Egy kis karácsonyi adok-kapok ajándék

A karácsony nem csak egy ünnep a sok közül, hanem szinte mindennél fontosabb kiemelni, hogy a SZERETET ünnepe, csupa-csupa nagybetűvel! Ilyenkor minden kicsit más, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mintsem, hogy igazi, egyedi kézműves termékekre nem csupán csak a csilli-villi karácsonyi vásárokban, vagy az erre szakosodott boltok polcairól tehetünk szert...

Egy kis karácsonyi adok-kapok ajándék

Az ember azt gondolná, jó üzletet csak cseresznyefa, vagy üveg asztalok papírrengetegei közt lehet kötni, esetleg egy kocsmaasztal mámoros vidámsága mellett, pedig a karácsonyi éj leple alatt ez is kicsit megváltozik. Az utcán járva történt meg, hogy szenteste alkonyán megpillantottunk egy nénit, aki egy tér félreeső lépcsőjén üldögélve serényen munkálkodott valamin. Közelebb érve tapasztaltuk, hogy a (feltehetőleg) fedél nélkül élő koros asszony előtt, egy újságpapírból sebtiben rögtönzött "pulton" színes, fényes, csillag, vagy virág alakú tárgyak hevernek mindenütt, középen a jó öreg papírpohárral, mely megérkeztünkig üresen állt...

A néni, már remegő kezével, alumínium sörös és üdítős dobozokat varázsolt kicsiny bicskájával igazi kis kézműves költeményekké. Kérdésünkre, mely eme tárgyak ellenértékére irányult, csak annyit válaszolt kedvesen: "Amennyit a szíve diktál!". Nos, nekünk diktált is a szorgos kezek hasznosnak tűnő kis remekművei láttán, s nekiláttunk a válogatásnak. Végül 2 darabot választottunk. Néhány röpke mosoly, köszönöm, békés boldog karácsonyt, jó egészséget után búcsút is intettünk egymásnak a kedves nénikével...

A legnagyobb ajándék azonban úgy éreztük, nem is az olyan önmagában értéktelen fémdarabok, mint a pénz, vagy az alumínium doboz cseréjekor váltott gazdát, hanem akkor, midőn láttuk az őszinte mosolyt, ami egy röpke pillanatra átfutott a néni arcán, amikor érzékelte, tényleg tetszenek nekünk keze munkái, s nem csak sajnálatból álltunk meg venni belőlük, már természetesen nem, mintha a segíteni akarás bűn lenne...

Hazaérvén aztán, e megdöbbentő szegénység közepette is hasznos, ötletes elfoglaltságot művelő asszony példája egyre mélyebb gyökeret vert bennünk, s vezetett a sajnos egyre gyakrabban ránk törő felismeréshez, melyet újra és újra megél az ember Budapest utcáit járva: borzasztó, hogy a XXI. századi "modern" világban emberi lényeknek ily nyomorúságos körülmények között kell létezniük, élniük nap, mint nap. Pláne, mikor sokaknak meg annyira jól megy, s amúgy is termékeny földű, dús vizű, élelemben és értékekben még mindig gazdag vidéken élünk itt a Kárpát-medencében... Nem jó ez így, s nem kéne, hogy így legyen.

Visszatérve eme sokoldalú tárgyakra, melyekre szert sikerült e furcsa módon tennünk, kiderült, hogy egyébként rengeteg dologra alkalmasak, az egyszerű hamutartótól kezdve, a gyertyatartón át egészen a gombostűtartóig, szinte bármi apróságot tárulhatunk bennük, vagy akár karácsonyfadíszként is hasznosíthatók, így végül remek üzletet is kötöttünk velük.

Ha esetleg tehát szemünk fókuszába kerülne egy-egy ilyen jelenség a jövőben, érdemes kihasználni a lehetőséget, s szert tenni ilyen tárgyakra, készítőjüket pedig, a hűvös karácsonyi, s általában a téli esték idején néha egy-egy kedves szóval, egy palack, forró teával, naranccsal, vagy egy finom, szalámis szendviccsel és néhány jó szóval is megörvendeztetni...

Békés, boldog karácsonyt kívánunk!

2013. december