Fokozódó kullancsveszély - Lyme-kór és kullancsencephalitis

Az utóbbi évtizedekben igencsak megváltozott éghajlati tényezők, azaz az enyhe telek és általános melegedés következtében a kullancsok igencsak megszaporodtak, így már nem csak kifejezetten a természetjárók, vadászok, túrázók vannak kitéve a kullancscsípés veszélyeinek, hanem a városi parkokban sétálók is! Mit tegyünk, hogy elkerüljük a bajt?

Fokozódó kullancsveszély

A kullancsok már a nagyvárosi parkokban is megjelentek.

A túlszaporodás következtében az igencsak ellenálló kullancsok már a városi parkokba, kutyafuttatókra és nagyobb zöld területekre is benyomultak, irtásuk pedig komoly nehézségekbe ütközik, mivel igen szívós élőlények. Ami még rosszabb hír, hogy nincs természetes ellenségük sem, ráadásul évekig képesek életben maradni anélkül, hogy vért szívnának. Az egyetlen, ami hat rájuk, azaz időjárás, mivel nem bírják a szélsőségeket, a hosszú, száraz időszakokat, a tartós fagyokat, vagy a forróságot. Mindebből fakadóan úgy védekezhetünk a leghatékonyabban ellenük, ha elkerüljük csípésüket, ehhez azonban érdemes jobban megismernünk életmódjukat, valamint az általuk terjesztett betegségek tüneteit, hogy, ha mégis megtörtént a baj, mielőbb orvoshoz fordulhassunk.

A kullancsokról általánosságban

A kullancsok (Ixodidae) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, ezen belül a pókszabásúak (Arachnida) osztályába tartozó nagyméretű atkák, melyek vérszívó, ektoparazita (testfelszíni élősködő) életmódot folytatnak. Gazdaszervezeteik kifejlett állapotukban általában emlősök, de lárváik madarak, sőt, hüllők vérét is szívják.

Életük folyamán (fajtól függően) 2, vagy 3 gazdaegyedből táplálkoznak, de (főként a trópusokon) előfordulnak 1 gazdaegyedes fajok is.

Hol élnek a kullancsok?

A kullancsok a nedves, páradús környezetet kedvelik, így elsősorban a buja aljnövényzetet, avart és cserjés, bokros vidékeket részesítik előnyben. Sokan gondolják úgy, hogy a kullancsok a fák ágairól és leveleiről vetik magukat kiszemelt áldozatukra, ám ez koránt sem így van, sőt, voltaképpen 2 méternél magasabban fekvő növényzeten szinte már meg sem találhatóak! A legveszélyeztettebbek éppen ezért a gyermekek és azok, akik a zöld övezetben való sétájuk során nem viselnek zárt alsó ruházatot.

Hogy terjesztik a kullancsok a betegségeket?

A kullancscsípésben természetesen nem az általuk elfogyasztott, csekély mennyiségű vér jelent veszélyt, hanem a nyálmirigyeikben, valamint emésztőrendszerükben megbúvó vírusok és baktériumok, melyeket önkéntelenül hordoznak, így sok esetben nem feltétlenül betegszik meg az, akit kullancs csíp meg, hiszen nem minden kullancs hordoz betegségeket, okoz fertőzést.

A kullancsok egy különleges, az úgynevezett Haller-szervükkel azonosítják áldozataikat, melynek segítségével képesek érzékelni a levegő mozgását, hőmérsékletét, pára-, széndioxid-, valamint ammóniatartalmát. Vannak olyan receptoraik is, melyekkel még az emberek és állatok által kibocsátott szaganyagokat is messziről beazonosítják, így már jó előre készülnek a felkapaszkodásra. A gazdaszervezetre rákapaszkodva a mit sem sejtő gazda bőrén a vékony felületeket veszik célba, ahol rendkívül sok a hajszálér, illetőleg jó búvóhelynek is bizonyulnak, mint amilyen az ember esetében például a hajas fejbőr, a fül mögötti régió, vagy éppen a végtaghajlatok. Ha elérték a kívánt területet, szájszervükkel egy parányi sebet ejtenek a bőrön, majd rögzítve magukat, megkezdik a vérszívást, ami, főleg kifejlett példányok esetében, néhány napig is eltarthat.

Mivel a kullancsok a kiszívott vérrel való eltelésüket követően kezdenek visszaszivárogtatni némi folyadékot a gazdatest véráramába (a bennük lévő kórokozók pedig nyálmirigyeikben, illetve gyomrukban telepednek meg), így a bennük (testnedveikben) lévő kórokozókkal való fertőződés esély is ekkor a legmagasabb. Ebből kifolyólag a lárváik a "veszélyesebbek", mivel míg a felnőtt példányok akár 3 napig is szívogatnak visszafolyatás nélkül, valamint nagyobbak és így időben (a visszafolyatás előtt) észrevehetőek és szakszerűen eltávolíthatóak, addig a lárvák parányiak, ráadásul akár egyetlen nap alatt is végeznek a vérszívással és visszafolyatással, s már le is peregnek a bőrről, folytatva független életüket, ezzel hátrahagyva a betegségeket, észrevétlenül.

Lyme-kór

A Lyme-kór terjesztéséért leginkább a hazánkban is megtalálható vöröshasú, vagy közönséges kullancs (Ixodes ricinus) a felelős. A Lyme-kórt a Borrelia nemzetségbe tartozó baktériumok okozzák, melyek ellen jelenleg még nem létezik védőoltás, ugyanakkor az időben diagnosztizált kór antibiotikumokkal kezelhető, azonban, ha túl későn ismerik fel, maradandó, krónikus változásokat okozhat a szervezetben, úgy, mint szívritmuszavart okozó szívizomgyulladás, agyhártyagyulladás, arcidegbénulás, ideg- és ízületi (többnyire térdízületi) gyulladás lehet a következménye.

A korai felismeréshez szükséges az első, enyhébb tünetek ismerete. Az egyik legjellegzetesebb ezek közül, a csípés környezetében 1 nap, vagy akár 3 hónap múlva megjelenő (attól függ, meddig lappang a betegség), gyűrűszerűen kifelé terjedő bőrpír, az úgynevezett Lyme-folt (erythema migrans). A Lyme-folt 1 hétig, de akár 1 évig is megmaradhat, sőt, bár ritkán, de máshol is kialakulhat a bőrfelületen, bizonyos esetekben több is megjelenhet belőle. További tünet lehet még égető érzés az ízületeknél, valamint fáradékonyság, étvágytalanság és görcsök jelentkezhetnek, ha tehát ezek közül bármelyiket észleljük magunkon, azonnal forduljunk orvoshoz!

Gyermekek esetében szintén egy jellemző tünet lehet a fülcimpa lilásvöröses duzzanata (mely fájdalommentes), ilyenkor gyakorlatilag egyértelmű a kórkép.

Kullancsencephalitis (vírusos agyvelőgyulladás)

A kullancsencephalitis (vagy Tick-Borne Enchephalitis, azaz TBE) egy igen veszélyes betegség, mely bizonyos esetekben súlyos következményekkel, nagyon ritkán (1%-ban) a beteg elhalálozásával is járhat. A betegséget a Flaviviridae víruscsalád egy tagja okozza, melyet leggyakrabban szintén a már említett közönséges kullancs terjeszt. A kullancsencephalitis ellen (a Lyme-kórral szemben) azonban létezik védőoltás, mely felől háziorvosunknál érdemes érdeklődni, ez a legbiztosabb védekezési mód ellene. A betegség lefolyásának két fázisa van. Az első fázisban, mely általában a csípést követő 1-2 hét után jelentkezik, s csupán pár napig tart, enyhébb, az egyszerű megfázáshoz hasonlatos tünetek jelentkeznek, úgy, mint fejfájás, fáradság, hőemelkedés, gyengeségérzet, esetleg izomfájdalom. A beteg közel felénél a betegség itt ki is merül, s nem folytatódik, tehát meggyógyulnak, azonban másoknál (csalóka módon) ezt az időszakot csak egy tünetmentes szakasz követi, majd elkezdődik a súlyosabb, második fázis lefolyása. Ez már magas lázzal, erős fejfájással, aluszékonysággal, tarkómerevséggel, koordinációs zavarokkal, hányással, szédüléssel, ájulással és bénulásokkal jár, s a betegek kórházi ápolásra szorulnak. Ezen tünetek bár enyhíthetők, magára a betegségre nincs kifejezett gyógymód, így szervezetünktől függ nagyban, megússzuk-e maradandó károsodás nélkül a bajt, vagy sem. A betegség, a központi idegrendszer érintettsége miatt, 30-40%-ban okoz maradandó szellemi és fizikai károsodásokat, 10%-ban maradandó bénulásokat, még súlyosabb állapotba kerülő betegeknél pedig 1%-ban halált.

Fontos ezért kihangsúlyozni, hogy, mivel nincs kifejezett gyógymód a kullancsencephalitis gyógyítására, így az egyetlen biztos védelem ellene a védőoltás!

Érdemes még megjegyezni, hogy annak ellenére, hogy Magyarországon kullancsok országszerte élnek, mégis vannak kiemelten fertőzött területek, melyek a következők: Észak-Magyarország, Nyugat-Magyarország, Duna-menti térségek és a Balatoni régió. A legnagyobb kockázatú megyék-e betegség tekintetében Zala, Somogy, Vas, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megye. A legnagyobb kullancsinvázió hazánkban április, május, illetőleg augusztus és szeptember hónapokra tehető, így a kullancsok által terjesztett kullancsencephalitis is e hónapokban fordul elő a leggyakrabban, tehát szezonális betegségnek tekinthető.

Néhány hasznos jó tanács, hogyan is védekezhetünk a kullancsok ellen

Zárt ruházat, riasztószerek

Viseljünk kirándulások, szabadtéri programok, sportolás, vagy éppen egy ligeti séta alkalmával zárt ruházatot. Tűrjük be zokninkba nadrágunk szárát, illetőleg pólónkat is nadrágunkba, hogy kevésbé férjenek hozzá a vérszívók bőrünkhöz. Ha mégis szabadon hagyott bőrfelületek maradnak rajtunk, azokat kenjük be speciális kullancsriasztó szerekkel. Az is hasznos, ha zoknink, ruhánk fehér, hiszen azon könnyebb megtalálni és eltávolítani a ránk kapaszkodó kullancsokat.

Kullancsencephalitis elleni védőoltás

Mivel a kullancsencephalitisnek jelenleg nincs ismert gyógyszeres gyógymódja, az egyetlen védekezési lehetőség a betegség ellen a vakcina, azaz a védőoltás, melyet eleinte pár hetente, majd később pár évente is ismételni kell (emlékeztetőoltások). Csak ez az egyetlen módja, hogy megelőzzük ezt a gyógyíthatatlan betegséget.

Viseljünk nagykarimás kalapot

Mivel a kullancsok előnyben részesítik a hajas fejbőrt, a fülek környékét és a szemhéjakat, ezért, ha felülről próbálkoznak, remek védelmet jelent ellenük egy magas karimás kalap, hisz arra pottyanva, csapdába esnek, nem tudnak kimászni belőle, s így eljutni a kívánt részekhez.

Kerüljük a buja növényzetet

Mivel a kullancsok főként a párás levegőjű, buja növényzetet kedvelik, igyekezzünk az ilyen régióktól távol maradni, valamint nyírjuk rendszeresen a füvet kertünkben, hogy minél jobban átjárhassa azt a levegő, s így száraz maradjon.

Nézzük át egymást alaposan

Egy természetbeni járást követő hazaérést után alaposan nézessük át magunkat valakivel, hogy nem található-e bőrünkön kullancs. Mivel eme lények igencsak aprók, legyünk nagyon alaposak és körültekintőek. Ha találunk egyet, akkor azt minél előbb (lehetőleg azonnal), egy szakemberrel, esetlegesen házilag, egy csipesz segítségével, minél közelebbi részen a bőrünkhöz megfogva, lassan húzzuk ki. Vigyázzunk, nehogy véletlenül összenyomjuk testét, mert akkor (akár egy injekciós fecskendőből) csak magunkba fecskendezzük tartalmát, s vele a kórokozókat, tehát eltávolításkor talán ez a legfontosabb! Gyakori tévhit, hogy problémás lehet, ha a szájszerve beszakad, általában ugyanis ez nem okoz okvetlenül fertőzést. Arra viszont már jobban ügyeljünk, hogy eltávolításkor ne használjunk "divatos házi szereket", például krémeket, olajokat, ecetet, vagy éppen gyufát, mert ezek öklendezésre késztethetik a kullancsot, ami így szintúgy belénk injektálja a kórokozókat. Létezik kifejezetten kullancskanál, vagy kullancscsipesz is, így a legjobb, ha ezekből beszerzünk egyet, szinte bármelyik gyógyszertárban kaphatóak. Az eltávolítás után figyeljük a csípés környékét, valamint a tüneteket (még, ha nem is tudunk róla, hogy kullancs lett volna bűrünkben), s, ha bármit is tapasztalunk a fent leírtak közül, haladéktalanul forduljunk orvoshoz, biztos, ami biztos!

Figyelem! A cikkben szereplő tájékoztatás nem teljes körű és nem minősül orvosi diagnózisnak sem, tehát relevanciája korlátos, s a téma alaposabb tanulmányozást és szakmai ismereteket igényel!

2014. május