknek...

Mindezekből fakadóan joggal kijelenthető, hogy a húsvér Loch Ness-i szörny létezésére tehát igencsak kevés az esély (gyakorlatilag nulla), ennek ellenére azonban elgondolkodtató az a tény is, hogy még sok mindent nem tudhatunk a minket körülvevő világról, s, hogy időnként még a tudományos világnak is a mai napig leesik az álla, egy-egy új, meghökkentő és ellentmondásos felfedezés kapcsán, ami számos tudományágban, gyakran alapjaiban forgat fel mindent!

A fentiek ellenére azonban egy dolog kétségtelen: Nessie mítosza az elmúlt 80 év során annyira mélyen beleivódott a világ tudatába, hogy a mai napig számos ember hisz létezésében. Nem egyszer megjelenik mesékben, grafikákon, alkotásokon, sőt, mint ahogy az alábbi képek is mutatják, tréfás fantázia rajzokon, ami mindenképpen figyelemre méltó teljesítmény egy viszonylag "fiatal legendabeli" lénytől!

Az alábbi humoros grafika a Loch Ness-ben élő legnagyobb halra, a Fehér tokra utal, mint Nessie. A Fehér tok egyébként akár 6 méteresre is megnő.

2013. május