Leedsichthys problematicus

A Leedsichthys problematicus az (Animalia) országába, a valódi szövetes állatok (Eumetazoa) alországába, a kétoldali szimmetriájúak (Bilateria) alországágába, az újszájúak (Deuterostomia) főtörzsébe, a gerinchúrosok (Chordata) törzsébe, a gerincesek (Vertebrata) altörzsébe, az állkapcsosok (Gnathostomata) altörzságába, a csontos halak (Osteichthyes) főosztályába, a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a Pachycormiformesek rendjébe, a Pachycormidaek családjába, a Leedsichthysok nemzetségbe tartozó, eddig egyetlen ismert faj.

A Leedsichthys problematicus rekonstrukciója

A Leedsichthys problematicus rekonstrukciója

A Leedsichthys problematicus, eddigi ismereteink szerint, a földtörténet valaha létezett, legnagyobb testű hala volt, mely a Középső jura kor Callovi, illetőleg a Késő jura kor Oxfordi korszakában, 164,7-155,7 millió évvel ezelőtt élt, s többnyire a felszíni vizeket szűrve, vagy a fenéken úszkálva (nektobentikus), ragadozó (főként kis rákokkal (krill) és egyéb planktonokkal táplálkozó) életmódot folytatott.

Maradványaira Franciaországban (Normandia - Vaches Noires Cliff, francia jura; koordináták: 49,3° É, 00,0° NY: paleokoordináták: 40,0° É, 9,9° K), mészköves agyagkőbe ágyazódva találtak rá.

Leedsichthys problematicus fosszília

Leedsichthys problematicus fosszília, egy kopoltyúrészlet úszósugárral (lelőhely: le Croquet (Ecquevile?), Seine Maritime, Cap de la Heve, Normandia, Franciaország)

Típuspéldánya, mely a BMNH P.6921 jelzéssel regisztrált, 1133 töredékes csontdarabból áll, főként uszonyok és úszósugarak darabkáiból. Egy másik, BMNH P.6922 néven regisztrált lelet, egy másik, hasonlóan töredékes Leedsichthys egyed maradványait tartalmazza.

További, más Leedsichthys fosszíliákat is találtak még Angliában, Franciaországban, Németországban és legutóbb Chilében is. A fajt elsőként Arthur Smith Woodward brit halszakértő írta le 1889-ben. 1999-ben a chilei felfedezések alapján egy második fajt is leírtak, melyet Leedsichthys notocetes-nek neveztek el, ám utóbbiról bebizonyosodott, hogy gyakorlatilag megkülönböztethetetlen az L. problematicus-tól, így végül e maradványokat is utóbbiként sorolták be.

Fontos tudni ugyanakkor, hogy a Leedsichthys fosszíliáit rendkívül nehéz azonosítani és tanulmányozni, mivel vázában sok volt a porcos elem is, melyek a csontos részeket tartották össze, s ezek nem fosszílizálódtak.

A Leedsichthys problematicus méretei

A Leedsichthys problematicus viszonylag lassú növekedésű, de hosszú életű hal volt, egyes példányai megélhették akár a 40 éves kort is. Hossza maximálisan 16,5 méter lehetett az eddig legalaposabb vizsgálatok adatai alapján, ám 1 éves korában még "csupán" 1,6 méteresre nőtt meg.

19-40 éves kora között hossza a 8 métertől a 16,5 méterig terjedt, gigantikus mérete élete vége felé tehát a mai bálnák méretével vetekedett.

Egy 1,8 méter magas ember és a Leedsichthys problematicus méreteinek összehasonlítása

Egy 1,8 méter magas ember és a Leedsichthys problematicus méreteinek összehasonlítása. (Illusztráció: Darren Pepper – 2015. november 27.; Forrás: Prehistoric-wildlife.com)

Ennek megfelelően, kifejlett példányainak természetes ellensége nem nagyon akadt, termete még az olyan csúcsragadozóktól is védte egészséges állapotában, mint amilyen a 6-7 méter hosszú Liopleurodon volt, azonban, ha valaminek következtében megsérült, vagy legyengült, áldozatául eshetett eme jurakori vadászoknak.

Liopleurodonok táplálkoznak egy elpusztult Leedsichthysből

Liopleurodonok táplálkoznak egy elpusztult Leedsichthysből (Forrás: BBC)

A Leedsichthys problematicus életmódja

A Leedsichthys problematicus a jura kor óceánjainak óriása volt, mely hatalmas rajokba verődve járta a világtengereket, élelem után kutatva.

Liopleurodonok problematicus raj

Forrás: BBC

Állkapcsai fog nélküliek voltak, ugyanakkor kopoltyúlemezeihez finom csontlemezek egyedülálló rendszere csatlakozott, mely segítségével képes volt kiszűrni az óceán vizéből a legapróbb rákokat/planktonokat is, melyek étrendjének fő hányadát adhatták.

Liopleurodonok problematicus táplálkozás közben

Forrás: BBC

Az még nem világos, hogy csakis zooplanktonokkal, vagy esetleg fitoplanktonokkal is táplálkozott-e, mindenesetre az biztosnak tűnik, hogy a vizet kopoltyúin átszűrve, planktonokkal táplálkozott (akár csak a mai bálnák, bár a módszere eltérő volt).

2017. június