Egy tetoválás története

Bár a tetoválásról némileg még mindig megoszlanak a vélemények, tény, hogy mégis egyre többen (főként fiatalok) érdeklődnek iránta, s vállalkoznak elkészítésére. Ennek egyik leggyakoribb oka természetesen az önkifejezés, önmegvalósítás. De mivel is jár maga a folyamat, ha valaki legelőször vállalkozik rá?

A tetoválás kulcsfontosságú és egyben legelső lépése, hogy az ember megtalálja, kiválassza, esetleg maga elkészítse, vagy megrajzoltassa a kívánt mintát. Ezt a tetováló szalonokban, interneten, újságokban stb. ma már könnyedén megtehetjük. A többi azonban már nem rajtunk múlik, így talán, hogy a lehető legjobban testközelbe hozható legyen a dolog, nézzük a folyamatot egy valódi, személyes beszámoló szemüvegén keresztül! Mielőtt azonban nekifutnánk e beszámolónak magáról az "élményről", talán érdemes még kitérni arra, hogy, ha tetováltatásra adjuk a fejünket, tudjuk, hogy örökre szól, valamint mindenképpen hivatalos szalonba, szakemberrel, megfelelő higiénés körülmények és kellő odafigyelés mellett végeztessük el a felhelyezést, hogy elkerüljünk mindennemű későbbi egészségügyi kockázatot, hisz az egészség az első!

Most pedig következzék az élménybeszámoló, kommentár nélkül, a maga nyers valójában!:

"A fűzős masnim"

Egy tetoválás története

"Első gondolatom az volt, erős vagyok, kibírom. Kerestem mintákat az interneten és két kész sablon alapján választottam ki a nekem megfelelőt, tehát a masni a fűzős résszel össze lett rajzolva, majd barátnőm ajánlásával felhívtam egy férfit, aki megvalósította életem egyik aprócska, de annál hosszabbtávú tervét.

Izgatottsággal és várakozással teli egy hét következett, az időpont megfelelőnek tűnt és a rajz is készen állt. Igazából nagyon hirtelen jött az ötlet, hogy elkészíttetem, de nem is érdemes várni az ilyen gondolatokkal, mert hamar kihűlnek, elszáll a bátorság és oda lesz a kihívás öröme is. Ahogy közeledett a nap, már egyre kevesebbet koncentráltam a fajdalomra, inkább átvette ezt a kellemetlen érzést a végre meglesz mámoros köde. Szokás szerint gyorsan teltek a napok és folyt az élet a maga unhatatlan medrében. Olvadtak az órák. Többször megnéztem a mintát. Büszkeség töltött el. Kíváncsiság. Öröm.

Péntek lett, nyájas, pökhendi hétzáró, mintha csak magát ünnepelné azzal, hogy letudott maga mögött 4 nehézkes munkás napot. A megbeszéltek szerint 2 órára a helyszínre érkeztem, Pest egyik lakásába. Itt már persze dolgozott bennem az adrenalin. A srác először tévesen azt gondolta, a lábamra szeretném, elvégre mindenkinek ott van. Nem-nem én bizony aztán nem. Sokkal impozánsabb és előkelőbb helyet választottam testemen eme remekműnek: a hasam alsó részét. Jött a minta átrajzolása, amit egy laptop segítségével vitt véghez. A papíron a mintát körbevágta, én egyre jobban izgultam, és már-már türelmetlenkedtem. Ez olyasmi, mintha az ember önkent menne a vágóhídra, persze nem a maga brutális mivoltában, csupán a fájdalom szempontjából, ami végül is megelégedettséget és boldogságot szül. Ennyi áldozat az önmegvalósítás oltárán végül is elég csekélyke.

Felkerült a minta, először túl fenn volt. Törlés, aztán egy újabb próba következett. Megnéztem a tükörben. Tökéletes. Felfeküdtem a hátra döntött székre. Kezdődött. A tetováló gép hangja zavarodott méhrajra hasonlított. A srác kedvesen mosolygott, megkérdezte készen állok-e és hajrá. Az első pár vonás a bőrömbe bizsergető hatást váltott ki. Valami különös, új érzés, fájdalom és elégedettség kísért végig az első fél órában. Majd a test dacos lett, de a tű szakadatlan vájta bőrömbe a vonalakat. Égő érzés fogott el, majd düh, végül merhetetlen vágy, hogy túl legyek már végre rajta. Közben beszélgettünk, ez kicsit mindig más irányokba terelte az épp rám törő érzéseket. A masnis rész bizonyult a leginkább érzékenynek. Itt mar beleremegtem a tű minden érintésébe. Hősnek ereztem magam. Arra gondoltam, hogy az ember barmit kibír, ha igazan akarja. Láttam, ahogy kirajzolódik egy álom a testemen, egyre büszkébb lettem. Elmém közben számtalan témát hozott elő, például milyen érdekes a test és az akarat viszonya, vajon mindent csak a túlélésért teszünk, vagy épp a múltam darabjait dobálta elém.

Elkészült az első fele. A tükörben csak álltam és csodálkoztam, milyen gyönyörű lett. Túléltem. Belenyilaltak még kellemetlen érzések, de vészesnek nem voltak mondhatóak. Szusszantunk, ettem és jöhetett a másik oldalra is.

Mi ebben a rossz? Már tudtam, mennyire fog fájni. Ez kicsit görcsösebbé tett. A tű még hozzám sem ért, de már megugrottam. Próbáltam felettébb nyugodt maradni, annak ellenére, hogy a tudatom tiltakozott. Nem érdekelt, közeledtem a célom felé. Egyre szebb és szebb lett. Szinesedett, izgalmassá vált. Csipetnyi erotikával. A végső vonások elkészülése előtt fél órával megnyugodtam, megszűnt a fájdalom. Csak néztem, ahogy varázsol a gép az élő húson. Ez a "festmény" egyre elevenebbé vált. Az apró igazítások is elsimultak a bőrön. A tudat felsóhajtott. A szem örvendezett és áldotta a látványt. Elkészült.

Újra a tükör felé álltam. Nagyon tetszett a mű. Hihetetlenül büszke voltam magamra. Sőt, ez az erőpróba, rengeteg energiát is adott, hiszen ez is egy kihívás, és igen, kibírtam.

A fűzős masnimmal már túljutottunk a nehezén. Ápolás következett. Óvás. Gyönyörködés. Nedves baba törlőkendővel törölgettem át minden reggel és este, majd sima háztartási fóliával egy órát dunctoltam, utána újabb alapos áttörlés következett. Másfél hétig Bepanthennel kentem, hogy szépen gyógyuljon, és ne száradjon ki. Az első pár napban még égető érzés volt, aztán jött a viszketés. A nadrágot nem igazan tudtam ráhúzni, de gondoltam hosszú kabát alatt úgysem látszik. Öt napig nem érte víz, de ez idő alatt nagyon megszépült. Nem sebesedett ki. Hámlott és gyógyult, tette a test a dolgát.

Egy hét után teljesen gyógyulttá nyilvánítottam.

Utó kezelésként megemlítendő, hogy mivel színes tetoválásról van szó, jobban kell rá odafigyelni, mert kifakulhat. Akár napon vagy szoláriumban. Ezt elkerülendő, érdemes speciális színvédő krémmel bekenni ilyen alkalmak előtt. Ezt szalonokban, vagy interneten lehet megvenni. Nem túl drága, de mindenkeppen megéri, mivel ezzel elkerülhető a későbbi átszínezés.

És miért pont ez a minta? Illik hozzám, az egyéniségemhez, nőies és kicsit kihívó. Ennyi."

2013. január