Hogyan növeljük eltűnt értékeink megtalálásának esélyeit?

Családi nyaralás alkalmával, vagy a buli hevében, a vonaton a kapkodásban, esetleg a mindennapok reggeli rohanása közben gyakran előfordul velünk, hogy elhagyjuk, ne adj Isten ellopják, kisebb-nagyobb értékeinket. Legyen az kulcs, pénztárca, iratok, megtalálásuk sokszor lehetetlen, vagy komoly erőfeszítést igényel. Ha ilyen helyzetbe kerülnénk, hogyan növelhetjük a megtalálás esélyét?

Eltűnt értékek

Ha már eltűnt

Mindenekelőtt érdemes a keresést azon a helyen kezdeni, ahol legutoljára láttuk az eltűnt dolgot. Amennyiben nem otthonunk fergetegében tüntettük el a hiányzó tárgyat, az elhagyás észlelésétől számítva minél rövidebb időn belül igyekezzünk visszatérni a helyszínre. Ott, ha módunkban áll, nézzünk át mindent tüzetesen és nyugodtan, amennyiben ez nem vezet eredményre, vagy a vonat már továbbállt, vagy kitakarították a tegnap esti buli helyszínét, érdemes információt kérni a személyzettől, információtól, hatóságoktól.

Lehetőleg ne egyedül keresgéljünk, hisz több szem többet lát. Felesleges kétségbe esetten kapkodni, hiszen stresszhelyzetben csökkenhet a koncentráció, ez által könnyen összekavarodhatnak bennünk a dolgok, így annál nehezebben emlékszünk vissza az elhagyás körülményeire. Ennél többet sajnos nem nagyon tehetünk, csupán még bízhatunk abban, hogy feltűnik mielőbb az a bizonyos becsületes megtaláló.

Az efféle helyzetekre való felkészülésben viszont sok technikát alkalmazhatunk, melyek mind-mind az adott tárgy későbbi tulajdonunkba való visszakerülését könnyíti. Fesztiválokon gyakran alkalmazzák a hangosbemondót, melynek segítségével számos útlevél került már meg. Ha nem eltűnik, hanem ellopták valaminket, érdemes a környék kukáit, bokrait átvizsgálni, hisz gyakran a rabló számára értéktelen holmik (pl.: személyes iratok) ilyen helyekről kerülnek elő.

Néhány hatásos ötlet, mielőtt megtörténne a baj...

A megelőzés ebben az esetben is megkönnyítheti a dolgokat, ezért íme, néhány ötlet, hogyan gondolkozzunk előre, egy ilyen, előreláthatatlan helyzetben. Amennyiben erős a gyanúnk, hogy megloptak bennünket, érdemes apró trükköket alkalmazni, hogy az elkövető számára értéktelen, de nekünk annál fontosabb iratok visszakerüljenek tulajdonunkba. Például hagyjunk üzenetet a tolvajnak a pénz mellet az alábbi szövegek egyikével: "Megtalálás esetén értesítendő: TELEFONSZÁM. Köszönöm!", vagy: "Kérem, amennyiben megtalálta (vagy ellopta) a pénztárcát, legalább azon dolgokat (személyes iratokat stb.), melyek értéktelenek az Ön számára, szíveskedjen mihamarább az alábbi címre elküldeni: CÍM, esetleg az alábbi telefonszámon értesíteni: TELEFONSZÁM. Köszönöm! (Embertársa)".

Egy másik megoldás lehet a figyelemelterelés is, vagyis, ha például a strandon egy csillogó, értékesnek tűnő, ám annál értéktelenebb ékszerrel elvonjuk a ruháink alatt lapuló pénztárcánkról a figyelmet, így a tolvaj nem fog tovább kutakodni, hanem beéri a kinccsel és gyorsan elillan vele.

Ötletes lehet családi nyaraláskor, például kiosztani a családtagok között egy-egy fontosabb érték megőrzését feladatként (mivel azt ösztönösen mindenki igyekszik dicséretesen megoldani), amit főként természetesen a gyerekek imádnak, és ami még jobb, közben "játékosan" még egy kis felelősséget is tanulnak.

Ahol lehetőség van rá, mindenhol használjuk az értékmegőrzőt! (Azért szellemesen igyekezzünk ne a 2 eurónkat őriztetni 5 euróért...)

Jelentős értékek szállítása esetén, bár nem a legolcsóbb módszer, de hosszútávon mindenképpen megéri, ha beszerzünk egy nyomkövetőt, melyet a táskánkba, pénztárcába vagy egyéb fontos helyre rejtve eltűnés vagy lopás esetén hamar a nyomára bukkanhatunk elvesztett értékeinknek.

Összegezvén tehát, mint sok egyéb probléma elkerülése érdekében, itt is érdemes inkább a megelőzésre helyezni a hangsúlyt, vagy előre készülni egy váratlan helyzetre, s apró praktikákkal növelni a fellelhetőség esélyeit. Ha pedig végképp nem találunk valamit, ne felejtsük el, gyakran a leg lehetetlenebb helyen bújnak meg elveszettnek hitt eszközeink, főleg ha gyermek, kutya, vagy egy vicces társ is él környezetünkben.

2012. szeptember