hirdetés

Húsvéti locsolóversek kicsiknek és nagyoknak

hirdetés

A húsvét közeledtével sokan igyekeznek életben tartani a népi eredetű hagyományokat, még ha ma már picit más formában is. Számukra jelenthet segítséget az alábbi válogatás a népies hangvételű és újszerűbb locsolóversekből, amelyek között a kisebbek és nagyobbak is találhatnak számukra alkalmasat. Egyúttal néhány érdekességet is összeszedtünk arról, hogy milyen volt egykor a húsvéti locsolás!

Régi, falusi, húsvéti locsolás

Néhol még mindig él a húsvéti locsolás hagyományos formája. (Forrás: Mek.oszk.hu)

hirdetés

A húsvéti locsolkodás ősi katarktikus, vagyis tisztító jellegű rítusban gyökerezik, ám annak már egy keresztényiesített formája. Az egyházi magyarázat szerint a locsolás a keresztelésre utal, valamint arra, hogy a legenda szerint a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le az oda érkező asszonyokat.

Hazánkban a húsvét elválaszthatatlan része a locsolkodás, amelynek során napjainkban már általában rövid verssel kísérve, illatos kölnikkel és vízzel köszöntik a lányokat (elsősorban a gyerekek), de korábban egyes vidékeken az sem volt ritka, hogy a több legény által a kúthoz hurcolt lányokat vödörszám öntötték le vízzel.

hirdetés

Így például Szeged vidékén a legények bandákba verődve hurcolták kúthoz a lányokat, ahol "a kelések ellen" egy egész vödör vízzel öntötték le őket. Az Ipoly mentén is hasonló módon locsolták a lányokat, itt viszont már vasárnap este tojást szedtek a lányos házaktól, majd, miután tojásrántottát készítettek, a héjakat annak a lánynak az ablaka alá szórták, akivel haragban voltak. Azok a lányok, akik nem tudtak elbújni, hamarosan a kútnál találhatták magukat, ahol aztán akár több vödör vízzel is leöntötték őket.

A fiatalabb fiúk keresztanyjukat látogatták meg, akiktől 8-10 hímes tojást kaptak a locsolásért cserébe - ők egyébként az ott kapott vizet használták erre a célra. Ezután meglátogatták a rokonok és szomszédok lányait is.

Érdekes lehet az is, hogy húsvétkedd beköszöntével egykor a "visszalocsolás" vette kezdetét, amikor viszont a legényeknek kellett tartaniuk attól, hogy a lányok viszonozzák az előző napi locsolást - napjainkban azonban ez a szokás szinte egészen feledésbe merült. A fiúknak és férfiaknak tartaniuk kellett attól, hogy ha a falun át mennek dolgozni, úgy az út mellett sorakozó lányok alaposan leöntik őket vízzel, így - amint azt Vankóné Dudás Juli a Magyar Néprajz szerint lejegyezte - ettől való félelmükben gyakorta inkább "a kerten szöktek el a mezőre".

Néhol egyébként már húsvétvasárnap is készültek a locsolásra, nem is csak a fent említett esetben, amikor is az Ipoly mentén ezen a napon gyűjtötték a tojást, de a Tápió mentén például tilos volt seperni, nehogy "elseperjék a locsolókat". Ehhez persze hozzátartozik, hogy húsvétvasárnap másféle munkákat sem igazán végeztek, például nem főztek, nem hordták ki a trágyát az istállóból, és nem is varrtak.

hirdetés

Napjainkban a locsolásról jobbára az illatos kölnik és a rövid locsolóversikék jutnak eszünkbe elsőként, utóbbiak nagy része viszont nem népi eredetű. Léteztek ugyanakkor népiesebb köszöntőszövegek is, mindenek előtt következzenek ezek.

Népies jellegű locsolóversek:

"Ma van húsvét napja, második hajnala,
Melyben szokott járni az ifjak tábora.
Serkenj fel ágyadból, cifra nyoszolyádból
Add ki hímesedet arany kosaradból.
Add ki most szaporán, ne késsünk sokáig,
Hogy a mi seregünk mehessen tovább is.
Hogyha belőle bár kettőt-hármat kapunk,
Finom rózsavízzel szépen meglocsolunk!"

"Szépen kérem az anyját
Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját!
Hadd nőjön nagyra,
Mint a csikó farka:
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza!
Szabad-e locsolni?"

"Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág,
nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
teljék a tarisznya szép, piros tojással!"

"Itt a húsvét, eljött végre,
A szép lányok örömére.
Mert a lányok szép virágok,
Illatos víz illik rájok.
Kit húsvétkor nem locsolnak,
Hervadt virág lesz már holnap.
Ne fuss el hát, szép virágom,
Locsolásért csók jár, három!"

"Húsvét másodnapján régi szokás szerint
Fogadják szívesen az öntözőlegényt.
Én a legénységhez igen kicsi vagyok,
De öntözőlegénynek mégis csak felcsapok.
Minden esztendőben ilyenkor itt vagyok
Ha a locsolásért pirostojást kapok."

"Üdvözlöm e szent ünnepen a ház minden lakóit,
Kívánom, hogy töltsék vígan ennek minden óráit.
Vagyon itt egy szép virágszál, aki, tudom, öntözést vár,
Mert víz nélkül minden plánta, úgy gondolom, elszáradna!
De hogy ő soká viruljon, szép orcája is piruljon,
Megöntözöm piros vízzel, fogadja el jó szívvel!"

"E háznak kertjében van egy rózsatő,
Azt gondozza, azt öntözi a Jó Teremtő.
Vizet öntök a fejére,
Szálljon áldás a kezére,
Az Istentől kérem.
Piros tojás a bérem."

"Kinyílott az aranyeső
Én voltam ma a legelső,
aki kora reggel
locsolkodni kelt fel
Minden szőke, barna lány,
Mint a piros tulipán
Virulva-viruljon
Rózsapermet hulljon.
Íme, itt a kölni
Szabad-e locsolni?"

"Fakadó rügy, szellő hozta,
madár szállt az ablakunkra,
nagy vidáman azt dalolta,
itt nyílik a legszebb rózsa."

"Vízbevető hétfő nekünk is úgy tetszik:
Látjuk az utcákon, egymást hogy’ öntözik.
Öntünk gazdát, asszonyt kedves leányával:
Várunk piros tojást, de azt is párjával.
Ha párjával adják, meg fogjuk köszönni,
Ha párral nem adják, nem fogjuk elvenni."

Locsoló versikék gyerekeknek:

"Én kis kertész legény vagyok,
Rózsavízzel locsolkodok.
Úgy locsolom a lányokat,
Mint kertész a virágokat."

"Zöld erdőben jártam,
Két őzikét láttam.
Az egyik kacsintott,
Ide a forintot!"

"Kerek erdőn jártam
Kék ibolyát láttam.
El akart hervadni
Szabad-e locsolni?"

"Nyalka legény vagyok,
Lányokhoz indulok.
Mert ma minden lánynak
Rózsavizet hozok.
Megöntözöm őket,
Mint a virágokat,
Nem venném lelkemre,
Hogy elhervadjanak.
Ám e fontos munkám
Ingyen nem tehetem,
Cserébe a hímestojást
Sorra ide kérem."

"Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára,
Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra.
Rózsavíztől, majd meglátod, szép és ügyes leszel,
Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel?"

"E szép házba nyitottam,
Nefelejcset találtam,
Nem hagyhatom hervadni,
Meg szabad-e locsolni?"

"Én még kicsi vagyok,
Verset így nem tudok,
De jönnek a nagyok,
Mondanak majd azok."

"Rózsa, rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál."

"Ákom-bákom, berkenye,
Szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot."

"Rigmust mondok,
Tojást várok,
Ha nem adnak,
Odébb állok."

"Itt vagyok,
Friss vagyok,
Máris sorba állok!
Csak egy kicsit meglocsollak,
Aztán odébb állok."

Diós Anita

2018. március