Ringló

A feltételezhetően kis-ázsiai eredetű ringló, vagy ringlószilva, bár hazánkban is igen gyakori növény, így a piacokon is lépten-nyomon találkozhatunk vele, mégis méltánytalanul háttérbe szorult az utóbbi időben, annak ellenére, hogy rengeteg finomság készíthető belőle.

Ringló

Visszaszorulásának oka valószínűleg abban keresendő, hogy közvetlen rokonai, az egyéb különféle szilvák, népszerűségükkel egyszerűen kiszorítják a piacokról, ami igen méltánytalan, annál is inkább, mivel a ringlószilva élettani hatásai kimagaslóak!

Rendkívül gazdag vitaminokban (A, B2, C), valamint ásványi anyagokban (kálium, kalcium, vas). Fogyasztása segít elkerülni a vérszegénység, valamint a különféle ízületi gyulladások és szívbetegségek kialakulását. Igencsak magas antioxidáns tartalma segít a szabadgyökök megkötésében.

A ringló (mint általában a szilvafélék) fokozza az anyagcserét (sőt, a zsírlerakódás ellen is hatékony), így legyünk vele óvatosak, mert nagy mennyiségben könnyen hasmenést, szelességet okozhat. Amúgy viszont lédús, mézédes és vitaminokban gazdag csemege lehet asztalunkon.

A ringlónak három fő színváltozata fordul elő, a sárga, a zöld és a lila. Viszonylag igénytelen, bőségesen termő fa, mely a napsütéses, félárnyékos helyeket kedveli leginkább, talajban azonban kerülendő esetében az agyagos, vagy a túlságosan homokos talaj. Leginkább szeptember-október tájékán (tehát az őszi időszakban) érdemes ringófát ültetni, úgy nagyobb valószínűséggel ered meg. A kis fácskák eleinte gyengécske törzsük miatt karózást igényelhetnek. Termőre először általában 4-5 éves korukban fordulnak, éves hozamuk azonban meglehetősen ingadozó lehet.

A ringlószilva nagyon sokoldalú hozzávaló, süteményekbe, befőttekbe, vagy akár húsok mellé is kiváló. Lekvárja és bora, valamint pálinkája is első osztályú ínyencség!

Fogyasszuk egészséggel!

2013. július