Ég veled ISON üstökös

Sajnos, mint már oly sokan értesültünk róla, az ISON nevű üstökös a napokban elpusztult, mikor megpróbált a Nap előtt elhaladni, pedig nagyon sok ember, köztük neves tudósok is, reménykedtek benne, hogy nem így fog történni. Mégis mi lehet az oka annak, hogy a szakemberek sem látták előre, mi is lesz pontosan a sorsa az évszázad egyik legjelentősebb üstökösének?

Ég veled ISON üstökös

Az ISON üstökös pusztulása; Forrás: ESA/NASA SOHO/LASCO C3

Az ISON 2013. november 30-án (szombat éjjel) ért napközelbe. Eredeti neve, ahogy szokás, felfedezői, Vitalij Nyevszkij és Artyom Novicsonok {felfedezésének ideje: 2012. szeptember 22.} után: C/2012 S1 Nyevszkij?Novicsonok lehetne, ám, mivel csak később jöttek rá a fényes pontról, hogy nem kisbolygó, hanem üstökös, így végül a C/2012 S1 (ISON) nevet kapta. Az üstökös így tévesen, a zárójelbe tett mozaikszó után vált ismerté, mely lényegében nem az üstökös, hanem az őt felfedező orosz intézet nevének rövidítése, vagyis International Scientific Optical Network.

Mint ahogy a SOHO napkutató műhold képén látható, az üstökös nagyon közel haladt el a Nap mellett, s a napközelség után már szinte semmi sem maradt belőle. Ami kis darab megmaradt, az is gyorsan széthullott, mint ahogy a fenti képen látszik.

Ég veled ISON üstökös

A Hubble űrteleszkóp képe az ISON üstökösről, 2013. május. 8-án; Forrás: NASA/ESA

Ennek oka azonban nem feltétlenül abban keresendő, hogy belezuhant a Napba. Köztudott, hogy az üstökösök főképp jég és por keverékéből állnak, mint valami piszkos hógolyó. Amikor ezen objektumok megközelítik a Napot, akkor a jég elszublimál és a napszél által "lefújódik" az üstökös magjáról, így az ISON is folyamatosan vesztette el anyagát. Amikor egy kritikus mennyiség alá esik a magmaradt tömeg, az egész objektum széthullik darabokra. Annak, hogy mindennek bekövetkezését nem lehetett előre pontosan megjósolni, jelen esetben kettő, plusz egy fő okát érdemes kiemelni.

Az első, hogy fogalmunk sincs egy adott üstökös pontos összetételéről, belső felépítéséről. Csak sejteni lehet, hogy mennyi benne a por-vízjég aránya, de pontos mérések nélkül ez eléggé bizonytalan, így nem lehet megmondani, hogyan fog reagálni, miközben megkerüli a Napot. A másik bizonytalan dolog az égi mechanika számlájára írható, ugyanis a mai napig nem lehet precízen előre jelezni az objektumok pontos égi mozgását. Olyan komplex erők hatnak az égitestekre, hogy képtelenség megjósolni, merre is fognak valójában elhaladni, így azt sem lehetett pontosan tudni, menyire fogja az ISON megközelíteni a Napot, csak azt tudtuk, hogy eléggé közel lesz hozzá. A plusz ok pedig, ami végül megpecsételte az ISON sorsát, hogy miközben közeledett, a perihélium (napközelpont) felé, pont áthaladt egy nagy napkitörés maradékán, mely kitörés csupán 1-2 nappal az érkezése előtt történt. Ez a maradványanyag is látható a SOHO képén. Sajnos az ISON nem élte túl a Nap előtti elhaladást, így nem csodálhatjuk meg visszafelé, pedig a számítások azt mutatták, hogy olyan fényes lett volna, hogy nappali fényben is látható lett volna az égen...

Reméljük, nem kell túl sokat várni a következő égi vándor érkezésére.

2013. december