Sárgarépa

(Daucus carota subsp. sativus)

A β-karotinban gazdag sárgarépa közel 4000 éves kultúrnövény, melyet a rómaiak kezdtek nemesíteni ugyanakkor mai, narancssárga, édes, roppanós formáját csak a holland kertészek XVII. századi nemesítései során nyerte el, így válva az egyik legszélesebb körben kedvelt és fogyasztott zöldséggé. Amellett, hogy ízletes, egy igazi vitamin és ásványi anyag bomba is!

Sárgarépa (Daucus carota subsp. sativus)

Sárgarépa (Daucus carota subsp. sativus)

E veteményeskerti gyökér igen sok cukrot és rostot (cellulózt, hemicellulózt és lignitet) tartalmaz, vitamintartalma pedig egészen elképesztő. Bővelkedik karotinokban, főként béta-karotinban, de található benne α-karotin és γ-karotin is. Az α- β- és γ-karotin, amellett, hogy elsőrangú antioxidánsok, olyan vitamerek, melyek azonos biológiai hatásúak, összefoglaló nevükön pedig A-vitaminként emlegetjük őket.

Az A-vitaminnak elsősorban a retina (szemideghártya) fényérzékenységét biztosító rodopszin (látóbíbor) felépítésében, valamint a csontnövekedésben, illetőleg a hámszövet és az epithelialis szövetek épségének megőrzésében van fontos szerepe, így nélkülözhetetlen a látáshoz, valamint csontjaink, nyálkahártyáink, körmünk, bőrünk és hajunk egészségének megőrzéséhez. A sárgarépában mindemellett számos további vitamin is megtalálható, többek között B1-, B2-, B3-, B5-, B6-, B9-, valamint C- és E-vitamin.

Ásványi anyag tartalma is jelentős, nagy mennyiségben van benne kálium, nátrium és foszfor, valamint kisebb mennyiségben kalcium, vas, magnézium és cink. A népi gyógyászatban széles körben látásjavítóként és vizelethajtóként ismert, de máj-, epe- és szembántalmakra, valamint különféle bőrbetegségek kezelésére is alkalmazzák. Az Alföldön máig is készítenek a sárgarépa szárított levélzetéből (zöldjéből) teafőzetet, melyet vérnyomáscsökkentőként tartanak számon.

A sárgarépa a Délnyugat-Ázsiából származó vadmurok (Daucus carota) nemesített alfaja, mely az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, a zellerfélék (Apiaceae) családjába és a murok (Daucus) nemzetségbe tartozó faj. A legnagyobb, őshonos genetikai változatosságát Irak és Afganisztán területén mutatja. érdemes még megemlíteni, hogy az első, a maihoz hasonló formájú répákról egy XII. századi andalúziai arab tudós és földműves, Ibn al-'Awwam tesz említést "Kitab al-Filaha" azaz "Könyv a mezőgazdaságról" című munkájában. Érdemes még megemlíteni, hogy napjainkban sem csak narancssárga színű alakja létezik, hanem lila, piros, fehér, valamint sárga színű változatai is elterjedtek, főként Ázsia egyes vidékein.

A sárgarépa kétnyári növény, első évben növeszti a felhasznált, tápanyagokban gazdag megvastagodott gyökerét, a második évben hoz virágot és magokat. Már februárban (a fagyok múltával) vethető, főként a napos, vagy félárnyékos helyeket kedveli. Gyökere a kavicsoktól mentes, lazább szerkezetű talajokban lesz a legszebb, legarányosabb, de más talajokon is jól fejlődik. Gazdaságokban gyakori az emelt ágyásos termesztése.

További elnevezései: murok, karotta

Felhasználás tekintetében a sárgarépa nyersen, valamint reszelve salátákban, vagy pépesítve a legízletesebb, de levesek, főzelékek, szószok, sőt, magas szénhidráttartalma miatt sütemények, lekvárok és gyümölcslevek is készíthetőek belőle. Egyes vidékeken még sárgarépa pudingot is főznek. A sárgarépa rendszeres fogyasztásakor magas β-karotin tartalma miatt, főként gyerekek esetében, oda kell figyelni a túladagolásra, mely hosszú távon intoleranciához vezet. Már 15 gramm répa is képes fedezni a napi szükségletet. A dohányosok is érzékenyen reagálhatnak a sárgarépára, esetükben ugyanis a nikotin jelenlétében a béta-karotin felesleg nehezen ürül ki a vérből.

2013. november