Kelenken guillermoi

A Kelenken guillermoi az állatok (Animalia) országába, a valódi szövetes állatok (Eumetazoa) alországába, a kétoldali szimmetriájúak (Bilateria) alországágába, az újszájúak (Deuterostomia) főtörzsébe, a gerinchúrosok (Chordata) törzsébe, a gerincesek (Vertebrata) altörzsébe, az állkapcsosok (Gnathostomata) altörzságába, a négylábúak (Tetrapoda) főosztályába, a magzatburkosok (Amniota) csoportjába, a madarak (Aves) osztályába, a Neornithes-ek alosztályában, az újmadárszabásúak, vagy tarajos szegycsontúak (Neognathae) alosztályágába (régebben Carinatae-k csoportjába), a Darualakúak (Gruiformes) rendjébe, a gyilokmadarak (Phorusrhacidae) családjába, a Phorusrhacinae alcsaládba, a Kelenken nemzetségbe tartozó, jelenleg egyetlen faj.

Kelenken guillermoi rekonstrukciója

A Kelenken guillermoi rekonstrukciója (Grafika: Roman Uchytel)

A Kelenken guillermoi, az eddig ismert, legnagyobb gyilokmadár féle volt, mely 15,5-13,8 millió évvel ezelőtt, tehát a Miocén kor Langhei és Serravallei korszakainak egy részében, Dél-Amerikában, a mai Patagónia területén élt. Nevében a "kelenken" kifejezés egy ősi szellemre utal, míg a "guillermoi" felfedezőjének nevéből ered.

Típuspéldányára a Collón Curá formációban, Guillermo Oscar Aguirre-Zabala, egy diák (aki később paleontológus is lett) talált rá Comallo-ban (Argentína, Patagónia) még 1999-ben, aki a felfedezését követően a szakszerű eligazítás szerint ki is ásta és le is adta a leletet, mely a "BAR 3877-11" jelzést kapta.

Ezt követően azonban közel 5 évig senki sem foglalkozott a hatalmas ragadozó madár fosszíliájával, mígnem aztán elkezdték tanulmányozni, s végül 2007-ben Sara Bertelli és munkatársai, L. M. Chiappe, és C. Tambussi készített leírást róla (A new phorusrhacid (Aves: Cariamae) from the Middle Miocene of Patagonia, Argentina. Journal of Vertebrate Paleontology 27(2):409-419).

Kelenken guillermoi, típuspéldány - BAR 3877-11

Kelenken guillermoi, típuspéldány - BAR 3877-11 (Kép: Sara Bartelli)

Maga a maradvány egy majdnem teljes (hatalmas) koponyából, egy bal csüdből (tarsometatarsus), egy, a csüdhöz közeli ujjperccsontból, valamit további néhány, azonosíthatatlan csonttöredékből áll.

Kelenken guillermoi csontváz rekonstrukciója

A Kelenken guillermoi csontváz rekonstrukciója (Kép: Stephanie Abramowicz, Natural History Museum of Los Angeles County)

A Kelenken guillermoi anatómiája

A Kelenken koponyája, melyet találtak, közel 71 centiméteres, ami azt jelenti, hogy tulajdonosa is tekintélyes méretű állat lehetett, közel 2,28-3 méteres és súlya 180-230 kg közötti. A csőr kampós, horgas vége 45,7 cm. Miután a kutatók CT-vizsgálatnak vetették alá a koponyát, kiderült, hogy a csőr belsejében egy kiterjedt üreg található, melynek minden bizonnyal a hangképzésben lehetett szerepe. Afféle rezonátorként szolgálhatott, melynek segítségével a gyilokmadár a csőrét összeütve "kerepelt".

Az agy- és más koponyaüregek vizsgálata arra enged következtetni, hogy a Kelenken kiváló látással és egyensúlyozó érzékkel rendelkezett, ami segítette a préda üldözésében és elkapásában, ugyanakkor szaglása nem volt túl jó, tehát biztosan nem dögevő életmódot folytatott.

Kelenken guillermoi

Kelenken guillermoi

De nem csak a lelet koponyája tartogatott meglepetéseket a paleontológusok számára, hanem a tekintélyes méretű csüd csontja is, mely a többi gyilokmadáréhoz képest, kifejezetten hosszúnak és karcsúnak bizonyul, ami azt jelenti, hogy a gyilokmadár sokkal gyorsabb volt, mit, azt korábban gondolták, olyannyira, hogy csúcssebessége elérhette a 60-65 km/órát is, így, szinte biztos, hogy nem lesből támadott, mint a legtöbb gyilokmadár, hanem a zsákmányát kitartóan üldöző vadász volt.

A Kelenken guillermoi életmódja

A Kelenken guillermoi, ez az óriási, röpképtelen ragadozó madár, egykoron Dél-Amerika hatalmas kiterjedésű, füves pusztáit járva vadászott, s zsákmányai között egész biztosan szerepeltek az olyan nagy és erős állatok is, mint amilyen a majd 270 kilogrammot is elérő Homalodotherium.

A zsákmányt üldözőbe véve a gyilokmadár áldozatát a csőrével, egy annak a koponyaalapjára mért ütéssel terítette le, majd kampós csőrhegyével elkezdhette tépni, s befalni áldozata húsát.

Kelenken guillermoi

A koponya tekintélyes felületű izomtapadási helyeiből ítélve harapása hihetetlenül erős volt, így nem lehetett nehéz dolga.

Kelenken guillermoi vadászat közben

Kelenken guillermoi vadászat közben

Agyának fejlett kéregállományi része feltételezi, hogy kiváló problémamegoldó is volt, így egész biztosan el tudta ejteni az olyan lényeket is, mint amilyen a 90 kilós, erősen páncélozott Glyptodont volt, melyet valószínűleg a hátára fordítva sebzett halálra. Minden bizonnyal igazi csúcsragadozó volt.

Kelenken guillermoi

Mint minden madár, e gyilokmadarak is tojással szaporodtak, melyek mérete nagyjából a strucc tojásaiéval megegyezőek lehettek.

Kihalásuk oka egyenlőre ismeretlen, de valószínűleg egy újabb eljegesedés, valamint az Andok emelkedése okozta szárazság, s így élőhelyük beszűkülése, valamint zsákmányállataik megritkulása, játszhattak benne főszerepet.

Részbeni források: National Geographic, Fossilworks.org

2015. június