Ruha teszi a mestert?

Avagy: újracsomagolják-e a csokinyuszikat és csokimikulásokat?

Az interneten jóformán minden évben felüti a fejét a pletyka, hogy "újraolvasszák" a csokinyuszikat és csokimikulásokat a szezon kezdetével, míg mások olyan fotókat mutatnak be, amelyeken látszólag nyuszibőrbe bújt Mikulások láthatóak. De vajon mennyi igaz mindebből?

Újracsomagolják-e a csokinyuszikat és csokimikulásokat

Az egész legenda egy holland, az Alzheimer-kórra való figyelemfelkeltő kampánnyal kezdődött

A húsvétot mindenki másképpen ünnepli, kinek ez, kinek az fontos az ünnepben. Van, aki elsősorban a keresztény ünnepet tartja, mások inkább a népi hagyományokat, így a locsolkodást, tojásfestést helyezik a középpontba - az azonban kétségtelen, hogy a gyerekek számára az egyik fénypontot a csokoládé jelenti.

Nem csoda hát, ha ebből a legjobbat szeretnénk nyújtani számukra, ahogyan az sem, hogy sokakat felháborít az a pletyka, amely évről évre felüti a fejét karácsony vagy húsvét körül - miszerint olykor csak "átcsomagolják", vagy "beolvasztják" az el nem fogyott édességfigurákat.

A nyúlbőrbe bújt Mikulás

Az interneten jobb vigyázni, hogy honnan szerzünk információt, mert megeshet, hogy csak félinformációkkal, esetleg félrevezetéssel kell beérnünk, ha nem vagyunk elég figyelmesek. Ennek egyik jó példája a "nyúlmikulásról" szóló álhír is.

Az a pletyka kezdett ugyanis terjedni az interneten egy kétrészes fotósorozat kíséretében, hogy egy gyárban a csokinyúlra mikuláscsomagolást húztak, és így árusították később. Ez azonban nem igaz.

A felvételeket egy holland szervezet készítette, amely a megdöbbentő képekkel arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen az Alzheimer-kórban szenvedő betegek élete. Bár az interneten a háromrészes fotósorozatból csak az első kettő keringett a pletyka kíséretében, valójában egy harmadik fotón a kicsomagolt nyúlon egy olyan felirat olvasható (holland nyelven), hogy

"az Alzheimer-kóros betegeknek ezzel az érzéssel kell nap, mint nap megküzdeniük".

Ami pedig a beolvasztást illeti...

Olyan sokan kezdtek a beolvasztott csokinyuszik és csokimikulások "horrormeséjében" hinni, hogy a BDSI, a Németországi Édesipari Vállalatok Szövetsége korábban részletes közleményt adott ki, amelyben nem csak cáfolta a felvetéseket, de egyben ki is fejtette, hogy miért nem lehetséges és érdemes "beolvasztani".

Szabályok. Ez az első oka annak, hogy miért nem működhet a beolvasztás. Az Európai Unió területén különösen szigorúan szabályozzák az élelmiszerek minőségét, de többnyire máshol sincs lehetőség hasonló eljárásra.

A csomagolásnak az élelmiszeriparban kiemelkedő a szerepe azért, mert ez védi az élelmiszerek épségét, biztonságosságát, ízét, aromáját. Nem csoda hát, ha az európai előírások igen szigorúak ebben a tekintetben – egyértelműen meghatározzák, hogy a már forgalomba helyezett élelmiszert nem lehet újbóli felhasználás céljából visszaszállítani a gyártóhoz. Nyilvánvalóan a termék szavatosságára vonatkozó információk nyomon követését is ellehetetlenítené egy ilyen lépés, míg maga a gyártás többnyire egy automatizált folyamat, amelynek végeredményét már nem változtathatják meg később.

Megtérülés. Ez a második ok, ugyanis rendkívül munkaigényes és ilyen módon költséges is volna, ha például újra kellene csomagolni a termékeket. A töltött, esetleg kétféle csokiból készülő termékek esetében ez gyakran lehetetlen is volna, és amennyiben mégis újracsomagolásra vagy újraolvasztásra adná a fejét egy vállalat, azzal többszörösen is túlléphetné az előállítás normál költségeit. Arról nem is beszélve, hogy egy minden bizonnyal kevésbé ízletes, vagy akár veszélyes élelmiszert kapna eredményül, aki sokat rontana a megítélésén. Mindamellett az évek során a legtöbb vállalat kitapasztalta, hogy hogyan, és milyen mennyiségben adhatja el a termékeket - a mégis megmaradt csokoládékat pedig legrosszabb esetben akciós áron az ünnepek után a legtöbbször hamar megvásárolják a fogyasztók.

Diós Anita

2017. március