140 éves az elfeledett Ferenc József-föld

1872. június 13-án, egy (eredetileg magánvállalkozásként indult) tudományos expedíció vette kezdetét az Osztrák-Magyar Monarchia pártfogásában, s a németországi Bremerhaven (Bréma) kikötőjéből kifutott északi-sarki útjára a Tegetthoff gőzös, fedélzetén 23 dalmát és osztrák, valamint egy magyar (orvos) felfedezővel, akik rövidesen emberfeletti teljesítményüknek köszönhetően beírták magukat a világtörténelembe, mégis, igen méltánytalanul, szinte alig hallani róluk.

Ferenc József-föld

A kifejezetten tudományos expedíciót, gróf Johann Wilczek, a bécsi Földrajzi Társaság akkori elnöke és Zichy Ödön gróf költségén kezdték el szervezni, majd később az Osztrák-Magyar Monarchia kormányának támogatását is sikerült hozzá megszerezni, így valósulhatott meg végül (közel 220 000 forintnyi befektetésből). Eredeti célja az volt, hogy (akár csak más próbálkozások akkoriban) felkutassa az úgynevezett északkeleti átjárót, azaz azt a tengeri hajózható útvonalat, mely átjárást biztosít Szibéria partjai mentén, az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán között, lerövidítve ezzel Európa és a Távol-Kelet közötti utazást. A vállalkozás 1872. június 13-án vette kezdetét, s a háromárbocos, gőzgéppel is megerősített Admiral Tegetthoff tengerjáró, fedélzetén az egyetlen magyarral, Dr. Kepes Gyula hajóorvossal, kifutott az északi sark felé.

Admiral Tegetthoff tengerjáró

Érdekesség, hogy eredetileg a Tegetthoff egy bálnavadász hajó volt, melyet aztán, külön e célra jelentősen átalakítottak. A hajó kapitánya Karl Weyprecht (haditengerészeti hivatalnok, geofizikus), míg helyettese Julius Johannes Ludovicus von Payer (osztrák-magyar monarchiabeli katonatiszt, sarkkutató, hegymászó, térképész és tájképfestő) volt.

Az expedíció szinte problémamentesen el is jutott egészen a Novaja Zemlja szigetcsoportig, melytől északra aztán hamarosan a Tegetthoff a zajló jég fokságába került, s ezzel, bár a legénysége 372 napon át nem hagyta magára, sorsa végleg megpecsételődött. A magatehetetlenül észak felé sodródó hajóról eközben a kutatócsoport (főként kutyaszánon) folyamatosan felfedező utakat tett, melyeknek talán a legjelentősebb eredménye minden bizonnyal 1873. augusztus 20-án (140 évvel ezelőtt) következett el, amikor is az é. sz. 80° foka körül megpillantottak egy addig egyetlen térképen sem jelzett szárazföld csoportosulást. A hajó tehetetlen mozgása miatt azonban csak hetekkel (közel két hónappal) később tudtak partra szállni, s ekkor ünnepélyesen, a Monarchia uralkodójáról, Ferenc József-földnek nevezték el a szigetcsoportot. A zord és szinte elviselhetetlen viszontagságok ellenére 1873 telét a szigetek közelében töltötték, számos felfedezést téve és részletes, komoly tudományos dokumentációt készítve róluk. Ez idő alatt számos szigetet és hegyfokot neveztek el az expedíció tagjairól, illetőleg osztrák-magyar kultúrkörből. Ilyen nevet kapott például az egyik nyugati nagy sziget, a Wilczek-föld, a legészakabb szigetek egyike, a Rudolf-sziget (Rudolf főherceg után), vagy éppen egy nagy al-szigetcsoport, mely a Zichy-föld nevet kapta. Egy hegyfok a Bécsújhely, míg egy másik a Pest (Budapest-fok) nevet viseli, s mindez mindössze 900 és 1200 km-re az északi sarkponttól... Az addigra már erősen megfogyatkozott készletek láttán, az expedíció végül, 1874. májusának végén, sorsára hagyta a Tegetthoffot (melyben sajnos Kepes állat- és növénygyűjteménye is ott ragadt) és szánokon, némi élelem és a tudományos feljegyzések társaságában, a végeláthatatlan jégmezőkön déli irányba indultak, ahol aztán elérve a tengert, mentőcsónakba szállva megpróbáltak az orosz partok felé evezni, bízva, hogy talán megmenekülhetnek. Pár napra rá, mikor már az élelem is elfogyott, s úgy hitték, halálra vannak ítélve, 1874. augusztus 24-én, szerencséjükre, összetalálkoztak egy orosz bálnavadász hajóval, a Nyikolajjal (szkúnerrel), amely aztán felvéve az ekkorra már erősen erejét vesztett felfedezőket a norvég Vardö kikötőjébe szállította. Innen aztán Bécsbe hazaérve hatalmas ováció fogadta a kis híján elveszett expedíció tagjait, akik közül sokan, mindezen helytállásukért, jogosan, számos kitüntetést és nem kevés tudományos elismerést tudhattak magukénak. Kepes Gyula is rövidesen hazatért és nem sokkal később már a Magyar Földrajzi Társaságban tartott előadást kalandos útjukról.

A legénység egészsége, melyért Kepes Gyula felelt, az egész expedíció alatt, a 2 sarki (teljes sötétségben töltött) tél ellenére sem rendült meg végzetesen (bár sajnálatosan egy embert, a hajógépészt mégis elveszítették). Ez annak volt köszönhető, hogy az ekkor még fiatal Kepes doktor javaslatára, rendszeresen vadásztak, főként jegesmedvére és fókára, mely állatok húsát aztán nyersen fogyasztották. Végig gondoskodott a hajóorvos a rendszeres C-vitamin bevitelről is, melyet facsart citromlé (hogy kevesebb helyet foglaljon) formájában vettek magukhoz az expedíció tagjai, akik ez által egyáltalán nem lettek skorbutosak.

A Ferenc József-föld (angolul: Franz Josef Land) a Jeges-tengeren, é. sz. 80° 34', k. h. 50° 47' fekszik, 191 szigetből áll, melyek összterülete 16 134 km².

A Ferenc József-föld térképe

A hőmérséklet általában jócskán a mínuszok közt jár (nem ritka a -30, 40 fok sem), s a rövidke nyári hónapokban sem kúszik tartósan +1, +2 fok fölé (az utóbbi harminc évben a legmagasabb itt mért hőmérséklet a +13 °C volt). E zord vidékre az Osztrák-Magyar Monarchia és utódállamai nem tartottak igényt (annak ellenére, hogy minden nagyhatalom ettől kezdve a Ferenc József-földet a Monarchia jogos külbirtokaként jegyezte), hiszen, jelentős hatalmi pozíciójuk ellenére, sohasem folytattak gyarmatosító politikát. A szigeteket 1926-ban a Szovjetunió annektálta, napjainkban így Oroszországhoz tartoznak.

Ferenc József-föld, hegyorom

A Ferenc József-föld 2009 óta az Orosz Sarkvidéki Nemzeti Park része. Legjellemzőbb állata a jegesmedve, a sarki róka és a rozmár, emellett számos madár, például sirályok, csüllők is élnek a szigeteken.

Jegesmedve

A szigeteken található a jegesmedvék szaporodási helye, valamint a part menti vizek két igen ritka tengeri emlősnek is otthont adnak, a narválnak és a grönlandi bálnának.

Narválok

Belugát, azaz fehér delfint is gyakorta látnak a partoknál, valamint a legújabb kutatások, szokatlan módon közönséges barázdásbálnák, valamint számos, eddig ezen a vidéken (feltehetőleg) nem honos állat- és növényfaj megjelenését tapasztalták, ám azt még nem tudják pontosan, hogy ez a globális felmelegedés miatt van-e így, vagy csak eddig, a behatóbb tanulmányozás hiányából fakadóan, nem vették észre őket. A furcsaságok ellenére a kutatók remélik, hogy a jövőben választ kapnak majd a kérdéseikre.

Közönséges barázdásbálna

Érdekesség még, hogy a Hooker-szigeten szarvasagancsot is találtak, ami valószínűleg 1300 éve egy melegebb időszakban odáig is elvonuló rénszarvasokra utal.

Ferenc József-föld, Heiss-sziget

A Ferenc József-földön működik jelenleg a világ legészakibb meteorológiai állomása is, valamint további néhány kutatóállomás is, melyek személyzete, többnyire ideiglenes jelleggel, betelepült egy-két szigetre, az amúgy mindmáig lakatlan vidéken. A szigetek csak külön engedéllyel látogathatóak.

Kepes Gyula, érdemei ellenére nem gyakorta tartott élménybeszámolót északi sarki utazásáról, s ennek kinyilatkozathatására egyszer egy kíváncsiskodó pestinek, aki a kalandjairól nyaggatta, valami hasonlót válaszolt:

"Na jó, mondok egyet. Állok egy jégtáblán, s egyszer csak azt veszem észre, hogy egy hatalmas jegesmedve rohan felém, vicsorgó fogakkal. Megfordultam, hogy elszaladjak, s akkor látom, hogy a másik irányból egy még hatalmasabb jegesmedve rohan felém vicsorogva, a körmeit meresztve, hogy széttépjen, s akkor fogtam magam és felmásztam egy pálmafára. Mire furcsán néztek rá, s megjegyezték, hát, de doktor úr, az északi sarkon nincs is pálmafa?!?!?! Mire ő elmosolyodva csak annyit mondott: "Most mondják meg, hogy mi mást tehettem volna?"

Gyula bácsi és a jégsírban nyugvó Tegetthoff legénységének dicső története, az egyetlen jelentős osztrák-magyar északi-sarki expedíció emléke, méltánytalanul, sajnos mára már szinte teljesen kikopott a köztudatból, pedig nem kéne, hogy így legyen, hiszen hatalmas felfedezésük és tudományos munkájuk jelentősége a mai napig nem csorbult, s hasznára válik a nagyvilágnak.

2013. december