Mikor költözött az Északi-sarkra a Mikulás?

Van abban valami egészen különleges, hogy a Mikulás az Északi-sarkon él, ahonnan déli gyümölcsöket, és csoki formájában a dél-amerikai esőerdőkből származó kakaót adja ajándékba a gyerekeknek - teszi mindezt annak ellenére, hogy Szent Miklós a Lycia római provinciában fekvő Myra püspöke volt. De mi is voltaképpen az oka ennek a furcsaságnak?

A Mikulás északi-sarki otthona előtt

A Mikulás északi-sarki otthona előtt

A hazánkban és több más országban is elterjedt, piros palástos és pásztorbotos Mikulás alakja Szent Miklós, Myra püspökének hagyományára tekint vissza, aki a gyermekek és diákok védőszentje.

Thomas Nast azóta világszerte elterjedt Mikulás-figurája

Thomas Nast azóta világszerte elterjedt Mikulás-figurája

Az idők során igazán sokat változott az, ahogyan a Mikulást elképzelték, így például az első ismert ábrázolásokon még zöld palástot viselt, és egészen addig, amíg a Coca-Cola 1931-ben egy nagyobb reklámkampányba nem kezdett, korántsem volt mindig piros a Mikulás palástja...

Coca-cola Mikulás

Coca-cola Mikulás

Mi több, a Mikulás különböző megnevezései is csak később kezdtek terjedni - így például a "Télapó" az 1950-es évek előtt egyáltalán nem volt elterjedt, és az angol "Santa Claus" is csak tévedésből, és csak a 16. századtól kezdődően azonos a főként Nagy-Britanniában használatos "Father Christmas" (vagyis "Karácsony Apó") névvel. Amíg ugyanis a Mikulás kifejezetten Szent Miklós hagyományában gyökerezik, például az angolok "Karácsony Apója" a középkori történetekben az Express szerint egy olyan figura volt, aki karácsonykor ajándékozta meg a gyerekeket.

Néhol nem csak a nevekben látható ez a keveredés, hiszen például az Egyesült Államokban a Mikulás már nem is december 6-án, hanem egyenesen karácsonykor érkezik az ajándékokkal.

Akad azért még egy érdekes kérdés, hiszen furcsa lehet, hogy a Mikulás éppen a zord Északi-sarkról látogat el rénszarvasok vontatta szánján a világ minden pontjára...

Fiona Halloran történész az NPR-nek adott interjújában elmondta, hogy tulajdonképpen a 19. század egy híres politikai karikaturistája, Thomas Nast nevéhez kötődik a Mikulás költözése az Északi-sarkra, miután Nast lényegében teljesen "átrajzolta" azt a képet, amely korábban az amerikai lakosság fejében Szent Miklósról élt.

A történész szerint Thomas Nast az egyik leghíresebb politikai karikaturista volt a maga korában, és ennélfogva közel 20 éven át óriási hatása volt a nyilvánosságra. Az egyébként erősen republikánus érzelmű karikaturista 1860 körül számos híres illusztrációt készített a Mikulásról is, az első képen éppenséggel aközben ábrázolta őt, hogy az unionisták hadseregének táborába érkezik 1863 karácsonyán, ahol aztán az ajándékok mellett a Harper's Weekly nevű lap néhány példányával is meglepi a katonákat.

A Mikulás az unionisták hadseregénél

A Mikulás az unionisták hadseregénél

A nyilvánosság már akkoriban is rajongott a karácsonyi témákért, ezért Nastnak szokásává vált minden évben újabb karácsonyi rajzokat készíteni. Az idő múlásával egyre konkrétabb részletek is megjelentek, így például arra történő utalások is, hogy a Mikulás az Északi-sarkon él.

Az 1800-as évek közepén még valamelyest más asszociációkat fűztek az emberek az Északi-sarkhoz, mint teszik azt manapság. Akkoriban nem a kegyetlen hideg, de még csak nem is az olvadó jégtáblák jutottak elsőként az amerikaiak eszébe a kifejezés hallatán, hanem nagyon gyakran az akkor még felfedezés alatt álló terület, valamint az oda irányuló expedíciók. Vagyis, olyasféle érdeklődés övezhette a meglehetősen "rejtélyes" és távoli, a hétköznapi emberek számára elérhetetlen Északi-sarkot, mint amelyet most a felfedezésre váró bolygók, például a Mars iránt tanúsítunk.

Nast elképzelése a Mikulásról

Nast elképzelése a Mikulásról

Természetesen az Északi-sark már csak azért is tökéletes választás volt a Mikulás "lakhelyének", mert a karácsony sokak számára szinte elválaszthatatlan a hótól és a téltől, amelyet pedig a sarkvidéknél jobban aligha képviselhetne bármi is. Újabb előny volt, hogy az Északi-sark elég távoli és ismeretlen hely volt ahhoz, hogy a Mikulás "legendája" nagyon is misztikus és rejtélyes maradjon a gyerekek számára.

Mindamellett Fiona Halloran elmondása szerint Thomas Nast rajzai hatással lehettek arra is, hogy milyennek képzeljük el napjainkban a Mikulást. A 19. század elején például általánosságban még egy kifejezetten magasabb, vékonyabb férfi képe élt az emberekben, ha Szent Miklósra gondoltak. Emellett persze sokkal inkább emlékeztetett egy "valódi" püspökre is a jelenlegi, már-már "mesefigurás" megjelenésével szemben.

Mikulás grafika

Az amerikai lakosság viszont egyre inkább kedvét lelte egyfajta "szentimentalizmusban", és egyre inkább a kényelmes életre vágytak, Thomas Nast pedig vagy felismerte ezt, vagy igen jól sikerült eltalálnia azt a fajta Mikulás-figurát, amelyre a közönsége vágyott. Ekkor "szedett fel pár kilót", "növesztett szakállat" és persze "szokott rá a pipázásra" a gyerekek megajándékozója.

Mindenesetre érdekes, hogy miközben szinte elérhetetlen távolságba, az Északi-sarkra helyezte ki a Mikulást Nast, a sokkalta "szigorúbb" karaktert egyúttal olyan barátságossá és közelivé is alakította, aki alig-alig különbözik bármelyik gyerek nagypapájától...

Thomas Nast rajzaitól függetlenül persze folyamatosan formálódott a "Télapóról" alkotott kép az évek során, így például a Mikulásnak "szokásává vált" rénszarvasok vontatta szánon utazni, és az ajándékokat is a kéményen keresztül bemászva kezdte osztogatni. Először csak az Egyesült Államokban vésődtek bele ezek a mozzanatok a Mikulás hagyományába, méghozzá Clement Clarke Moore 1823-ban megjelent verse (A Visit From St Nicholas) nyomán, de később a világ nagy részét sem kerülték el az ilyesféle képek.

Diós Anita

2017. november