Miért viselünk maszkot, álarcot farsangkor?

A farsang egyik elmaradhatatlan kelléke a maszk, illetve az álarc. Legyen szó bár a velencei karneválról, vagy az egészen más hangulatú és habitusú busójárásról, aligha van farsangi mulatozás valamilyen "arcfedő" nélkül. De vajon miért kötődik ennyire szervesen mindez az ünnephez?

Farsangi álarc

Egy 17. századbeli krónika szerint az emberek farsangkor mindenféle szégyenletes dolgokat művelnek, például féktelenül lakmároznak és isznak, és egyébként is hajlamosak az évnek ebben a rendkívül "vidám" időszakában mindenfélével bolondozni, és éppen ezért, mintha "szégyellnék" a viselkedésüket, az emberek inkább maszkok és álarcok mögé rejtik az arcukat.

Farsangi álarc

Bár a maszkok eredetét valószínűleg nem ebben kereshetjük, azért mindenképpen érdekes és talán szellemes is ez a megközelítés.

A maszkviselés egyik "legnyilvánvalóbb" oka, hogy gyakoriak voltak az olyan játékok, szokások, amelyek során az emberek valaki más bőrébe bújtak, és így adtak elő mókás jeleneteket, vagy akár így játszották el a tél és tavasz/nyár küzdelmét.

A farsangi időszakban gyakran szórakoztatták az embereket az alakoskodók is (főként az erdélyi fonókban), akik valamilyen tréfás jelenetet játszottak el a közönség nagy örömére. A témákat az élet lényegében bármely területéről meríthették, és egyáltalán nem számított ritkának az, hogy akár obszcén jeleneteket adjanak elő, vagy egészen durva tréfákat sütöttek el. A gyakran groteszk előadások mellé pedig éppen ilyen maszkok és jelmezek dukáltak.

Farsangi álarc

A maszkok másik célja a gonosz, illetve a tél elűzése lehetett. A világszerte ismert magyar hagyomány, a busójárás esetében is feltételezik, hogy a rémisztő ruhák és maszkok azt a célt szolgálták, hogy ezekkel, valamint a hangos kiáltásokkal, kereplővel, kolomppal végre elijesszék a falvakból a hideget és a telet. A másik feltételezés szerint ugyanakkor Mohács egykori lakói a törökök elől a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekültek, ahol aztán azért vették fel az álarcokat és állatbőröket, hogy az éjszaka során elijesszék a törököket, ami a történet szerint sikerült is nekik, ugyanis a törökök azt hitték, hogy rossz szellemek támadták meg őket... Jóllehet, az utóbbi verzió valószínűleg inkább csak egyfajta "legenda".

Egészen másfajta célt szolgáltak a velencei karneválról is ismert, igen kifinomult, díszes és elsősorban tetszetős, nem pedig "rémisztő" álarcok. Ezek az álarcok, amelyeket elsősorban a karneválokon hordtak, tökéletesen alkalmasak voltak arra, hogy elrejtsék a viselőjük társadalmi státuszát és persze kilétét.

Az álarcosbálok ilyen természetét egyébként Rómeó és Júlia történetében is megfigyelhetjük, éppen itt szeret egymásba az "ellenséges családokból" érkező két ifjú - ami egyéb körülmények között igazán valószínűtlen fejlemény lett volna.

Az álarcos mulatságokon az emberek sokkal szabadabban ismerkedhettek, akár a társadalom azon rétegeivel is, akikkel az év más időszakaiban nem tehették volna. A maszkok mindenek előtt lehetővé tették szerelmesek találkozását, sőt, akár új romantikus kapcsolatok kialakítását is, míg természetesen akadtak olyanok is, akik az álarcok mögé bújva valami rosszban sántikáltak.

Bár korábban Velencében az év nagy részében hordhatták az emberek a teljes arcot, vagy csak az arc egy részét takaró maszkokat, a 18. század végére mindössze három hónapban engedélyezték ezek viselését - éppen december légvégétől kezdődően.

Diós Anita

2017. február