Különleges fosszília segíti a madárének evolúciójának tanulmányozását

A Nature című tudományos folyóirat internetes kiadásában közölt tanulmány készítői a madarak legrégibb ismert hangképzőszerv-maradványát tanulmányozták. A különleges fosszíliát az Argentin Antarktisz Program kutatói találták egy expedíció során.

Vegavis iaai fosszília

Vegavis iaai fosszília

Az ősmadár, amelytől az alsó gégefő (syrinx) maradvány származik, gágoghatott, hápoghatott és fütyülhetett, hangja a kacsáéra vagy a libáéra hasonlított. A Vegavis iaai nevű madár a mai Antarktisz területén élt 66-68 millió évvel ezelőtt és ahhoz a családhoz tartozik, amelynek mai tagjai a kacsa, a liba és a hattyú is.

Julia Clarke, az austini Texasi Egyetem munkatársa szerint míg a madarak szárnyának kialakulásával rengeteg vizsgálat foglalkozik, addig a madarak hangképzésének eredetéről, vagy korai evolúciójáról gyakorlatilag nem születtek tanulmányok.

A megkövesedett maradvány alapján Clarke és csapata elkészítették az ősmadár hangképzőszervének háromdimenziós ábrázolását, amelyet aztán lágyszövetekkel is kiegészítettek, hogy összehasonlíthassák fiatalabb fosszíliákkal és 12 élő madártól származó adatokkal. Mindez lehetővé tette számukra, hogy rekonstruálják az apró csontos szerv evolúcióját.

"Biztosak vagyunk abban, hogy ez a szerv gágogó, vagy fütyülő hang képzésére volt képes"

- mondta Clarke. Hozzátette, ahhoz, hogy még pontosabb képet kapjanak a szerv által képzett hangok frekvenciatartományáról és sokszínűségéről, modelleket kell készíteniük és több adatot kell szerezniük a ma élő kacsákról.

A kutatók szerint az alsó gégefő valószínűleg jóval a repülés képességének kialakulása után fejlődött ki a madaraknál, és jelentős szerepet játszhatott az osztály sokszínűségének kialakulásában. (MTI)

2016. október