Pisze orrú, fogatlan mini delfint fedeztek fel Amerikában

Egy csaknem 30 millió évvel ezelőtt élt apró termetű, bajszos és fogatlan delfinfaj egy példányának megkövesedett koponyáját fedezték fel a kutatók.

Az Inermorostrum xenops rekonstrukciója

A mára már kihalt, Inermorostrum xenops rekonstrukciója (Fotó: Robert W. Boessenecker)

Az Inermorostrum xenops névre keresztelt faj egyedeinek testhossza alig haladta meg az egy métert, vagyis nagyjából feleakkorák voltak, mint egy palackorrú delfin - olvasható a Phys.Org tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.

A szakemberek a dél-karolinai Charleston közelében, egy folyóban bukkantak rá az állat megkövesedett koponyájára, amely alapján rekonstruálni tudták a "pisze orrú" emlős evolúcióját, pofájának jellegzetességeit, és megállapították, hogy mivel táplálkozhatott.

Ironikus módon az Inermorostrum xenops a cetek rendjébe tartozó tengeri emlősállatok egyik alrendje, a fogascetek (Odontoceti) egyik korai sarja volt. A fogascetek különleges képessége, hogy a visszhang alapján tájékozódnak. A másik alrend, a sziláscetek képviselőinek nincsenek fogaik. Apró állatokkal táplálkoznak, amelyeket a szájpadlásukról lógó szarulemezek, a szilák segítségével szűrnek ki a vízből.

A brit természettudományi akadémia, a Royal Society folyóiratában (Proceedings B) megjelent tanulmány szerint mindössze négymillió évre volt szükség ahhoz, hogy a pontosan egymásra fekvő fogakkal rendelkező ősi bálnákból kialakuljon a fogatlan, a táplálkozáshoz szívótechnikát alkalmazó Inermorostrum.

Az evolúciós mértékkel nézve röpke négymillió év alatt az Inermorostrum xenops elvesztette gyöngyházfényű fogait, az orra és a szája összezsugorodott, és szuperizmos ajkakat növesztett.

"Valószínűleg ez az utóbbi sajátosság a legkülönlegesebb"

- húzta alá a tanulmányt vezető Robert Boessenecker, a Charlestoni Egyetem professzora, aki a kiterjedt lágyszövetek fenntartásához szükséges vérerek jelenléte alapján következtetett az erőteljes "szívószájra".

"A rövid orr azokra a fogascetekre jellemző, amelyek alkalmazkodtak ahhoz, hogy fel kell szívniuk a táplálékot - és minél kisebb a szájnyílás, annál nagyobb a szívóerő"

- fejtette ki közleményében a szakember.

Fogazat hiányában az Inermorostrum xenops étrendjét szinte kizárólag apró halak, tintahalak és puhatestű élőlények alkothatták. Mivel az orra kissé lefelé hajlott, a kutatók úgy sejtik, hogy az óceán fenekén kutathatott zsákmány után. (MTI)

2017. augusztus