Jószomszédi iszony

Jószomszédi iszony, avagy mit tehetünk, ha a jószomszédi viszony igazi rémálommá válik? Vajon mitől fordulhat át egy-egy szomszéddal kialakított átlagos, vagy esetleg jó kapcsolat mélyen gyökerező utálattá?

Jószomszédi iszony

A téma tárgyalásakor érdemes elsőként elkülöníteni az érdemi vitát, aminek végül általában mindenki számára építő és eredményes kimenetele van, valamint a veszekedést, melynek természete egyértelműen a helyes konfliktus kezelés teljes hiányából fakad. Sajnos gyakori jelenség, hogy már az első összetűzés azonnal veszekedésbe torkollik, s lényegében nem más, mint üres sértegetés, ami kizárólagosan az egyik oldal elégedetlenségének ad csupán hangot az ellentáborral szemben. A hiba e magatartásformában a kompromisszumra való hajlam azonnali, nyílván való elutasítása, pedig a hosszú távú, békés együttélés alapja, még, ha az kényszerből is fakad, pont az, hogy megpróbáljuk elfogadni valamilyen szinten a környezetünkben élőket és ez által törekszünk mindinkább arra, hogy amennyire lehet, igyekezzünk tolerálni zavaróbb tevékenységeiket. Ha ez már nem tartható, akkor ne idegesen, hanem esetleg később, de mindenképpen egy nyugodtabb állapotunkban, higgadtan, tiszta fejjel próbáljuk megbeszélni a helyzetet és elérni a tevékenység további rendszeres ismétlődésének megakadályozását, vagy más, elfogadhatóbb formában történő folytatását, esetleg végleges megszüntetését.

De mit tehetünk, ha minket talál be egy-egy ideges, látszólag összeférhetetlen szomszéd rosszindulatú kritikája, felszólítása? Nos, ez esetben elsőre, még, ha nehéz is, próbáljuk meg "lenyelni a békát", ha lehet ideiglenesen eleget tenni a szomszédunk "kérésének" és várni pár órát (esetleg másnapig), még megnyugszik. Amikor ez valószínűleg megtörtént, csengessünk be hozzá, álljunk elé és próbáljuk nyíltan megbeszélni vele a dolgot. Meglepő, de sok esetben ez segít a "távolról bátran kiabáló" embertársainkkal való kapcsolatrendezésben.

A nehezebb természetű emberek esetében még célra vezető lehet az alábbi módszer: ha nagyobb zavaró hatást kiváltható ténykedés előtt (például vendégség, buli stb.) állunk, előzőleg jelentsük be, ezzel látszólagosan kérjük ki a problémás szomszéd véleményét, így máris elejét vehetjük a további kellemetlenségeknek. Legyünk tehát okosak, s találjuk ki mi, hogy is lehet kicselezni a jó viszony érdekében a "rossz" szomszédokat, hogy, még, ha mirgős-morgósan is, de elviseljék dolgainkat, természetünket. Természetesen cserébe mi is hasonlóan járjunk el velük szemben, figyelembe véve életkorukat és életkörülményeiket, esetleg a hosszú éveken át berögzült szokásaikat, mielőtt erélyesen lépnénk fel ellenük! Mindez azért is fontos, mert nagyon is igaz ama gondolat, hogy ahogy mi viszonyulunk másokhoz, általában hozzánk is nagy százalékban akképpen fognak viszonyulni a minket körülvevő emberek.

Ha semmi sem segít, akkor is kerüljük a közvetlen, sokszor véget nem érő veszekedéseket és, amennyiben jogos alapja van a felháborodásunknak, mindenképpen forduljunk a megfelelő, illetékes személyekhez, hatóságokhoz, szervekhez az ügy orvoslása érdekében. Ne hagyjuk tehát magunkat érdektelenül, folyamatosan konfrontálódni, mert annak egyszerűen nincs értelme.

Érdemes megjegyezni, hogy a legtöbb, idővel igencsak durva hangvételűvé váló, elmérgesedett kontaktus szomszédok között általában annak köszönhető, hogy a megromlott kapcsolat ellenére a felek lokális (helyhez) kötöttségük miatt (hiszen azonos környéken keresztül, sokszor mindössze pár méterre egymástól lévő otthonukba járnak haza) nem képesek elkerülni egymást az első, komolyabb összetűzéseiket követően, így a problémáik egyre csak halmozódhatnak, hosszútávon megkeserítve ezzel az érintett felek nyugalmát, néha egész életét. Ráadásul ezen állapot minél tartósabbá válik, annál kisebb az esély a békülésre. Igyekezzünk tehát inkább a megelőzésre, illetőleg az első vitát követő mielőbbi békülésre, vagy legalább is a mindenki számára elfogadható kiegyezésre helyezni a hangsúlyt, mielőtt szomszédainkkal konfliktushelyzetbe keverednénk. Ez természetesen néha minden jóakaratunk ellenére elkerülhetetlen, s akkor már csak abban bízhatunk, hogy talán a lakhatási körülményeink rövidesen megváltoznak...

2012. augusztus