Táplálkozási rendellenességek

Elsőre bizonyára az emberek többségének az anorexia vagy a bulimia jut eszébe e kifejezésről, hiszen ezekkel a betegségekkel sokat foglalkozik a média, s ezért a köztudatban élénken élnek, azonban a táplálkozási zavaroknak sajnos sok más egyéb fajtája és fokozata van, egészen a divatból soványságon át a kényszeres evésig.

Táplálkozási rendellenességek

Ha túl keveset eszünk, éppúgy krónikus bajokhoz vezethet, mintha túl sokat

Bármelyiket nézzük ezek közül, közös bennük, hogy felettébb életveszélyesek lehetnek. Közös kiinduló pontjuk talán az lehet, hogy a mai világunk túlságosan is nagy hangsúlyt helyez a külső megjelenésre és így a tökéletesség utáni sóvárgás megjelenik szinte minden ezzel kapcsolatos dologban. Önmagunk elfogadása bizony ilyen nyomás alatt gyakorta nagyon nehéz feladatnak bizonyul. Amit magunkon talán soknak látunk, más azt hiányolja magából. Ahogy a túlsúlynak, úgy a soványságnak is meg van a maga "nehézsége", de bármelyik oldalról is közelítjük meg a problémát, az igazi ok a legtöbb esetben pszichés eredetű. A testideálnak megfelelés bizony nagyon sok gondot okozhat, ráadásul az idő előrehaladtával rengeteg változáson is átment az úgynevezett ideális testalkat, ami tovább bonyolítja a megfelelést.

Míg nem is olyan régen például a teltebb nők voltak a vonzóbbak, manapság a soványság éli divatját, ezért is koplalnak, éheznek vagy éppen kemény diétának teszik ki magukat a nők, pedig az "optimális szépséghez" önmagunk elfodagása lenne a legfontosabb. Ahhoz, hogy egészségünket megőrizzük hosszú távon és boldogan élhessünk, több komponens is szükséges, ilyen például a megfelelő és tudatos táplálkozás, mozgás, nyugalom, pihenés, testi és lelki egyensúly stb.. Ezek közül most maradjunk a táplálkozásnál, mert akárhogy is nézzük, ez az alapja mindennek, ami velünk kapcsolatos. Ép testben ép lélek, ahogy ezt mondani szokták és valóban a testet táplálni kell, méghozzá megfelelő módon ahhoz, hogy lelkünk is békére leljen. Ezután következhet csak a többi számunkra építő jellegű dolog, például a sport.

Táplálkozási szokásaink kialakulása

Ha élettanilag vizsgáljuk mindezt, először megállapíthatjuk, hogy rövid és hosszútávon is szabályozva van táplálkozásunk. A hipotalamusz rövidtávon szabályoz, de itt van az éhség és telítettségérzet központja is. Hosszú távon a szabályozás a zsírszövetek vastagságával és azok anyagcseréjével hozható összefüggésbe. Az agyi központ és a zsírszövetek állandó kapcsolatban vannak, így az agy szabályozni tudja és nagyjából állandó szinten tudja tartani a testtömeget, körülbelül azonos energia bevitel mellett. Ez persze függ az aktuális energiaszükségletünktől is, ami élethelyzeteink során változó lehet.

Csecsemőkortól kezdve alakulnak táplálkozási szokásaink, sőt, a különféle zavarok már ebben az életkorban is felléphetnek, a stresszes családi háttér például hányóssá teheti a babát, ami a késöbbiekbek is okozhat problémát. Nagyobb gyermekeknél a szülő édességekkel próbálhatja pótolni azt a szeretetet, amit, idő hiányában nem tud megadni, így gyermeke esetlegesen túlsúlyos lehet, vagy későbbi életszakaszaiban, stresszes állapotban édesség utáni vágya hatalmasra nőhet, ami szintén nem egészséges és kiegyensúlyozatlan étkezési szokásokhoz vezet a gyakori és túlzó mennyiségű nassolás.

A táplálkozási szokások kialakulását természetesen a társadalmi és kulturális szokások is alakítják, ilyenek például a különböző ételek tilalma, vagy egyes ételcsoportok kizárása. Ezek is javarészt a családból erednek, például, ha a szülők nem fogyasztanak sertéshúst vagy egyáltalán semmilyen húst.

Régebben a jóltápláltság és kövérség is meghatározhatta az egyes ember társadalomban való helyzetét, bár ez is a mai napig országonként változó, hiszen van, ahol a sportos megjelenés és filigrán testalkat jelzi éppen az illető magas életszínvonalát. Táplálkozási szokásaink sokrétűek tehát és alakíthatóak tudatosan, ez a szülők felelőssége is, persze bizonyos kor után, ha már magunknak állítjuk össze étrendünket, mi magunk is figyeljünk oda táplálkozásunkra. Sohasem késő megváltoztatni rossz étkezési modorunkat, de először mindenképpen érdemes lelki dolgainkat rendbe tenni.

Táplálkozási rendellenességek

Koplalás, éhezés

Habár a férfiak többsége legtöbbször úgy gondolja, őket ez nem érinti, erre rácáfol az, hogy vannak olyan zavarok a táplálkozásban, ami a férfiakat is ugyanúgy sújtja, mint a nőket (stresszevés, elhízás), bár az tény, hogy leginkább a nők szenvednek ilyen típusú betegségekben, tehát elmondható, hogy ezek a betegségek nemtől, sőt kortól is egyaránt függetlenek lehetnek. Talán a "legártatlanabbnak" tűnő fajtája e kórképeknek, ha bizonyos ételeket vagy ételcsoportokat egyszerűen kizárunk táplálkozásunkból úgy, hogy ennek semmilyen kulturális, vagy egyéb egészségügyi háttere sincs, ilyen divat például a hús vagy tejtermékek kerülése. Mindez abból fakad, hogy sajnos a legtöbbször valamilyen éppen divatos diéta sulykolja azt, mit szabad és mit nem enni. Félreértés ne essék, persze, vannak estek, amikor ezek valóban hatásos, de oda kell figyelnünk arra, mennyi ideig is csináljuk őket és, hogy egészségünk aktuális állapotát nem-e veszélyeztetik, amikor beléjük vágunk. Fontos leszögezni továbbá, hogy mivel mindenevők vagyunk, ezért hosszútávon bizony szükségünk is van megfelelő mennyiségben, mindenféle táplálékra az egyensúlyhoz. Fontos tényező a mennyiség és a minőség, érdemes tehát a fentiek tudatában alaposan utánanézni minden egyes diétának, amit elkezdünk.

Fogyókúra, diéta

Aztán ugye van a koplalás és éhezés azon erőteljesebb fajtája, ami egészségügyileg nem szükséges, ez is pszichés eredetű és az egyén számára tökéletes alak iránti sóvárgás indítja el. Különösen fiatalabb korban veszélyes, a növésben lévő szervezet ugyanis nagyon megsínyli, ráadásul hatásmechanizmusa ellentétes, ugyanis hizlal, mert amint visszaállunk normál étkezésre, mondván ennyi elég volt, mindent jobban igyekszik elraktározni a szervezet, felkészülve ezzel a várható újabb éhezési időszakra és ilyenkor jön az elégedetlenség súlyunkkal és újabb koplalás, s máris kialakul a Jojó effektus. További veszély, hogy a szervezet a táplálékban szegény időszakban "átkapcsol" vészüzemmódba, s hogy kevesebb energiát fogyasszon, lelassítja az anyagcserét, ami hosszútávon veszedelmes folyamat lehet. Persze a zsír le fog égni rólunk, de ugyanakkor az izomzat is, s minél tovább tart az éhezés vagy koplalás, annál lassabbá válik az anyagcsere, ami még súlyosabb problémákhoz vezethet, szélsőséges esetben akár halálhoz is. Sőt, ha anyagcserénket ilyen módon tönkretesszük, annak következményeit egy életen át érezni fogjunk, mert folyamatosan súlyproblémáink lesznek attól fogva, hogy ez megtörtént. A koplalás tehát egyáltalán nem jó módszer a fogyásra.

Elhízás

Az elhízás több tényezőtől függ, az öröklött hajlamtól, a gazdasági, társadalmi körülményektől, betegségtől, szervi rendellenességtől, pszichés állapottól stb.. Megjegyzendő, hogy az öröklődött hajlam csak megfelelő társadalmi, gazdasági helyzet mellett érvényesül. Elhízáshoz vezethet a stresszes életmód, a menopauza, a mozgásszegény életmód, az egészségtelen táplálkozás, a dohányzás abbahagyása, a depresszió és még sorolhatnánk. Fontos továbbá megemlíteni, hogy orvosi szempontból az elhízás az, ha az ideális testtömegindexünket 20%-al túllépi a testsúlyunk. A túlsúly nem csupán esztétikai probléma tehát, hanem komoly egészségügyi gondok okozója is.

A stresszevés egyenes út az elhízáshoz. Ilyenkor az egyén a stressz levezetéseképpen eszik, nem pedig azért, mert szükséges, mi több, gyakran a stresszes életmód kézen fogva jár a kialvatlansággal, a fáradtság pedig szintén növeli az éhségérzetet, ezért állandóan ennie kell valamit, akár éjjel is és nehezebben is lakik jól az, aki így él. (Értelemszerű, hogy e mechanizmus által a szervezet a fáradtságot próbálja kiegyensúlyozni nagyobb mennyiségű energia bevitellel.)

Rendszertelen vagy nagy mennyiségű táplálékbevitel

E tünetegyüttes is rohanó, leterhelt életmódot folytató embereknél fordul elő a leggyakrabban, akiknek egész nap nincs ideje enni, vagy, ha igen, akkor is csak gyorsan, hamar, kapkodva. Ilyenkor nagy mennyiségű és gyakran értéktelen táplálékot vesz magához az egyén. Ez főleg este nagyon hizlaló és a szervezet számára terhes. A másik fajtája a sűrűbb, kis mennyiségű, ugyanakkor magas kalóriatartalmú, éhség elnyomást szolgáló ételek fogyasztása. Általában ez esetben sincs elég idő az étkezésekre, ezért két óránként egy péksütemény, vagy egyéb rágcsálnivaló helyettesíti a normál étkezéseket. Ez is felettébb ártó szokás.

Bulimia

A táplálkozási rendellenességek három leggyakoribb és legrizikósabb fajtája kétség kívül a bulimia, vagyis a kóros falási rohamokkal és hányásokkal kísért betegség, az anorexia, ami kóros soványsághoz vezet, valamint az ortorexia, ami a túlzott és rögeszmés "egészséges életmód" fenntartásából ered.

A bulimiára a leküzdhetetlen étvágy jellemző. Szociális szempontból az e kórban szenvedő betegek elvágják magukat a társadalom többi tagjától, sőt, saját érzelmi életüktől is elzárkóznak. A törődést megtagadják és a szeretet iránti vágyukat eltitkolják, bár ezek hiányától nagyon szenvednek. Idegesebbek, lobbanékonyabbak, ugyanakkor ellenálló képességük gyengült. Stressz levezetésképpen hatalmas mennyiségű, gyakran zsíros és magas kalóriatartalmú táplálék bevitelével próbálják megnyugtatni magukat. Ezt követően bűntudat gyötri őket fegyelmezetlenségük miatt, ami addig fajulhat, hogy a bevitt táplálékot kihánytatják magukból. Hízás nem jellemző rájuk, hiszen az elfogyasztott táplálék javarészt emésztetlenül távozik belőlük a hányás során. A stressz, amit átélnek, menstruációs zavart és gyomorbántalmakat okozhat hosszútávon. Általában a bulimiás egyén akarta gyenge és rettegései túlnőnek rajta, újabb traumától való félelmét vagy elszenvedett sérelmei haragját önmaga ellen fordítja. Az ebben a betegségben szenvedők többnyire önként fordulnak pszichiáterhez, mert annyira elviselhetetlenek a panaszaik. A nők e megbetegedéssel kapcsolatban sokkal nagyobb százalékban érintettek, mint a férfiak. Ennek oka abban keresendő, hogy e táplálkozási rendellenesség kialakulásakor a legtöbb esetben az egyén téves önképet alakít ki testéről és önmagáról, ezen kívül a nők depresszióra való hajlama is magasabb, mint a férfiaké. Gyermekkori trauma, családon belüli rossz táplálkozási szokások, megromlott szülő-gyermek kapcsolat korai emlékei, súlyos veszteség, ezek szintén mind-mind szerepet játszhatnak a bulimia kialakulásában.

Anorexia

Az anorexia nervosa nem feltétlenül jelenti az étvágy elvesztését, inkább az étel megtagadását értjük alatta, ami életveszélyes soványsághoz vezethet. Főleg fiatal serdülő lányok szenvednek tőle, a társadalmi nyomás miatt, ami számukra a sovány és filigrán nőideált írja elő, ami pláne e korosztály számára nagyon nem szerencsés! A legismertebb táplálkozási zavar. Az ebben szenvedők megvonják maguktól az evést, illetve a jóllakottság élvezetét. Keveset esznek, viszont sokat mozognak, sportolnak, mert félnek a hízástól. Egy idő után aztán elhúzódnak az emberektől, eseményeken egyre inkább nem vesznek részt, mert például úgy érzik, nem tudnák kimagyarázni miért nem esznek, soványságuk ellenére.

Állandó alacsony súlyuk fenntartásaképpen vízhajtókat, hashajtókat szednek, illetve étvágycsökkentőket. Tagadják soványságukat és kövérnek gondolják magukat, holott a legtöbbször vészesen vékonyak. Menstruációik kimaradnak. Gyakran erős hajhullás is jellemző, bőrük szárazzá, érdessé válik a fellépő vitamin és vízhiány miatt. Többnyire a serdülőkor elején kezdődik mindez és párhuzam vonható a női szerep tudomásul vételének kialakulásával. A családi konfliktusok és az érzelmek elfojtása főként a szeretet és törődés hiánya szintén szerepelhet az okok között. Az anya uralkodik, az apa "kivonul". Az egyén pedig, aki így nő fel, visszahúzódik, elutasítja az ételt. Rossz a kapcsolata saját testével és önmagával, ugyanakkor ez egy vészkiáltás is. Semminek érzi magát, és ahogy egyre kevesebb a súlya, ténylegesen eltűnik. Sajnos ez odáig fajulhat, hogy halálra éhezteti magát, s megfelelő kezelés hiányában ez nagy eséllyel meg is történhet. A havi vérzés kimaradása is mintegy tudatalatti elutasítása a felnőtté válásnak, ami az egyén szemében hatalmas és borzasztó kihívás.

Ráadásul nagyon kis százalékuknak van betegségtudata és kevesen jelentkeznek maguktól kezelésre. Gyakran kényszertáplálással kell etetni őket, megfelelő orvosi ellenőrzés mellett és kórházi körülmények között a család közrevonásával és gyakran a terápiát az elbocsátás után is folytatni kell.

Az anorexiában szenvedők elenyésző számban gyógyulnak fel teljesen. Van, akiket egy életen át súlyt ez a táplálkozási zavar vagy valamilyen ebből kialakult betegség. De mint a többi ez is pszichés eredetű így gyakorlatilag 100%-osan gyógyítható betegség!

Ortorexia

Ortorexia

Az ortorexia, habár nemrég fedezték fel, máris nagy körben ismerté vált rendellenesség. Lényegében az egészséges életmód merev rögeszmés követéséből alakul ki. Az egyén órákon át tervezi étrendjét, szigorú diétát tart és mást nem eszik, mint ami abban szerepel. Látóköre beszűkül. Csak a számára egészségesnek gondolt bio ételeket, táplálékkiegészítő kapszulákat, ásványvizet fogyaszt. A társadalomból kirekeszti magát azáltal, hogy kerüli azon helyeket, helyzeteket, ahol másféle ételeket is kéne fogyasztani, mint amit ő magának összeállított egy diéta keretében például. Gyakran egyoldalúan táplálkozik és az egészség illúziójával mentegeti magát. Kialakulása szintén lelki eredetű.

A táplálkozási problémák felismerése és kezelése nagyon fontos. Megfelelő odafigyeléssel sokat segíthetünk az ilyesfajta betegségekben szenvedőknek. Legyünk toleránsak és megértőek, hiszen nem tudhatjuk a valódi okát az egyén rendellenes táplálkozásának. Végezetül fontos még egyszer kiemelni, mindezek jobbára pszichés eredetűek, tehát gyógyíthatóak, kezelhetőek, kordában tarhatóak.

2013. május